A felsőfokú tanítóképzésben mindig kiemelt helyet foglalt el a hallgatók szakmai gyakorlata. Általánosságban elmondható, hogy a képzés elméleti ismeretei előkészítik a gyakorlatokat, amelyekre a gyakorlóiskolában és a külső gyakorlóhelyeken kerül sor. A képzés minden egyes tantárgyánál számolni kell a hallgatók előzetes tanulmányaival, ismereteivel, ezért egy kérdőíves felmérés keretében feltérképeztem a hallgatók véleményét. A gyakorlati képzés tapasztalataiban utalok azokra a témákra, a feldolgozás szempontjaira, amelyek kiemelt helyet kaptak a felkészítésben. Továbbá bemutatok a tanulmányban egy olyan módszert – tanórakutatás –, amely a gyakorlati pedagógusi munka egyik folyamatos fejlesztője lehet.

Bevezetés

A négyéves tanító alapszak, a képzési kimeneti követelmények elfogadása, az akkreditációs eljárás lezárulása után 2006 szeptemberében indult először hazánkban. A 3000 tanórás alapképzésben a gyakorlati képzésre fordított óraszám 600 tanóra, azaz a teljes óraszám 20 százaléka, amely felöleli a hospitálásokat, az egyéni és a csoportos, valamint a komplex külső gyakorlatokat is. Ezek az egyetem által fenntartott gyakorlóintézményben vannak, csak a két hónapos, utolsó félévben történő komplex szakmai gyakorlat történik külső iskolákban. Ennek a tanulmánynak a nappali tagozatos ének-zene műveltségterületes hallgatók, ének-zene tantárgyból történő, VI. féléves csoportos gyakorlatának bemutatása, elemzése a célja.

A felsőoktatási képzés előzetes tanulmányai

A hallgatók előzetes zenei tanulmányait, felkészültségét egy 10 kérdéscsoportot tartalmazó kérdőívvel tártuk föl (lásd melléklet), melyet az ének-zene tantárgy-pedagógiai kollokvium után töltettünk ki a hallgatókkal. A kurzusra mindössze 10 hallgató járt, akik a 2009-es érettségi után nyertek felvételt, és még ugyanebben az évben megkezdték tanulmányaikat a tanító alapszakon. Az általános iskolában átlagosan a nyolc tanév alatt összesen heti 12,5 ének-zene órájuk volt. Egy hallgató emelt szintű ének-zenei képzésre járt, így nála ez az óraszám 27. Tehát elmondhatjuk, hogy a normál, általános iskolai oktatás Nemzeti alaptanterv előtti évfolyamonkénti heti két órája, már nincs meg a hallgatók volt iskoláiban (Györgyiné 2007: 94). A zenei képzés szempontjából két hallgató magasabb szintű zenei középfokú képzésben részesült ének-zene tagozatos osztályban, négy év alatt heti 14 volt az óraszámuk. Volt, akinek csak heti egy énekórája volt, ötnek mindössze kettő, a többieknek három-négy. A felsőfokú képzést megelőzően a hallgatók iskoláik kórusában énekeltek.
Az általános és középiskolai képzés mellett három hallgató kivételével zeneiskolába jártak. Hatan zongorázni tanultak, egy hallgató a zongora mellett fuvolázott és alt furulyán játszott, egy hallgató pedig dobolt, furulyázott és xilofonon játszott. Ketten csak négy évig jártak zeneiskolába, négyen hat-nyolc éves tanulmányokat folytattak, egy hallgató pedig kilenc évig volt zeneiskolás. Zenekarban csak egy hallgató játszott, a felsőfokú tanulmányok alatt mindenki énekel az egyetemi kórusokban, játszik zongorán, Orff-hangszereken, és különböző kamarazenei együttesekben zenélnek.
A hallgatók a kérdőív utolsó kérdésében olyan zenei területeket nevezhettek meg, amelyeket még szeretnének gyakorolni a képzés utolsó féléveiben. Hat hallgató jelzett néhány területet. Az elméleti képzésben: szolfézs, zeneelmélet, zenei ismeretek, karvezetés, ritmusképzés, hangzatok; a gyakorlati képzésben: módszerek alkalmazása, zongorakíséret gyakorlása, beéneklés, hangképzés, többszólamú gyakorlatok, dalok vezénylése, valamint kooperatív tanórai feladatok gyakorlása szerepelt a hallgatók listáján.
Összességében elmondható, hogy a hallgatók a felsőfokú tanulmányok megkezdése előtt már érdeklődést mutattak a zene iránt, előtanulmányaik az ének-zene műveltségterület felé irányították őket, amit majd leendő tanulóik zenei nevelésében tudnak kamatoztatni.

