A győri Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskola ünnepi műsora

Forgatókönyv

 

 

1. Vers

Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyújtottalak,
Én nem oltottalak,
Az erdőn úgy gyúltál magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,

Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.

( Reményik Sándor: Őszi erdőn hamvadó parázs)

2.  Zene

Csézy: Itthon a legjobb

3. Narrátor

1956 őszén a nesztelenül hulló levelek alatt egyszer csak lángra kapott az évek óta szunnyadó parázs. Futótűzként terjedt, megállíthatatlanul szívről szívre. A nemzet – akárcsak egy jó évszázaddal korábban – szabadságért kiáltott.

4. Mindenki együtt mondja

„Talpra, magyar! hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?”

(Petőfi Sándor: Nemzeti dal – részlet)

5. Vers

„Szabad csak az, kit nem
rettent a holnap
Ínség veszély, kit meg nem tántorít,
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sosem rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, s élni mernek érte.”

(Heltai Jenő: Szabadság – részlet)

6. Mindenki együtt mondja

„A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”

(Petőfi Sándor: Nemzeti dal – részlet)

7. Tudósítás

„Magyarok és nem magyarok! Hazánk szegélyén belül élők! Munkások, parasztok, értelmiségiek! Egész Magyarország ifjúsága! Szívünkben, gondolatainkban már úgyis benne vagytok — adjátok hát a karotokat is, fűzzétek a mienkbe, vonuljunk együtt! (…)”

(1956 sajtója: Tudósítások ’56-ból, Pécsi Egyetem, 1956. okt. 24. 3. p. )

8. Narrátor

Először az ifjúság mondta ki a szót. Fényes utakon szabadon akart járni.

9. Ének – mindenki együtt énekli

Republic: Fényes utakon

10. Vers

„Egy bomba robbant a szívemben:
Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva
Egy eszme indult el velünk.
Az idő ősködéből pattant,
És telt vele a csillogó este:
Ezrek és ezrek az utcákon,
Nem lehet ráismerni Pestre.”

(Szabó László Dezső: Október 23. – részlet)

11. Jelenet

– Nagy Imrét a kormányba!
– Követeljük a szovjet csapatok azonnali kivonását!
– Általános, egyenlő és titkos választásokat!
– Kárpótolni kell a meghurcoltakat!
– Március 15. legyen nemzeti ünnep!
– Állítsák vissza a régi magyar Kossuth-címert!

12. Narrátor

Mámorító nap volt. Lassan oszlott a tömeg a Kossuth térről, ahol a Parlament ablakából Nagy Imre beszélt, változásokat ígért. Az emberek reményt vittek magukkal haza a szegényes otthonokba, várva a hajnalt, a másnapot. Talán csak az álmot őrző csillagok látták a budai alsó rakparton felsorakozó szovjet tankokat. „Néma csendben, világítás nélkül, végeláthatatlan hosszban egy orosz harckocsioszlop állt ott. (…) behívásra vártak.”
(Simonffy András: A forradalom napjai, Kortárs, 1990. 4. sz. 100-101.p.)

13. Zene

Republic: Álmot ígér a hajnal

14. Narrátor

Ágyúdörgésre ébredt a város. „Hivatalosan is megérkeztek a szovjet a szovjet csapatok. (…) Pest felett nyomjelző lövedékek, füstgomolyok, csatazaj. (…) Sok a halott.”

(Simonffy András: A forradalom napjai, Kortárs, 1990. 4. sz. 101. p.)

15. Vers

„Mondd, meddig él, ki soká élhet?
Pár évtized az élete. Tesz-vesz,
nyűglődik, forgolódik, s lejár,
mint óra kereke. (…)

Ó szabadság! Teérted halni!
Ha élni nem lehet veled!
Hagyd börtönöd, s szaladj az égre!
S örökké tart majd életed. (…)

Ez volt hited, a szent, a nagy eszme,
te sokat vádolt ifjúság.
Ezért nyílott ki meleg véred,
mint frissen bomló rózsaág.”

(Gazdag Erzsi: Ifjúság, te vagy csillagunk – részlet)

16. Vers (aláfestő zenével: verkliszó)

Ó, hát van úgy, hogy az utca egyszer csak félelmetes lesz.
Eltűnik hirtelen a méla vasárnap, s testvére is, a furcsa,
keserű verklimuzsika, el az öreg koldus, odalesznek valahogy
a léggömbök, összetörik a Ligetben a körhinta zenéje, össze a falovacska festett mosolya, s olyan lesz a vattacukor, mint a rossz pókháló.
Ó, és csönd ül akkor a lobogó máglyák, kőszaggató lánctalpasak,
lövések, dörrenések, leszakadó tetők és csecsemősikolyok nyakára.
Csönd.
A háborúba vágtató utca csöndje.
És sétálni kell abban a csöndben.
Ott kell lenni.
Meg kell fogni egymás kezét, össze kell kapaszkodni, össze kell nézni, meg kell állni, és hinni kell mindenben, a lehetetlenben is, hinni kell az összes ott lévőben, külön-külön mindenki tekintetében és tenyerében és mosolyában és némaságában, az a hit kergeti el az ösztön felüvöltő félelmét, s az a hit tesz — ha csak percekre is — egy népet szabaddá.
S azt nem lehet elfelejteni soha többé.
Amelyik nép elfelejti forradalmának mindent betöltő csöndjét,
nem is érdemli meg a szabadságot.

