JASKÓNÉ DR. GÁCSI MÁRIA – DR. STÓKA GYÖRGY

Az óvoda a gyermek életében meghatározó szerepet tölt be. Megtapasztalja mindazt, amit csak egy közösség adhat; emocionális biztonságot, melyben az érzelmi intelligencia kibontakozhat, ezáltal megalapozódik az értelmi fejlődés kedvező iránya. Az óvodai közösség, a személyes kapcsolatok sokszínűsége olyan szociális uteruszban ringatják a gyermekeket, melyben kibontakoztathatják személyiségüket. Ez mindannyiunk számára fontos cél és egy életen át tartó folyamat, mely egyensúlyban tarthatja mentálhigiénés állapotunkat. Ennek alapjai a családban alakulnak ki, és a különböző – gyermekekkel foglalkozó – intézmények falai között tovább építhető a pszichikai teherbíró-képesség. A gyermekek számára oly sokat jelentő érzelmi biztonság az egyéni boldogulás primátuma. Így gondolják ezt nagyon sokan; szülők és pedagógusok egyaránt. A kérdés az, hogy ma a családok hogyan ítélik meg az óvodák szerepét, mit várnak el gyermekeiktől, és mit tegyenek az óvodapedagógusok, hogy megfeleljenek a szülők által felállított mércének.

Mikor a családok életében elérkezik az a pillanat, hogy gyermekük három éves lett, megfogalmazódik a kérdés; milyen óvodába járjon. Vekerdy Tamás (2001) elgondolása szerint az a jó óvoda, ahol nincsen kötelezően irányított foglalkozás, nincs iskolai ételemben vett tanítás, iskolára való felkészítés, hanem játékos tapasztalatszerzés, mese és vers, dúdolók, mondókák, tevékenységek különböző anyagokkal, jó minták, melyeket utánozhat a gyermek.

A szakmailag jól felkészült óvodákban tisztában vannak a 3–7 éves korú gyermek testi-lelki fejlődésének törvényszerűségeivel és az ezekből fakadó szükségletek kielégítésével. A legújabb Alapprogramban[1] fontos elvként fogalmazódik meg az óvoda iskolásításának tilalma, a szabad játék hangsúlyossága. A tanítók többsége tisztában van azzal, hogy az iskolába készülő gyerek még óvodás és majd lassan iskolaéretté válik. A köznevelési rendszerben az óvoda szakmailag önálló nevelési intézmény, mely a családi nevelés kiegészítőjeként arra hivatott, hogy a gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig tiszteletben tartsa a gyermekek jogait, miközben megteremti a következő életszakaszba lépés belső lelki feltételeit. Azonban változott a világ, a szülők pressziói ránehezednek az óvodára.

Az alábbiakban ismertetett vizsgálatunkban arra kerestük a választ, miként vélekednek a szülők gyermekeik óvodájáról, az ott folyó nevelőmunkáról, milyen elvárásokat fogalmaznak meg az óvodapedagógusokkal, illetve magával az óvodával mint gyermeknevelési intézménnyel szemben.

Hipotéziseink

Alapvető hipotézisünk az volt, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező – következésképpen olvasottabb, tájékozottabb – szülők jobban felismerik gyermekeik érdekeit, és az óvoda alapvető feladatai közül kiemelt fontosságúnak tekintik a játékot.

Kiegészítő hipotézisként azt feltételeztük, hogy a különböző típusú településeken (nagyvárosban, kisvárosban, községben) élő szülők másként vélekednek az óvodai nevelés különböző területeiről, mások az óvodával, az óvodapedagógusokkal szembeni elvárásaik.

Szülők írásbeli kikérdezése

Az 1. sz. mellékletben szereplő kérdőívet 2013. július 20-án állítottuk össze. Eredetileg több kérdést, és némelyik kérdésnél több itemet terveztünk, de bizonyos megfontolások alapján több pontban „visszafogtuk” kíváncsiságunkat. A rokonok, ismerősök, jelenlegi és volt tanítványok segítségével szétküldött kérdőíveket részben hagyományos (papír) formátumban, részben elektronikus úton (e-mailben) juttattuk el a szülőkhöz. Augusztus, szeptember és október hónapokban érkeztek vissza a válaszok, összesen 92 szülőtől. A kérdésekre adott válaszokat az IBM SPSS[2], illetve az Ms EXCEL[3] programok segítségével értékeltük ki.

