GONDOLATOK, TANÁCSOK A NYELVI KÉPEK TANÍTÁSÁHOZ – 4.
A névátvitelek (másképpen trópusok vagy nyelvi képek) másik nagy csoportjáról, a metonímiáról és a szinekdochéról lesz szó. A névátvitelek másik fő fajtája (a metafora mellett) a metonímia, amelya fogalmak érintkezésén vagy ok-okozati kapcsolatán alapul. Ez a nyelvi kép úgy kapcsolja össze a fogalmakat, hogy a beszélő átviszi az egyik fogalom nevét a másiknak a jelölésére, s az ebből létrejövő kapcsolat teremti meg a stílusképet, hoz létre hatásos névcserét.
A metonímia egyes fajtái a köznyelvben éppúgy jelen vannak, mint a költészetben.
a) Köznyelvi metonímiák: Tudja már az egész ház. A város is beszéli?
b) Költői vagy művészi metonímiák
Boglyák hűvösében tíz tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
(Arany János: Toldi)
Megvizsgálhatjuk a metonímiákat, illetőleg metonimikus nyelvi képeket annak a figyelembevételével is, hogy milyen jellegű kapcsolat van, vagy rejlik a kifejező és a kifejezendő között, így több sajátságos típust kapunk.
a) Térbeli érintkezés: asztalt bont; beszéli az egész falu;
S csendes a ház, ah de nincs nyugalma:
Fölveré azt szerelem hatalma. (Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka)
b) Időbeli érintkezés: a tegnapok embere; a múlt égisze alatt;
Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse, (…) (Ady Endre: Új vizeken járok)
… álom nélkül álmodunk
Én s a magyar tanyák. (Ady Endre: A téli Magyarország)
c) Anyagbeli érintkezés: vasra verték; vastagon fog a tolla;
Megpendűl egyszerre Izsák száraz fája,
Zengő szerszámokkal kíséri bandája, (…) (Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya)
d) Ok-okozati érintkezés: jó tollú író; lecsapott az istenharagja (= villám);
Dicsvágy patakja! ajkaim belőle
Sok boldogító mámort ittanak. (Petőfi Sándor: Itt benn vagyok a férfikor nyarában…)
A metonímia stilisztikai értéke elsősorban a névcsere révén és a képi jellegéből adódik.
Kipányvázták a lelkemet, Ha láttok a magyar Mezőn
Mert ficánkolt csikói tűzben, Véres, tajtékos, pányvás ménet:
Mert hiába korbácsoltam, Vágjátok el a kötelét,
Hiába űztem, hiába űztem. Mert lélek az, bús magyar lélek.
(Ady Endre: Lelkek a pányván)
A szinekdoché, ami együttérzést, veleérzést jelentő névátvitel, a metonímia származéka. Benne az alkotó az együttérzést, a veleérzést két fogalomnak a fölcserélésével éri el. Ezek lehetnek a nem és a fajta, a rész és az egész, az egyes és a többes szám fölcserélése, a határozatlan számnév alkalmazása a határozott helyett. A köznyelv gyakran él ezzel a stíluseszközzel, ugyanakkor a költői nyelvben a metafora és a metonímia erejével nem vetekedhet, mivel nincs olyan mértékű jelentéstöbblete.
A) Köznyelvi szinekdoché: bánatában félreáll a szája, lógatja a fejét, lekonyul a füle; ki győzi ezt a millió dolgot; jólesett a hegy leve (= a bor) stb.
B) Költői vagy művészi szinekdoché:
a) A nem és a fajta fölcserélése
Addig rá sem értek szólni a kutyának.
Volt pedig a hídnál hat erős szelindek, (…) (Arany János: Toldi)
b) A rész és az egész viszonya (= a rész helyett az egész áll)
… de annyi itt a rossz nyelv, százan is kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét hordják el rajta.
(Mikszáth Kálmán: A néhai bárány)
c) Az egyes és a többes szám fölcserélése
Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart; (…) (Petőfi Sándor: Európa csendes, ujra csendes…)
d) A határozott és a határozatlan számnév fölcserélése
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja. (Tóth Árpád: Körúti hajnal)
A szinekdoché a kifejezés képszerűbbé, változatosabbá tételében játszik szerepet. Alkalmazásakor a szó fogalmi terjedelme módosul, sőt meg is változhat; segítségével érezhetőbbé válik a kép.
Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek;
Viadalhelyeken, véresen, sebesen, halva sokan feküsznek:
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül hólt testeknek.
(Balassi Bálint: Egy katonaének)
A tanítást és a tanulást segítő feladatok
1. A metonímia főbb típusai a következők: helyi, térbeli érintkezés; ok-okozati érintkezés; anyagbeli érintkezés; időbeli érintkezés. A metonímia melyik főbb típusait ismered fel a következőkben?