Hallgatói vélemények a képzés tantárgyairól

Az ének-zene műveltségterületi hallgatók képzésében a hatodik félévben kerül sor először az ének-zene tantárgyi tanórák megtartására az alsó tagozatban. A képzésben a szakmai gyakorlatokat megelőzi a hallgatók elméleti felkészítése pedagógiai, pszichológiai és szakmai tantárgyakból. Ebben a felkészítésben kiemelt jelentőségűek a különböző tantárgyak tanítására felkészítő tantárgy-pedagógiai stúdiumok is. A tanítóképzésben tudatosan beszélünk tantárgy-pedagógiáról, és nem pedig módszertanról. Ebben a képzésben részben egy időben zajlik a szaktárgyi oktatás és a kisiskolásokkal való foglalkozásra való felkészítés. Az oktatók minden kurzuson figyelnek a tanítói hivatásra való felkészítésre. A különböző zenei területeket felölelő tantárgyakat a tanszék oktatói a képzés és a tanítás szempontjából egyaránt fontosnak tartják (Kis 2009, 2012). Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ugyanakkor nagyon erősek a tanítóknál, a hallgatóknál azok a nézetek, amelyek a korábbi élmények, tapasztalatok alapján interiorizálódnak a tanítói munkába (Bárdossy–Dudás 2011). Ez a gondolat is hozzájárult ahhoz, hogy a hallgatók véleményét összegezzük a képzés zenei tantárgyairól, a tanítási óra zenei tevékenységeiről.
A négyéves képzés zenei tantárgyairól a hallgatók véleményét az 1. táblázat értékei mutatják. A tíz tantárgyat osztályzatokkal értékelhették a hallgatók, minden esetben hallgatói és tanítói attitűddel, illetve kettős szempont – szereti, illetve fontosnak tartja – szerinti megközelítésben. Ezek az adatok azt mutatják, hogy minden egyes esetben akár hallgatói, akár tanítói „szemmel” a fontosság kritériuma kapott jobb értékelést. Ez bizonyítja számunkra, hogy a tantárgyi struktúránk felépítését maguk a hallgatók is pozitívan értékelik.

1. táblázat: Hallgatói vélemények a zenei tantárgyakról

Hallgatói vélemények a tanórai zenei tevékenységekről

A hallgatók az elméleti képzés tantárgyainak elsajátítása mellett saját iskolai tanulmányaikban is megtapasztalhatták az ének-zenei nevelés különböző területeihez való viszonyulásukat, illetve a tanítási gyakorlaton nemcsak tanulói, hanem tanítói oldalról is értékelhették azokat. A zenei tevékenységek vonatkozásában is a tanítói szempontú értékelések kaptak magasabb osztályzatot, illetve a fontosság kritériuma szerepelt mindkét megközelítés alapján jobban. Ezek, a 2. táblázatban bemutatott eredmények is azt tükrözik, hogy a tanítói hivatás szempontja, felelőssége erős a műveltségterületre járó hallgatóknál.