A kérdőív kiértékelése statisztikai szempontok alapján

A megkérdezettek kb. hatvan százaléka Budapesten, illetve nagyvárosban (Debrecen, Miskolc stb.), negyven százaléka pedig kisvárosban vagy községben él. Amint az várhat volt, a válaszadók nagyobbik része (kb. 80%-a) nő, a kisebbik része (mintegy 20%-a) férfi. A modern korra jellemző késői (vagy későbbi) életkorban történő gyermekvállalást tükrözi az életkor szerinti megoszlás; az óvodás korú gyermekek szüleinek mindössze 13%-a 30 év alatti, kb. 70%-a 30–40 év közötti és valamivel több, mint 17%-a 40 év fölötti. Tekintettel az alapvető hipotézisünkre, ami a szülők iskolázottsága és az óvodával mint intézménnyel szembeni elvárások közötti összefüggésekre vonatkozik, rákérdeztünk a kérdőívet kitöltők iskolai végzettségére is. A válaszadók közel azonos hányada rendelkezik középiskolai (kb. 49%), illetve felsőfokú (kb. 46%) végzettséggel, és mindössze 5% körüli az általános iskolai végzettséggel rendelkezők aránya.
A kutatásunk szempontjából természetesen minden kérdés, illetve az arra adott válasz fontos volt, ám a legtöbb információt a 4. és az 5. kérdésre adott válaszoktól reméltünk.
A 4. kérdés, illetve kérés az volt, hogy a kedves szülő rakja fontossági sorrendbe az óvoda felsorolt – általunk lehetségesnek vélt – feladatait, esetleg bővítse a listát számára fontos, de a felsorolásban nem említett feladatokkal. Kilenc lehetséges feladatot soroltunk fel, ezek a következők voltak:

a)    Biztonságban legyenek a gyermekek napközben, amíg a szülőknek más elfoglaltsága van.
b)    A gyermekek számára meghitt, családias légkört alakítsanak ki.
c)    Helyes viselkedésre tanítsák a gyerekeket.
d)    Készítsék fel a gyerekeket az iskolára.
e)    Minél többet játsszanak a gyerekek.
f)     Ne hagyjanak rá mindent a gyerekekre, hadd tanulják meg a rendet, fegyelmet.
g)    Legyenek a gyerekek minél többet a szabad levegőn, mozogjanak sokat!
h)    Az a lényeg, hogy a gyerekek egész nap melegben legyenek, enni kapjanak és sokat aludjanak.
i)     Amit lehet, tanítsanak meg a gyerekeknek, hogy az iskolában minél kevesebb gondjuk legyen majd.

A következő táblázat a válaszokban megadott sorrendek alapján számított átlagos helyezési számokat, az adott feladathoz rendelt leggyakoribb sorszámot (módusz), valamint a rendezett minta középső elemét (medián) tünteti fel.

1. táblázat A szülői válaszok statisztikai eredményei 1.

A táblázatból megállapítható, hogy a b) válasz kapta átlagosan a legalacsonyabb helyezési számokat, vagyis a szülők számára a legfontosabb, hogy az óvodában a gyermekek számára meghitt, családias légkört alakítsanak ki.

Ugyanakkor az is látható, hogy az óvoda lehetséges feladatai közül kettőt is az első helyre soroltak legtöbben a válaszadók. Az a) és a b) válaszlehetőségek esetén az 1. hely volt a leggyakoribb, az e) válaszlehetőség esetén pedig „holtverseny” alakult ki az 1. és a 2. helyezési számok között. Vagyis az előző bekezdésben említett mellett a gyermekek biztonsága a legfontosabb elvárás a szülők részéről, de a minél több játéklehetőség biztosítását is az óvoda legfontosabb feladatai közé sorolják.

Ha az „éremtáblázat” másik végét is megnézzük, láthatjuk, hogy az óvoda feladatai közül legkevésbé fontosnak tartották a szülők a h), az i), illetve a d) pontokban foglaltakat.

Tovább árnyalhatjuk a képet, ha megvizsgáljuk az óvoda egy-egy lehetséges feladatához rendelt helyezési számok eloszlását. Ekkor láthatjuk, hogy az előző táblázatból levont következtetések – jóllehet igazak – egy ponton megtévesztőek. Nézzük meg a következő három kördiagramot!

Egyértelműen látszik, hogy a kérdőívet kitöltő szülők közül legtöbben (valamivel több, mint 42%) a gyermekek biztonságát tartja az óvoda legfontosabb feladatának.

Az 5. kérdésben arra kértük a szülőket, hogy jelöljék ötfokozatú skálán, mennyire tartják fontosnak az óvodai nevelés során az alábbiakat:

• anyanyelvi, irodalmi nevelés,
• matematikai nevelés,
• környezeti nevelés,
• művészeti nevelés,
• testi nevelés,
• játék,
• érzelmi-szociális nevelés,
• környezet- és egészségtudatos nevelés,
• szerezzenek minél több élményt a környező világról,
• tanuljanak meg alkalmazkodni egymáshoz,
• tanulják meg elfogadni a másságot,
• differenciált, egyéni bánásmód alkalmazása,
• a hátrányos helyzetű gyermekek integrált óvodai nevelése,
• a nevelőtestületre jellemző az igényesség.

Az alábbi táblázat az erre a kérdésre adott válaszok alapján készült, és a leggyakrabban használt statisztikai mutatókat (átlag, módusz, medián) tünteti fel:

2. táblázat A szülői válaszok statisztikai eredményei 2.

Ha az átlag szerint sorba rendezzük az oszlopokat, a következő táblázatot kapjuk:

3. táblázat Az átlag mutatója

Ezek szerint a szülők az óvodai nevelés során legfontosabbnak a játékot, az érzelmi szociális nevelést, illetve az alkalmazkodásra nevelést tartják, ugyanakkor legkevésbé fontosnak ítélik meg a hátrányos helyzetű gyermekek integrált óvodai nevelését, a matematikai nevelést, valamint a művészeti nevelést.