Az isten haragja megütött egy hajdút,
Vége lett azonnal, még csak nem is jajdult. (Arany János: Toldi)
(…) az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. (Radnóti Miklós: Töredék)
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Óceánba. (Ady Endre: Az Értől az Oceánig)
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga; (…) (Arany János: Toldi)
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett, (…) (Ady Endre: Párisban járt az Ősz)
S Kukoricza Jancsi célozza vasával. (Petőfi Sándor: János vitéz)
A Föld nem tud futni,
Csak a Földnek népe (…) (Ady Endre: Ülj törvényt, Werbőczy)
2. A szinekdoché főbb típusaiként tartjuk számon ezeket: a nem és a fajta fölcserélése; a rész és az egész viszonya; az egyes és a többes szám fölcserélése; a határozatlan számnév alkalmazása a határozott helyett. Állapítsd meg, hogy a szinekdoché melyik típusába sorolhatóak az alábbiakban felismert szinekdochés képek!
Öklének csapásit sűrűn osztogatja:
Ömlik a vér száján és orrán a vadnak, (…) (Arany János: Toldi)
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért. (Vörösmarty Mihály: Szózat)
És kiverte szépen koporsószegével:
Fényes csillagoknak milljom-ezerével; (…) (Arany János: Toldi)
S a kancsók mélységes fenekére néztek,
S lett eltemetése fejökben az észnek; (…) (Petőfi Sándor: János vitéz)
Nem a tenger lámpatornya,
Mely felé küzd a száz vitorla. (Arany János: A vigasztaló)
Ha én sírok, a világ vére hull,
ha káromkodok, minden trón remeg (…) (József Attila: A legutolsó harcos)
3. Magyarázd meg ennek a versnek a stilisztikai többletjelentését a metonímiáról és a metonímiás képekről szerzett ismereteid felhasználásával!
József Attila: Tél
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Dalolna forró láng az égig róla
Hogy melegednének az emberek. S kezén fogná mindenki földijét.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Csorbát, töröttet s ami új meg ép, Hisz zuzmarás a város, a berek…
Gyermekjátékot, – ó boldog fogócska! – Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
S rászórni szórva mindent, ami szép. És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölmelegednének az emberek!
4. Vizsgáld meg a következő szakaszt a stilisztikai formák szempontjából! Ismertesd a meglátásaidat!
Olyan az emberi nem, valamint a levél a faágon,
Földre zilálja a szél, de megint új sarja rügyedzik
A viruló erdőn, ha közelg a tavasz fuvalása,
Így pusztul az egyik fajzat, s más lép a nyomába. (Homérosz: Íliász – Fordította: Devecseri Gábor)
5. Emeld ki ennek a novellarészletnek azokat a nyelvi eszközeit, amelyek az idézet stílustöbbletét biztosítják!
Az ekevas: az élet. Mi lenne az emberből, ha nem volna többé ekevas, mi lenne, ha nem teremne meg többé a rónák piros szemű búzavetése, ha az a búzaszem, amelyik áldást és boldogságot terjeszt az egész világra, kiveszne? Hová menekülne a kenyér nélkül maradott Ádám, ha a mostani aranykalászos rónaságokon nem fogadná más, csak a sívó homok s a pusztai kósza szél?… Az ekevas: az élet. Becsüljük meg az ekevasat! (Krúdy Gyula: Ifjúság)
IRODALOM
H. Tóth István 1993: A stílus (Munkáltató tankönyv az általános iskola 8. osztálya számára). Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
H. Tóth István 1997: „Az olvasás: fölfedezés” – Egy korosztály irodalomértésének alakulása. Kandidátusi értekezés. Budapest: MTA Doktori Tanácsa.
H. Tóth István – Radek Patloka 2009: Kettős tükrök. (A stilisztikáról magyarul – a magyarról stílusosan.) Prága: Károly Egyetem Filozófiai Fakultása.
Kemény Gábor 2002: Bevezetés a nyelvi kép stilisztikájába. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
R. Molnár Emma – Vass László 1989: Stilisztikai ábécé a magyar nyelv és irodalom tanításához. Szeged: Módszertani Közlemények Könyvtára.
Szabó Zoltán 1998: A magyar szépírói stílus történetének főbb irányai. Budapest: Corvina Kiadó.
Szathmári István 1994: Stílusról, stilisztikáról napjainkban. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Szathmári István 1998: Stilisztika és gyakorlat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Szathmári István 2004: Stilisztikai lexikon. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Szende Aladár 1992: A magyar nyelv tankönyve középiskolásoknak. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Szikszainé Nagy Irma 1994: Stilisztika. Budapest: Trezor Kiadó.
Szikszainé Nagy Irma 1999: Leíró magyar szövegtan. Budapest: Osiris Kiadó.
Zsolnai József 1988: A nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelési program tananyagterve (tanterve) az 5–8. osztály számára. Tötökbálint–Budapest: Törökbálinti Kísérleti Általános Iskola.
H. Tóth István – Radek Patloka
Károly Egyetem Filozófiai Fakultása,
Prága
Megjelent a Módszertani Közlemények 2012. 52. évfolyam 1. számában.