2. táblázat: Hallgatói vélemények a zenei tevékenységekről

Tantárgy-pedagógiai tanulmányok a gyakorlat szolgálatában

A hallgatók a tanítási gyakorlat előtt több féléves tantárgy-pedagógiai stúdiumokon vesznek részt. Ezeken az elméleti ismeretek elsajátítása mellett saját társaik tanításával, ún. mikrotanításokkal próbálják ki azok alkalmazását. Az elmélet elsajátítása az oktatói előadások mellett a szakirodalom megismerésére épül, az ismeretek elsődleges alkalmazását pedig a kiemelt témákból készített órarész-tervezetekkel, illetve teljes tanórák megtervezésével próbálják ki a hallgatók. Az így elkészített tervezeteket a szaktanár elemzése mellett szemináriumokon beszélik meg. Ezek felhasználásával tartják meg a hallgatók egy-egy tanóra részletét, amelyet azután újabb konstruktív megbeszélés követ, az általános és az ének-zene tanóra elemzési szempontjai szerint. A hallgatók ezeket előre megkapják, és e szerint készítik el tervezeteiket, készülnek fel az első tanítási próbálkozásaikra.  A kurzusok lezárása gyakorlati jeggyel, illetve kollokviummal történik, amelyek a féléves munkát, a leadott dokumentumokat, az órai aktivitást, a tantárgy-pedagógiai témák kifejtését (zárthelyi dolgozat megírása, szóbeli beszámoló, kollokvium) egyaránt magukba foglalják. Ezeket a stúdiumokat a 3. táblázat foglalja össze, amelyben megjelenítem a hallgatók által kapott osztályzatok átlagait is.[1]

3. táblázat: A tantárgy-pedagógiai kurzusok

E kurzusok témái felölelik az alsó tagozatos zenei nevelés területeit, továbbá a felső tagozat 5-6. évfolyamos tanulók zenei nevelésére is felkészítenek. Ezekre a kurzusokra a képzési idő középső szakaszában kerül sor, hiszen így már építhetünk az ezeket megalapozó tanulmányokra, ugyanakkor megelőzik a gyakorlati képzést. A tanulmányi átlagok jól tükrözik a hallgatói véleményekben megadott tanítói szempontú megközelítést, ahogyan a tantárgyak (4,56), zenei tevékenységek (4,69) fontosságát véleményezték. A 3. táblázat utolsó sorában jelenítettem meg a következő fejezetben részletezett, csoportos gyakorlatot bemutató tanulmányokat jellemző adatokat.