(Bayer Zsolt: 1956 „…hogy legyen jel”)

17. Vers

„Két napja vetődöm, mint szélben a tört falevél
S vihar bábja, s mint ki oly gyönge, hogy v már alig él.
Kint csörögnek a puskák, s mélyhangú ágyúk morganak,
S a poros földre piros vért szórnak
a zord hadak.
Véres az ősz, de az ember vad színe még
véresebb, Seb földön, fán, testen, és harca-tört szíven
csupa seb. (…)
Fenn az égben dübörg a lég, s lenn
dübörg a rög.
Kinn az erdőn hullás, csend és ősz —
s benn a halál. (…)”

(Fodor József: Viharban – részlet)

18. Vers

Kit fölvezetnek? Nem tudom.
Kik fölvezetik? Nem tudom.
Vágóhíd vagy vesztőhely? Nem tudom.
Ki és kit öl? Ember öl állatot
vagy állat embert? Nem tudom.
S a zuhanás, a félreérthetetlen,
s a csönd utána? Nem tudom.
S a hó, a téli hó? Talán
számüzött tenger, Isten hallgatása.

Vesztőhely télen. Semmit sem tudunk.

(Pilinszky János: Vesztőhely télen)

19. Versrészlet

„Hó lett azóta, bepólyálta a város sebeit.
Így most már minden, ami gyötrő, hó alatt sajog itt.
S tovább, még tovább tornyosodnak szenvedéseink,
amiket elzokogni szóval költő se tud… A rím
csúf játék ahhoz! A szó: undor! A vers hivalkodás!
Ma még hó esik itt, s maholnap mindent elfed a gyász…”

(Jankovich Ferenc: Idei hó – részlet)

20. Narrátor

Isten, áldd meg az élőket, hallgasd meg fohászukat!

21. Mindenki együtt mondja

„Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Balsors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhődte már e nép
A multat s jövendőt!”
Ismétlés: A multat s jövendőt!

(Kölcsey Ferenc: Himnusz – részlet)

22. Versrészlet

Fiaid csöndje most nehéz,
ó, mártír Magyarország,
és eged földnél feketébb.
De holnapra e hunyt szemek,
zárt ajkak kivirágzanak.
Holnapra milyen eleven
áram árad a holtakból!
Fölzeng fiaid csöndje majd,
és földed égnél szabadabb.

(Tommaso Lisi: Fölzeng a halottak csöndje majd – ford. Horváth Elemér)

23. Ének – mindenki együtt énekli

Republic: Ezt a földet választottam

Felhasznált irodalom:

Versek, szépirodalmi művek:
Bayer Zsolt 2000: 1956 „…hogy legyen jel” Budapest: Kairosz Gondolat – Kanadai Magyar Magazin [http://gondolatjelek.wordpress.com/2012/10/23/bayer-zsolt-1956-hogy-legyen-jel/ – 2013. 10. 06.]
Fodor József: Viharban – részlet
Gazdag Erzsi: Ifjúság, te vagy csillagunk – részlet
Heltai Jenő: Szabadság – részlet
Jankovich Ferenc: Idei hó- részlet
Kölcsey Ferenc : Himnusz – részlet
Petőfi Sándor: Nemzeti dal – részlet
Pilinszky János: Vesztőhely télen
Reményik Sándor: Őszi erdőn hamvadó parázs – részlet
Szabó László Dezső: Október 23.- részlet
Tommaso Lisi: Fölzeng a halottak csöndje majd – ford. Horváth Elemér In. Magyar Közélet I. évfolyam, 5. szám 1997. október
[http://www.hhrf.org/mk/710mk/710mk17.htm#E13E31 – 2013. 10. 06.]

Dalok, zenék:
Csézy: Itthon a legjobb [http://www.youtube.com/watch?v=fUf3vKdTuG4 – 3013. 10. 06.]
Republic: Álmot ígér a hajnal [http://www.youtube.com/watch?v=BvK7ORGSsHI – 3013. 10. 06.]
Republic: Ezt a földet választottam [http://www.youtube.com/watch?v=KAdZiqRAxxw – 3013. 10. 06.]
Republic: Fényes utakon[ http://www.youtube.com/watch?v=6nuChFUZJO0 – 3013. 10. 06.]

Források:
1956 sajtója: Tudósítások ’56-ból, Pécsi Egyetem, 1956. okt. 24. 3. p.
Simonffy András: A forradalom napjai, Kortárs, 1990. 4. sz. 100-101.p.
Simonffy András: A forradalom napjai, Kortárs, 1990. 4. sz. 101. p.

Gregorits Viktória – Fekecsné Czidor Melinda

Nádorvárosi Gárdonyi Géza Általános Iskola Kálvária Utcai Ének-zenei Általános Iskolája, Győr.