A leggyakoribb ficam, az összes ízületi luxatió mintegy felét teszi ki.  Típusos mechanizmussal a kar abdukált és kirotált helyzete mellett bekövetkező erőbehatás a humerus fejet a vápa elülső, alsó pereme felé nyomja. Ott nekifeszülve átszakíthatja a tokot, vagy letépheti a tapadásáról a labrum egy részét. A vápaszélre kerülő fej aztán gyakran nekipréselődik a csontos peremhez, ami benyomatot okozhat rajta. Ez a nyíró erő néha ez egyidejűleg fellépő, rotator mandzsetta kontrakció által kiváltott húzóerővel a tuberculum maius alapról való leszakadását is okozhatja. Ezzel ellentétes erőbehatásra jöhet létre a sokkal ritkább hátsó ficam, mely éppen atípusos volta miatt nehezebben felismerhető.

Tünetek: A leggyakoribb elülső ficamok esetében a váll lecsapott, láthatóan deformált, a kar általában lóg (kivéve az igen ritka luxatió erecta, mikor szalutáló állás észlelhető). A mozgások fájdalmasan beszűkültek, rugalmas rögzítettség figyelhető meg. Mivel a vállficamokhoz gyakran társul plexus, ritkábban nagyér sérülés, a végtag keringése, beidegzése mindig ellenőrizendő!                   Hátsó ficamoknál a váll deformitása egyáltalán nem feltűnő, a legfontosabb jel a rotatiós mozgáskorlátozottság. (A subscapularis feszülése miatt kényszeres berotációs tartás, kifelé rotálási kísérletre ellenállás, heves fájdalom jelentkezik.)

Biztos diagnózist a kétirányú (AP és axiális) rtg ad.

Ellátás: Elsősegélyként rögzítés, fájdalomcsillapítás: Esetleges társuló törés kizárására repozíciós kísérlet előtt még egyértelmű fizikális jelek esetén is tanácsos rtg készítése. A biztos diagnózis birtokában mielőbbi, de kíméletes repozíció (Artl, Hippokratesz módszer). Helyretétel után ismét detektálni kell a végtag keringését és beidegzését, valamint röntgennel az elért helyzetet. Sikeres repozíció után 30 év feletti sportolóknál 3-4 hét rögzítés Gilchrist vagy Dessault kötéssel.  A fiatalabbaknál a fokozott recidiva veszély miatt 4-6 hét az ajánlott rögzítéséi idő.

Recidiva: az ismételten bekövetkező vállficam, főleg ha a luxatió már banális mozdulatra vagy kisebb erőbehatásra is létrejön, mindenképpen felveti valamilyen anatómiai ok fennállását. Ez fiatal sportolók esetén leggyakrabban a Bankart lézió kialakulása. Mivel ezen életkorban a tok és a labrum egyaránt erős és rugalmas anyag, ficam kapcsán a sérülés főleg a rigid határvonalon, a csontos-porcos átmenetnél jön létre (Bankart lézió) Mivel a rostos porc rossz gyógyhajlamú (lásd még meniscusok) sokszor még a tartós, 6 hetes rögzítés után sem jön létre konszolidáció. A nyitva maradt résen át pedig a humerusfej könnyen újra luxálódhat. 30-35 év felett a labrum már meszesedni, keményedni kezd, ugyanakkor a tok kicsit gyengül, így a szakadás könnyebben jön létre a capsula területén. Megfelelő rögzítésre ez a típus sokkal jobban gyógyul. Ha a rögzítés nem megfelelő, a tok is laza maradhat, ami szintén oka lehet újabb ficamoknak. Végül az első ficam kapcsán létrejött esetleges fejberoppanás (Hill-Sachs lézió) szintén alapot adhat a recidivára. Ilyenkor a mozgás közben a vápában gördülő fej benyomatos része a perem közelébe érve ott beakadhat, s mint egy emelő, kiugraszthatja a fejet.

Recidiv ficamok esetén elsősorban az ok tisztázandó (MR, vizsgálat, arthroscopia) A műtéti megoldás a talált elváltozástól függ (labrum refixatió, tokraffolás, csontbeültetés stb.)