A kötet szerzője, Kováts-Németh Mária (1.) a magyar neveléstudomány elméleti szakemberei által jól ismert és elismert kiváló nevelési szakember, az európai környezetpedagógia nemzetközi rangú képviselője. Erdő-, és környezetpedagógiai munkásságát számos – több nyelvre lefordított – szakmai publikáción (2.) keresztül ismerhette meg a szakmai közvélemény.
A recenzió tárgyát képező – 2010-ben megjelenő munka – egy időszerű és újszerű kutatási terület, a környezetpedagógia mezsgyéjén haladva az integrált szemléletmód kialakítását kívánja elősegíteni az erdő-, és környezetvédelem témakörében. „Ebben a témakörben itthon és külföldön számos publikáció jelent meg az elmúlt két évszázad folyamán, amely a környezetvédelemmel és a sokoldalú, multifunkcionális erdőgazdálkodással foglalkozik, de a teljes problémakört átfogó korszerű kiadványok közül az első.” (12.) – írja a könyv ajánló soraiban a munka egyik lektora, Prof. Dr.h.c. Solymos Rezső, akadémikus.
A szerző már a Kitaibel Pál Környezettudományi Doktori Iskola Környezetpedagógiai programjának kidolgozásával is nagyban hozzájárult a környezetpedagógia, mint a környezettudomány és a pedagógiatudomány összevonásával, integrálásával született új szakterület tudománnyá válásához, ugyanakkor e kötet megírása jelentős, új eredmények feltárásával és összegzésével e szakterület tudományos szintézisét is megteremtette.
Kováts-Németh Mária széleskörű levéltári és könyvtári kutatásaira alapozva arra tesz kísérletet, hogy felvázoljon és megválaszoljon olyan alapkérdéseket, amelyekhez „nélkülözhetetlen a természettudományi és társadalomtudományi komplexitása”. (13.)
Holisztikus szemlélettel – az erdő-, és környezetvédelem kutatási vonulatát kiszélesítve – a neveléstudomány antropológiai vetületéből olyan, számos hazai kutatáshoz is kiindulópontként ama, tantárgyakon is átnyúló felvetésekkel szembesülhetünk, mint: „Kik vagyunk emberek? Hogyan viszonyuljunk a Földhöz, amelyen élünk? Hogyan viszonyuljunk egymáshoz? Hogyan teljesíthetjük ki egyéni lehetőségeinket? Milyen kapcsolatban van egymással a természet és a nevelés?” (13.)
Míg számos tudományterület, például a bölcseleti tudományok esetén mintegy komparativista igénnyel indokolt lenne újabb és újabb bevezető munkák megjelentetése, addig egyes szaktudományok a legtöbb esetben akkor igénylik átfogó bevezetések megírását, ha módszereikben vagy eredményeikben jelentős változás, fejlődés következik be. Ugyanakkor az erdő-, és környezetvédelem nem csupán intézményes szinten jelentkezik, hanem a környezetpedagógia természetéből fakadóan a különböző társadalmi entitások máshova helyezik hangsúlyaikat, illetve más és más megközelítésekkel teszik teljessé azt a megállapítás, miszerint: „A tudományos megismerés folyamata lényegében erkölcsi folyamat.” (14.)
A munka első része a civilizációs problémák ártalmaira adott ökológiai és pedagógiai válaszokat veszi sorra a XIX.-XX. század fordulóján. A fejezet nem csupán receptív, közvetítői megközelítést takar, ugyanis az 1879 évi Erdőtörvény ismertetésén túl az első természetvédelmi törvényen keresztül bemutatja a természet szeretetére, tiszteletére irányuló nevelés kiteljesedését az 1920-as évek oktatáspolitikájában.
A könyv második fejezete nem egyszerűen mellérendeltje az első résznek, sokkal inkább az ott kifejtettek egy konkrét témakörre, az erdei iskolák koncepciójára, intézményesült kiépülésére, cél-meghatározásaira, illetve pedagógiai programjára fókuszál. Teszi ezt a szerző azzal a nyilvánvaló szándékkal is, hogy bemutathassa és megláttathassa azokat a századfordulón tetten érhető problémákat és megoldásokat, melyek az egészségmegőrzés és egészségfejlesztés tématerületén értelmezhetőek.
Elérkezvén a „Globális problémák a XX. század második felében” címet viselő könyvi egységhez; az egyes környezeti ártalmak és globális válaszok megjelenítése a környezet védelméért született, illetve megalakult egyezmények és konferenciák tükrében történik. E fejezetben hangsúlyos strukturális, szerkezeti elemként jelentkezik az az értékelméleti koncepció, melyben tudomány és oktatás koherenciája számos – nemzeti értelemben nagy léptékű – megközelítéssel válik teljessé. A szerző például Schumacher révén – manifeszt módon – rámutat arra, hogy az oktatás a legnagyobb erőforrás: „Ha az atomkorszak új veszélyekkel jár, ha a genetikai kutatások fejlődése új visszaélések előtt nyit teret, ha az üzleti szellem új kísértésekkel jár – a válasz szükségképpen a több és jobb oktatásban keresendő.” (65.)
