Rosa és Carolina Agazzi[1] az olasz pedagógiatörténet fontos alakjai. A XIX. század végén és a XX. század elején Olaszország szerte népszerű volt az Agazzi-testvérek reformkoncepciója és gyakorlati tevékenysége a kisgyermeknevelés terén. Új nevelési módszerük[2] lényege a gyermeki önállóság fejlesztése volt, mely a gyermek spontaneitásán és személyes tapasztalatain alapult. Az Agazzi-k óvodája teljesen a gyermeki léptékhez igazított. Ösztönző légkört teremtettek, a családi légkörhöz hasonlatosat, ahol a felnőttel folytatott aktív és termékenyítő párbeszéd fejleszti a kisgyermeket. Az Agazzik a gyermek szociális, szellemi és gyakorlati képzését első helyre tették. Elképzeléseik és gyakorlati tevékenységük sikerességét mutatja, hogy még a fasizmus évei alatt is működni tudtak… >>>

 Ma Olaszországban különösen élénk diskurzus folyik arról, miként lehetne az egyetemeken folyó oktató-nevelő munka színvonalát emelni. Az egyetemnek számos új kihívásnak kell megfelelnie, melyek megváltoztatják misszióját. Nem vonhatja ki magát az újkeletű gazdasági, társadalmi, politikai és technológiai változásokból eredő kérdések megválaszolása alól. Aktívan közre kell működnie a világméretű problémák megoldásában (pl. szegénység, éhezés, társadalmi kitaszítottság), […] >>>