 A hallgatói tanítások tapasztalatai

A gyakorlati képzésben ének-zene szempontból az első tanításokra a VI. félévben kerül sor. Ekkor párhuzamosan egyéni és csoportos gyakorlatokon vesznek részt a hallgatók, de a felsőoktatás oktatója csak arra kap lehetőséget, hogy a csoportos gyakorlatokon legyen jelen.
A hallgatói tanítások megkezdése előtt mindig sor kerül a mentorral (tanítóképzésben gyakorlatvezetőnek, szakvezetőnek is nevezzük) való szakmai egyeztetésre. Ennek célja, hogy a hallgatók lehetőség szerint eltérő évfolyamokon, eltérő tanítási anyagokban próbálhassák ki magukat, különböző tervezeteket készítsenek az előkészítő órán kijelölt tanagyagok alapján. Ekkor kerül sor a tananyagok megbeszélésén túl az alkalmazáshoz szükséges elméleti ismeretek újragondolására is. Majd a hallgatók önállóan elkészítik tervezeteiket, amelyeket a mentor véleményezése után javítanak, és sor kerülhet az óra megtartására. Az órák után következik a hallgatói tanítás elemzése, amely az órán tanító hallgató önelemzésével kezdődik, a kijelölt bíráló folytatja az értékelést, majd a társak gondolataival zárjuk a hallgatói elemzéseket. Az elemzés a gyakorlatvezető tanár értékelésével folytatódik, a tervezet megvalósulásán túl szakmai tanácsokkal szolgálva a hallgatók számára. Végül az oktatói értékelés összefoglalja a tanórai tapasztalatokat, az elemzésben elhangzottakat, szaktárgyi és pedagógiai kérdésekre való utalással kitér az elmélettel való kapcsolatokra is. A hallgatói csoport előtti tanításokon megállapodtunk azokban a kulcstémákban, amelyek ugyan minden kombinált (vegyes) típusú tanórában szerepelhetnek, de szükséges, hogy a hallgatók kiemelten is találkozzanak velük egy-egy tanórában, az óra fő részében. Ezek a következő témák: hallás utáni daltanítás, ritmikai és dallami ismeretek tudatosítása, ritmikai és dallami készségfejlesztés, jelről történő daltanítás, többszólamúság, zenehallgatás és improvizáció. Ezzel egyben arra is figyelemmel lehettünk, hogy a hallgatók egy-egy téma gazdái lehessenek, együtt gondolkodva még a tervezet előkészítésén, annak megvalósításában viszont már egyedül próbálhatták ki magukat. A tanórák felépítésében a hallgatók követték a vegyes típusú órák szerkezetét, csak éppen mindig más-más téma került a félév során következő óra fő részébe.
A felsőoktatási intézmény oktatója minden csoportos tanítási napon részt vesz a hallgatók gyakorlati képzésében. Ezért van lehetőség arra, hogy az elméleti tanulmányok valóban a tanítói hivatásra való felkészítést szolgálják. Az oktatónak módja van arra is, hogy a gyakorlattal párhuzamos félévekben az elméleti órák tematikájának alakításában megjelenjen a gyakorlatra való közvetlen felkészítés is, és a gyakorlaton tapasztaltak beépítése a szemináriumi munkába. Ez a lehetőség nagyon intenzíven befolyásolja a hallgatók gyakorlati tevékenységét, hiszen mindez az általános iskolai tanulókkal való közvetlen munkát támogatja. A hallgatók ebben a félévben egyéni kéthetes gyakorlat mellett részt vesznek műveltségi területükből csoportos gyakorlaton is, ezért a félévben több tanórát tartanak.