A környezettudatos nevelés, illetve az Erdőpedagógia projekt nagy kiterjedésű tematikai egységével szembesülhetünk a negyedik-ötödik fejezetben. Ezek fellapozásával egyértelművé válik többek között az a tény, hogy az Erdei iskola a környezeti nevelés „valóságos terepe”, továbbá érdekes összefüggések megláttatásával is gazdagít a szerző; mint például az Erdőpedagógia projektben milyen sajátosságokkal és tartalommal jelenik meg a „Környezet és egészség” modulja, mely szerkezeti elemhez – megláttatva az egyes problémák megoldását segítő tartalmakat – különböző módszereket, tevékenységeket, illetve feladatokat rendel hozzá. A szerző-, illetve e kötet további elsődlegességét jelzi az a tény is, hogy Kováts-Németh Mária először összegzi az erdőpedagógia fogalmát, célját, s az egyes szakosztályok működését, célját. Számba veszi az erdei iskolákat, a fenntartók szerint is, feltérképezve azt a fontos mutatót is, hogy az e területen dolgozók közül ki a valódi szakember.
A hatodik könyvi egység a harmadik évezred egyik legnagyobb kihívást jelentő kérdését járja körül, jelesül a fenntarthatóság problémakörét. A fenntarthatóságra nevelés szükségességét különböző stratégiák (Organizáltság, Időhorizont, Stabilitás) a természeti és társadalmi kontextus kettős síkján keresztül mutatja be. Eme fontos felvetésben a tudományok felelősségének megállapítása nyomán a szerző kidolgozza, számba veszi azokat a kritériumokat, melyekkel a környezetpedagógia a fenntarthatóság szolgálatába állhat. Ezt a jelentős tudományos intenciót pedig a legpregnánsabban a szerző „harmónia- elmélete” teljesíti ki, melynek alaptétele: „… a felelős magatartás tartalmának, viszonyrendszerének ismerete és a felelős magatartás kialakításához, kialakulásához a felelős magatartás repertoárjának gyakoroltatása.” (194.)
A téma fő tartalmi vonatkozásait illető fejezetek tekintetében az utolsó könyvi egység egy nagyon szisztematikus és reprezentatív megközelítéssel a környezetpedagógia tevékenységorientált módszereit és eszköztárát veszi számba. A munka témáját tekintő speciális sajátosságait szem előtt tartva az egyes tanulásszervezési módok megjelenítésén túlmutatva a környezettudatos magatartást elősegítő sajátos tevékenységformákról, és eszközökről kapunk teljes képet a sajátos tanulásszervezési eljárások felvázolásának nyomán.
A szerző könyvét dr. Mészáros Károly professzor emlékének, s tanítványainak, doktorandusz kollégáinak ajánlja. Az egyedülálló és praktikus, gyakorlati ismereteket is tartalmazó kötet kiválóan didaktizált (adekvát, logikus szerkezeti egységekkel tagolt, számos ábra, diagram, térkép, táblázat, s nem utolsósorban fogalomtár segíti a minél teljesebb megértést és feldolgozást); s egy nagyon széles körű bibliográfiai jegyzékkel is gazdagított, éppen ezért elengedhetetlenül fontos alapmű nem csupán kutatók, és a természetvédelem-környezetvédelem tématerületén dolgozó szakemberek számára, hanem e kötetet mindazok is nagy haszonnal forgathatják, akik Földünkért, környezetünkért egyfajta felelős magatartással fordulnak. Nekik, értük is szól Kováts-Németh Mária nagyszabású és korszerű munkája Az erdőpedagógiától a környezetpedagógiáig címmel.
Jegyzetek
1. A Nyugat-magyarországi Egyetem Kitaibel Pál Környezettudományi Doktori Iskola Környezetpedagógiai programjának vezetője, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar Neveléstudományi Intézetének igazgatója, és Pedagógiai Tanszékének vezetője.
2. Erdőpedagógia. (1997) Győr. A kötet a KOMA, az ÁNTSZ Győr-Moson-Sopron Megyei Intézet, Kisalföld Erdőgazdaság Rt., A Központi Környezetvédelmi Alapkezelő Szervezete támogatásával kiadja az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola. Környezetpedagógia doktori program. NYME.
Környezetpedagógia a fenntartható fejlődésért. (2007, szerk.) In.: Fenntarthatóság, pedagógia, kutatás. Apáczai Füzetek II. Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Kar, Győr.
A projektoktatás mint a fenntarthatóság oktatási stratégiája. (2008) In.: A tanítás-tanulás hatékony szervezése. Educatio, Budapest.
Szakmai irányításával született doktori értekezések:
Kövecsesné Gősi Viktória (2009): A környezeti nevelés változatai az általános iskolában. – Az Erdőpedagógia projekt hatékonyságának vizsgálata. PhD disszertáció. Kézirat.
Perényiné Somogyi Angéla (2010): A fenntarthatóság ökológiai, pedagógiai és pszichológiai vonatkozásai. PhD disszertáció. Kézirat.
Gróz Andrea
Nyugat-magyarországi Egyetem
Apáczai Csere János Kar
Neveléstudományi Intézet,
Pedagógia Intézeti Tanszék
Megjelent a Módszertani Közlemények 2011. 51. évfolyam 3. számában.