2019. augusztus 4-e és 7-e között rendezték meg Koppenhágában a 70. évfordulóját ünneplő nemzetközi Literációs (Olvasás)konferenciát. Az olvasáskonferencián a ’literacy’ kifejezést szűkebb és tágabb értelemben is használták. Szűkebb értelemben az olvasás, olvasástanítás, -tanulás, szövegértés jelentéskörében értelmeződött, tágabban pedig valamely specifikus területhez, köztük például a matematikához, pénzügyhöz, testneveléshez, természettudományokhoz kapcsolódó műveltség, jártasság jelentésében.
A konferencia a Műveltséghez való jog európai nyilatkozatának (European Declaration of the Right to Literacy, 2016) 11 alapvetéséhez igazodva 6 téma köré szervezte az előadásokat: korai intervenció, minőségi tanítás, digitális kompetencia, literációs környezet, sajátos nevelési igényű gyerekek, az egész életen át tartó literációs képességek, készségek fejlesztése.
Az előadásomban felvázolom azokat a fókuszkérdéseket, amelyekre ma az olvasással kapcsolatos kutatások irányulnak, például a szülők edukációjának programjai, hogy a közös olvasási tevékenységek milyen módszerrel fejlesztik jelentősen a gyerekek szókincsét, az óvodások szocioökonómiai státusza hogyan befolyásolja a literációs nevelődésüket, milyen eszközökkel jelenik meg az óvoda-iskola közti lágy átmenet (smooth transition), továbbá hogy a fonológiai tudatosság mellett az óvodáskori morfológiai tudatosság is előrejelzi az olvasástanulás sikerességét, illetve hogy miként használják a retrospective analysis miscue, vagyis a visszatekintő hibaelemző módszert az olvasásfejlesztésben. A hangos olvasások olvasásfejlesztő szerepének szükségessége akár a felső tagozatban vagy a középiskolában is lényeges. Volt szó arról, hogyan használják a kreatív írást az írásfejlesztésre, mi kell ahhoz, hogy a digitális szövegek hitelességét meg tudják ítélni a gyerekek. Az előadásomban kitérek az eltérő képességű gyerekekkel kapcsolatos kutatásokra, a migrációs problémákra, illetve arra, hogy ki is az a ‘literacy coach’.
 
További képek itt!
Program
e-mail