Mindezek után nézzünk meg néhány témát, amelyek kiemelésre érdemesek a hallgatók által megtartott tanórák tapasztalatai alapján. Általánosságban elmondható, hogy a tanóra elejét jellemző tevékenységek minden hallgatónál szerepeltek, de természetesen nem azonos színvonalon. Melyek ezek a tevékenységek? Énekes köszönés, légző- és hangképző gyakorlatok, korábban tanult dalok azonosítása, felismerése, éneklése. Ezekben a tevékenységekben jól érvényesült a hallgatóknál az osztályszintek különbsége, és megvalósult a fokozatosság elve. Azonban azt is tapasztalni lehetett, hogy a példaként, mintaként bemutatott anyagokat használják elsősorban a hallgatók, és kevésbé érvényesülnek a változatosság elvét is megjelenítő gyakorlatok, a teljes tanórába való illeszkedés szabályai, a teljes tanítási folyamatot jellemző felépítés. A dalok ismétlésében is a minél változatosabb felismertetésre (dallam, ritmus, hangszer, részlet helye a dalban) hívtuk fel a figyelmet, a dalcsokor éneklésekor pedig elvárható a tanítótól a karvezetésórán elsajátítottak alkalmazása.
Ezek után kerültek sorra a készségfejlesztés feladatai, amelyek felölelték a zenei tevékenységek teljes vertikumát, gyakorlataikkal (mondókák, gyermekversek, arányok, halmazok, mozgások alkalmazásával) kapcsolódtak más tantárgyakhoz is. A tanulók életkori sajátosságainak megfelelően nagyon nagy arányban szerepeltek a tanórákon a játékos megoldások. A hallgatók több esetben is helyesen kapcsolták össze azokat a kreativitás fejlesztését szolgáló improvizációs gyakorlatokkal. A többszólamúságra is sor került ezekben az alsós osztályokban, ritmikai és dallami gyakorlatokban, dalkíséretekben (mozgással, ritmussal, hangszerrel), a kánonénekléstől a biciniumok feldolgozásáig. A meghallgatásra kiválasztott részletek emocionális és intellektuális feldolgozásával a hallgatók építettek a zenehallgatás hangulati és tematikus kapcsolódási lehetőségeire is.
A zenei tanórák sajátossága az auditív megközelítés, ezért hallgatóink igyekeztek úgy felépíteni az óráikat, hogy a legtöbb esetben az auditív zenei élményből indultak ki, és oda is jutottak vissza. A másik fő szempont volt, hogy ún. aktív órákat tartsanak a hallgatók, amely a tanulás leghatékonyabb módja. A tanulók minden tevékenységben részt vesznek, maguk tapasztalják meg az elsajátításra szánt anyagokat.
Az órák fő részében megjelenő tevékenységekben (lásd a fentebb felsorolt kulcstémákat) elsősorban figyelemmel voltunk arra, hogy a megtervezésben alkalmazott algoritmusok érvényesüljenek, képesek legyenek a hallgatók – ha szükséges akár rugalmasan is – a tanítás pontos menetét követni. Tehát elmondhatjuk, hogy itt voltunk legnagyobb figyelemmel az elsajátítottak teljesítményképes tudásként való alkotó alkalmazására: az ismeret, képesség, attitűd együttes érvényesülésével megvalósuló kompetenciákra, amely a hallgatói felkészültséget, alkalmasságot mutatja; a valóságos teljesítőképességre, a megoldóképességre, működőképességre, azaz a performanciára (Falus 2010: 18). Mindezeken túl egy folyamatos jobbításon alapuló szándék, belső motiváció növelésére törekvő transzformációs pedagógusi mentalitás kialakítására törekedtünk. A tanítóképzésben már a 80-as években példaként emelték ki a többi szaktárggyal való összehasonlításban az ének-zene tantárgy-pedagógiai jegyzet tartalmát, amelyet azóta is folyamatosan fejlesztünk  (Csík 1985: 92–116).
A hallgatói tanítások mellett a félév során a szakvezető[2] bemutatóórákat tartott. A félév első gyakorlati napján minden osztályban bemutatóórára került sor, amelynek fő szempontja a gyermekek életkorának figyelembevétele, az osztályfokot meghatározó követelmények teljesíthetősége, az azonosságban megjelenő variánsok megvalósulásának érvényesülése volt. A félév végén tartott két szakvezetői óra is rendkívül hasznos volt a hallgatók számára, hiszen a zenei területen megvalósítható kooperatív és információs kommunikációs technológiát (IKT) is alkalmazó bemutató tanórán lehettünk.