Ezekre a kérdésekre (mármint a kérdőív 4. és 5. pontjára) később még visszatérünk, most azonban vizsgáljuk meg a további kérdésekre adott válaszokat.

A 6. kérdésre – hogy tudniillik „Fontosnak tartja-e, hogy az óvodapedagógusok jól felkészült, főiskolát, egyetemet végzett emberek legyenek, akik rendszeresen továbbképzik magukat” – a válaszadók kétharmada (66,3%) mondta, hogy „nagyon fontosnak tartom”, valamivel több, mint egynegyede (27,2%) azt, hogy „ártani nem árt”, és 6,5%-a szerint „elég, ha szeretik a gyerekeket”.

A 7. pontban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mennyire felel meg a helyi óvoda a szülői elvárásoknak. A szülők háromnegyede (76,1%) szerint mindenben megfelel, valamivel kevesebb, mint egynegyede szerint viszont – az óvodapedagógusok munkáját is figyelembe véve – nem mindenben felel meg az elvárásaiknak az óvoda.

Hasonló eredmény született a következő kérdéshez kapcsolódóan is; a kérdőívet visszaküldők nagyjából négyötöde (81,5%) jónak tartja a gyermeke óvodájának helyi nevelési programját, míg a maradék kb. egyötöde vagy nem ismeri (14,1%) vagy nem tartja jónak (4,4%).

A 9. kérdésre adott válaszok alapján a megkérdezettek majd’ háromnegyede (72,8%) hallott már a Waldorf óvodáról, és közel kétharmada (63%) ismeri a kompetencia alapú nevelési programot, viszont a szülők alig több, mint egytizede (12%) tud a Freinet-féle óvodáról, és alig több, mint egyötöde (22,8%) a Rogers-féle óvodáról.

Annak ellenére, hogy a fentebb már említett 7. pontban a szülők háromnegyede elégedetten nyilatkozott a helyi óvodáról, az utolsó, 10. pontban a válaszadók kevesebb, mint 20%-a mondta azt, hogy nem támogatná, ha a helyi óvoda a jelenlegi, „hagyományos” nevelési program helyett valamelyik alternatív program szerint működne, sőt; a szülők több, mint 40%-a szerint éppen ideje lenne már a változtatásnak…

Hipotézisvizsgálat

Az SPSS program alkalmas arra, hogy a változók között eleve meglévő ún. szignifikáns összefüggéseket megmutassuk. Erre a kereszttáblás lekérdezéseket használjuk. A település típusa, a válaszadók neme, a válaszadók életkora, illetve a válaszadók iskolai végzettsége változókat „kereszteztük” az egyéb kérdésekre adott válaszokkal. Itt nem részletezett módon kiválogattuk azokat az eseteket, amikor a változók között szignifikáns összefüggés mutatható ki. Az alábbiakban ezek közül – a teljesség igénye nélkül – felsorolunk néhányat.

Tehát; szignifikáns összefüggés mutatható ki:

• a településtípus és a 4. kérdés c), illetve g) pontjára adott válaszok között,
• a településtípus és az 5. kérdés d), e), illetve m) pontjára adott válaszok között,
• a településtípus és a 7. kérdésre adott válasz között,
• a településtípus és a 8. kérdésre adott válasz között,
• a településtípus és a 9. kérdés b), illetve d) pontjára adott válasz között,
• a településtípus és a 10. kérdésre adott válasz között,
• az életkor és a 4. kérdés g) pontjára adott válasz között,
• az iskolai végzettség és a 4. kérdés b), c), e), g), h), illetve i) pontjára adott válasz között,
• az iskolai végzettség és az 5. kérdés e) pontjára adott válasz között,
• az iskolai végzettség és a 6. kérdésre adott válasz között,
• az iskolai végzettség és a 9. kérdés b), c), valamint d) pontjára adott válasz között,
• az iskolai végzettség és a 10. kérdésre adott válasz között,
• az iskolai végzettség és adott válasz között,
• az iskolai végzettség és adott válasz között,
  • az iskolai végzettség és adott válasz között.

A fenti felsorolásból csak két példát emelünk ki. Az elsőt csak demonstratív szándékkal, íme; a főiskolát, egyetemet végzettek fontosabbnak tartják, hogy az óvoda a gyermekek számára meghitt, családias légkört biztosítson, mint a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők:

A második példa a hipotézisvizsgálat szempontjából fontos; a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező szülők sokkal fontosabbnak tartják, hogy minél többet játszanak a gyerekek, mint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők:

A fentebbi felsorolás, illetve a 8. ábra alapján hipotéziseinket igazoltnak tekinthetjük!

Kérdőív melléklet

IRODALOM

363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról. [http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200363.KOR – 2014. május 19. ]
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes 1985: Gyermeklélektan. Budapest: Gondolat.
Takács Bernadett 2001: Gyermek-játék-terápia. Budapest: Okker.
Vekerdy Tamás 2001: Gyerekek, óvodák, iskolák. Budapest: Saxum.