A Szegedi Tudományegyetem és konzorciumi partnerei az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretén belül támogatást nyertek a TÁMOP-4.1.2.B.2-13/1-2013-0008 számú, „MENTOR(H)ÁLÓ 2.0 PROGRAM” című projekt megvalósítására.

A projekt keretein belül működő Mentor(h)áló Klub január végétől még szélesebbre tárta kapuit: pedagógiai és a pedagógia társterületeihez illeszkedő témákban nagyszabású, esti előadásokat, beszélgetéseket szerveznek Szegeden az IH Rendezvényközponttal együttműködésben.

Céljuk az, hogy a pedagógiai témákat a közbeszéd tárgyává tegyék – ezért olyan előadókat, szakembereket hívnak a Mentor(h)áló Klub és IH közös színpadára, akik képesek minél szélesebb rétegeket (oktatók, pedagógusok, hallgatók, szülők) közös gondolkodásra invitálni.

A sorozat telt házzal indult: 500 érdeklődő várta dr. Zacher Gábor toxikológus főorvost, aki 2015. január 28-án, szerdán este a Mentor(h)áló Klub vendége volt.

„Mindennapi függőségeink” című előadásában dr. Zacher Gábor a függőségek széles skáláját mutatta be (alkohol, kábítószer, dohányzás, munka, játékszenvedély, koffein, vásárlás, számítógép, csokoládé, edzés, vásárlás, szex), több esetében is számos személyes példát és élményt említve. A függőségek kialakulásában a genetika és a szocializáció szerepét emelte ki.

A függőségekkel való “együttélés” egyik legfontosabb eleme, hogy mindenkinek legyen egy külső kontrollja – házastárs, barát, szülő, akinek adunk a véleményére, és elfogadjuk azt. Az ő segítségükkel tolerábilis függők lehetünk, azaz elkerülhető az az állapot, ami már betegségnek minősül.

A nagysikerű előadást követően lehetőség nyílt dedikálásra és személyes kérdések feltevésére is.

 

 

 

Mesésen alakult a folytatás is! 350 résztvevő – köztük óvodapedagógusok, tanítók, gyógypedagógusok, magyartanárok, könyvtárosok – volt kíváncsi dr. Boldizsár Ildikó mesemondó, mesekutató, meseterapeuta “Mesék a mindennapokban és a gyógyításban” című előadására. Az előadás fő témája az volt, hogy mely jellemzők teszik lehetővé, hogy a mesék a mindennapokban és a gyógyításban kiemelt szerepet töltenek (tölthetnének) be.

A közönség döbbent csendben hallgatta a nyitómesét (Anahakán-rózsa meséje), a mese és annak előadásmódja sokak számára katartikus élményt jelentett.

Boldizsár Ildikó előadásából megtudhattuk, hogy a mese “az életben maradáshoz,  az emberi méltósághoz, az értelemmel telített létezéshez, a teremtett világgal való egységben levéshez szükséges szellemi és gyakorlati tudás komplex tárháza”.

Az európai mesekutatás 2349 mesetípust ismer, amelyek “a létezés minden fizikai, szellemi és lelki formájára mutatnak példát”. Őseink még tudták, hogy “a világ megismerésének egyik lehetséges módja a történeteken keresztüli megismerés”. Erre kitűnő példa az indiai Pancsatantra – az Ötös Könyv – a világ legősibbnek tartott és leghíresebb mesegyűjteménye, a szanszkrit irodalom legrégebbi nyelvemléke, melynek eredete az időszámításunk előtti 6. évszázadra nyúlik vissza. Célja az volt, hogy állatmesék alakjában bölcsességre tanítsa és jó tanácsokkal lássa el a rádzsák fiait.

Boldizsár Ildikó “rögtönzött továbbképzéséből” azt is megtudhattuk, hogy milyen műfajcsoportjai vannak a mesének, és mire szolgálhatnak az egyes típusok. Részletesen megismerhettük az állatmesék, a varázsmesék (nálunk inkább tündérmesék), a legendamesék, a novellamesék, az ördögmesék, a falucsúfoló mesék, a tréfás mesék, a hazugságmesék, valamint a formulamesék jellemzőit.

Ildikó előadásának egyik nagyon fontos üzenete az volt, hogy a mese nem gyerekműfaj: a mesék végigkísérik az ember teljes életét (gyerekkor, ifjúkor, felnőttkor, érett nő/férfi, öregkor), s mindegyik kornak megvannak a maga meséi, amelyek arra a korra vonatkozó viselkedésbeli és gondolkodásbeli példákat, magatartásmintákat, cselekvési modelleket tükröznek.

Az előadó kitért a meseterápia, a mesékkel való gyógyítás fogalmára is, s 15 éves ez irányú tapasztalata alapján beszélt arról, hogy hogyan használhatók a mesék egyensúly-vesztett állapotokban.

Boldizsár Ildikó válaszolt a közönség kérdéseire, majd  “Az Élet hatalma” című afrikai népmesével búcsúzott Szegedtől és a Mentor(h)áló Klubtól, melynek üzenete: “soha ne felejtsük el, hogy az Élet minden pillanatban itt áll mellettünk és megszólít.”

“Így volt, mese volt, amit mondtam, igaz volt.”

 

 

A pedagógiai témájú esték sorozatának következő vendégeként március 16-án, hétfőn dr. Vekerdy Tamás tart előadást Szegeden!

Vekerdy Tanár Urat talán nem szükséges bemutatni, hiszen ő minden bizonnyal a legismertebb ma élő magyar gyermekpszichológus. Tanár Úr emellett fantasztikus előadó, aki bölcs, gyakorlatias tanácsaival, egyedi stílusával és fergeteges humorával mindig meghódítja a közönséget.

Jól szeretni – gyerekek, óvodák, iskolák című előadása középpontjában a gyerek és az iskola viszonya áll, és az, hogy ez hogyan hat a családra. Milyen változásokon megy át a gyerek iskolás kora alatt, és ehhez az iskolának hogyan kell(ene) viszonyulnia.

Az előadás után könyvárusítással egybekötött dedikálás is lesz!

A projektről és a pedagógiai estékről bővebben a www.jgypk.hu/mentorhalo honlapon!

 

Porkoláb Mihály
projektmenedzser

 

További információ: www.jgypk.hu/mentorhalo