Tanórakutatás – csoportos tanítási gyakorlat

Minden pedagógusi tevékenységben benne rejlik annak kutatása is. Ahhoz, hogy mindennapi tevékenységünkben megvalósuljon a folyamatos fejlesztés, ennek igényét a hallgatókban is ki kell alakítanunk, kezükbe kell adni olyan módszereket, amellyel ez megvalósítható. Mindezek mellett nem szabad elfelejtenünk, hogy a pedagógusok egy tantestületben dolgoznak, együttesen alakítják hatásukat tanulóikra. Legtöbbet a tanórákon találkoznak tanulóikkal, így lényeges, hogy a pedagógusjelöltek megismerkedjenek a tanóra kutatásával. Sok-sok tanórát tartanak a tanítók, de természetesen nem minden tanórájukat fogják kutatás tárgyává tenni. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mennyiben más akkor ez a tanóra: „(…) a kutatási óra mögött egy pedagógiai kérdésnek a szokásosnál sokkal szisztematikusabb átgondolása, ugyanakkor szigorúan a gyakorlathoz kötött megoldási javaslatterve áll. (…) A tanórai kutatómunka ugyanis elsősorban gyakorlatfejlesztési módszer, amely a kérdéseket és a válaszokat is a gyakorlat szintjén tartja”  (Gordon Győri 2007).
A hallgatói tanítási gyakorlat minden területe a hallgatók tanítói hivatásra való felkészítésének jegyében zajlik. Ebben a felkészítésben beszélhetünk a hallgatókkal arról a szemléletről, hogyan fejleszthetjük folyamatosan a mindennapi tanítási munkánkban a tanórai tevékenységünket. A hallgatók képzésében a módszertani ismeretek bővítése, a megfelelő technikai készségek kialakítása és a pedagógiai szemléletformálás céljából fontos, hogy jelen legyen a tanórakutatás módszere is. Ennek alkalmazásával sajátítják el a hallgatók a tanítási problémák azonosításának képességét, erősítik a tanításból való tanulás képességét. Fejleszteni kell a tanítási problémák precíz szakmai nyelven történő megfogalmazása mellett a kollaboráció és az együtt tanítás képességét is (Gordon Győri 2009: 111–119).
A tanítók gyakorlati képzésében a csoportos tanítási gyakorlat egy olyan színtér, ahol a hallgatók bizonyos értelemben gyakorolhatják a tanórakutatás módszerének elemeit. Ezeken a napokon minden alkalommal jelen van a felsőoktatási intézmény kompetens oktatója, a gyakorlóintézmény szakvezetője és a hallgatók. Így az együtt dolgozó team adott. A félév során előre megbeszélt témák kerülnek feldolgozásra, minél változatosabban felölelve a tananyagokat. Az oktató és a szakvezető előre megbeszélt szempontok szerint összeállított tematikája mentén halad a féléves munka, amelyben több témakör feldolgozását követik. A hallgatók részéről fontos, hogy a különböző felsőoktatási kurzusokon feldolgozott tartalmakat felidézzék, alkalmazzák a tanórára való felkészülésben, a tanóra megtartásában és annak elemzésében. Nem mindig elégséges a tanultak felidézése, sokszor kerül sor a tanultak más szempontú feldolgozása mellett új szakirodalmak tanulmányozására is. Emellett szükséges, hogy a legújabb szakterületi, pedagógiai, pszichológiai ismeretekkel is rendelkezzenek. Ezek az alkalmak azonban még nem igazi tanórakutatások[3], de el lehet vinni ebbe az irányba a hallgatók felkészítését, és akkor elvárható lehet, hogy hazánkban is meghonosodjon ez a módszer is a jövő pedagógiai gyakorlatában.
Nézzük meg, hogy melyek azok az elemek, amelyek egyértelműen hiányoznak még a hallgatók csoportos tanítási gyakorlatából? A hallgatók tanítási gyakorlata nem egy probléma, egy téma lehető legtökéletesebb megoldására törekszik, hanem minél több terület megtapasztalására, amelyekkel saját gyakorlatukban is találkozhatnak majd a tanórákon.  A megfigyelés fő tárgya így még valójában nem az, hogy a közösen megbeszélt technikák hogyan működnek a gyakorlatban. Az egész munkamódszer alapeszméje: a tanórakutatás igazán egy soha be nem fejezhető, akármeddig folytatható, ciklikusan ismételhető tevékenységsor. Órakutatási tevékenységet lezáró írásos összefoglalás készítése alapvető elvárás, ez a gyakorlatokon még nem valósul meg. A tanórákról nem készül videofelvétel, így azokat nem tudjuk prezentálni.

 Összegzés
A tanulmánnyal többek között azt szerettem volna bemutatni, hogy a képzés bármely szakaszában is vesznek részt az oktatók, minden esetben a munkaerő piaci felkészítés, a tanítás szempontját szükséges figyelembe venni. A képzés szempontjából kiemelt területeken folytatott előtanulmányokra pedig építeni kell, amelynek a felsőoktatásban történő elismertetéséről, validálásáról jelenleg is diskurzus folyik (Derényi–Tót 2011). Az elméleti képzés tantárgyainak tananyaga támogatja a képzés alatti gyakorlatok követelményeit, a későbbi tanítói pályán való helytállást. A hetedik félévben ismét sor kerül egyéni és csoportos tanítási gyakorlatokra a felső tagozat 5-6. osztályában is, majd pedig a külső gyakorlóhelyeken lévő két hónapos, összefüggő komplex szakmai gyakorlat következik. Ezen időszak alatt teljesítik a hallgatók zárótanításukat is, amely a gyakorlati képzés szempontjából a tanulmányok lezárását jelenti. A képzés ideje alatt szükséges megismertetni a hallgatókkal olyan eljárásokat, amelyek saját önfejlődésüket szolgálják majd a pedagógusi hivatás gyakorlásában, többek között a tanulmányban ismertetett tanórakutatás módszerével is.

 Irodalom

Bárdossy Ildikó – Dudás Margit 2011: Pedagógiai nézetek. Pécs: Pécsi Tudományegyetem.
[http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/ped_nezetek/pedagogiai_nezetek.pdf – 2012. 07. 12.]
Csík Endre (szerk.) 1985: A tanítóképzés kritikus pontjai. Budapest: Oktatáskutató Intézet.
Derényi András – Tóth Éva 2011: Validáció. A hozott tudás elismerése a felsőoktatásban. Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. [http://tamop413.ofi.hu/fejlesztes-eredmenyei/validacios-kotet – 2012. 07. 15.]
Falus Iván 2010: Európai úton. A tanárok számítanak! In: Monoriné Papp Sarolta (szerk.): Alma a fán. Párbeszédek a kompetenciafejlesztésről. Budapest: Tempus Közalapítvány, 18–24.
[http://www.tpf.hu/upload/docs/konyvtar/egyeb/ web_kompetenciaf.pdf – 2012. 07. 17.]
Gordon Győri János 2007: Tanórakutatás (lesson study).
[http://www.ofi.hu/tudastar/gordon-gyori-janos-090617-4 – 2012. 01. 22.]
Gordon Győri János 2009: Tanórakutatás. Budapest: Gondolat Kiadó.
Györgyiné Koncz Judit 2007: A zenei nevelés tantervi szabályozása. Budapest: Károli Egyetem.
Kis Jenőné Kenesei Éva 2009: Zenéről a felsőfokú tanítóképzés 50. évfordulóján. Új Pedagógiai Szemle, 7. 74–94.
Kis Jenőné dr. Kenesei Éva 2012: ÍGY KEZDTÜK – ITT TARTUNK. Ének-zene a felsőfokú tanítóképzésben. Parlando.
[http://www.parl-ando.hu/2012/2012-2/2012-2-04.htm – 2012. 04. 23.]

Melléklet

Hallgatói kérdőív

Melyik évben érettségizett?

Heti hány tanórában volt ének-zene órája az általános iskolában?

 Milyen típusú középiskolába járt?
Hány évig tanult ének-zenét?
Heti hány órában?

A tanítói tevékenység szempontjából hogyan viszonyul a tanórai zenei tevékenységekhez?
Nagyon szereti (5) – nagyon nem szereti (1)
Nagyon fontosnak tartja (5) – nagyon nem tartja fontosnak (1)

A tanítói tevékenység szempontjából hogyan viszonyul a képzés zenei kurzusaihoz?
Nagyon szereti (5) – nagyon nem szereti (1)
Nagyon fontosnak tartja (5) – nagyon nem tartja fontosnak (1)

Elméleti órán…………………………………
Gyakorlati képzésben………………………..