0. Bevezetés

Tanulmányunkban a szemiotikai textológia elméleti keretében Pilinszky János Harmadnapon című költeményének (lásd T’) első fokú (és részben másodfokú) elméleti explikatív interpretációját kíséreljük meg vázlatosan bemutatni, a jelölő-jelölt szerkezet ‘domináns’-nak tekinthető hordozóira szorítkozva. A szemiotikai textológia fogalmi apparátusára, modelljére stb. vonatkozóan itt csupán a Petőfi S. János, Békési Imre és Vass László szerkesztette Szemiotikai szövegtan eddig megjelent tizenkét kötetére hivatkozunk globális bibliográfiai információként.

A T’, mely először a Kortárs című folyóirat l954. júniusi számának 904. oldalán jelent meg, általunk vizsgált formája a Pilinszky János Összegyűjtött versei című kötet 42. oldaláról származik.

T’

        HARMADNAPON

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

1. A T’-höz rendelhető vehikulum-imágó (VeIm)

1.1. A figura vizuális (primer) imágójának létrehozásakor különbséget tehetünk egy címként felfogható és egy általa dominált szövegrész vehikuluma között.

1.2. A címrész és az általa dominált szövegrész vehikulumának betűtípusa nem azonos.

1.3. A szöveg a versekre vonatkozó konvencionálisnak tekinthető ismereteinknek megfelelően van szedve.

T’’

[...]

1.4. A notáció vizuális (primer) imágójának létrehozása során megállapítható, hogy a címrész egy határozói kifejezés, az általa dominált, két négysoros versszakra tagolt szövegrész pedig többnyire ponttal lezárt szövegmondatokból (kompozícióegységekből [= leFcK..]) áll (lásd a T’/4 reprezentáció K.. jelű szimbólumait). A csak magyarul tudó interpretátor számára gondot okozhat az [leFcK01] kompozícióegység ravensbrücki eleme (lásd T’/7 reprezentáció), valamint a latinul íródott [leFcK07] kompozícióegység („Et resurrexit tertia die”: ‘És feltámadott a harmadik napon’).

1.5. Az akusztikus vagy auditív (szekunder) vehikulum-imágó konstitutív tényezői (a figurális és a notációs aspektusokat a T’ lexikai és a poétikai arculatára együttesen vonatkoztatva): a hangsúlyviszonyok, a szólamok, a melódia, szünetek, a rímstruktúra stb.

2. A T’-höz rendelhető kontextuális formáció (Fc)

2.1.1. A T’ lexikai kontextuális formációjának (leFc) mikroegységei (lásd T’/1 reprezentáció) többé-kevésbé eleget tesznek a konvencionálisnak tekinthető elvárásainknak; a megszünhetett és a szive egyszerű kifejezésekben e helyütt kurzív szedéssel kiemelt magánhangzók hosszúsága azonban eltér a magyar helyesírás szabályaitól.

2.1.2. A mikroegységek összetevőit a lexikai egységek Sg.3. és Pl.3. személyragos alakjai dominálják.

A T’/1 reprezentációban a rövidítések nagyjában-egészében megegyeznek a Magyar Értelmező Kéziszótár (MÉrtKSz) rövidítéseivel; értelmezésük megkönnyítéséül: FőN: főnév, MeN: melléknév, IgN: igenév, HSz: határozószó, KSz: kötőszó, NEl: névelő, fn–i: főnévi, tn: tárgyatlan, ts: tárgyas stb.

T’/1 reprezentáció

[...]

2.2.1. Ami a T’ kontextuális lexikai kommunikációegységeit illeti (lásd a T’/2 reprezentációban a k.. jelű szimbólumokat), azok közül hiányos, elliptikus szerkezetű a k00, a k02, a k08 és a k09.

T’/2 reprezentáció
 

[leFck00] HARMADNAPON

És [leFck01] fölzúgnak a hamuszín egek,
[leFck02] hajnalfele a ravensbrücki fák.
És [leFck03] megérzik a fényt a gyökerek.
És [leFck04] szél támad. És [leFck05] fölzeng a világ.

Mert [leFck06] megölhették hitvány zsoldosok,
és [leFck07] megszünhetett dobogni szive –
[leFck08] Harmadnapra legyőzte a halált.
Et [leFck09] resurrexit tertia die.

Kötőszók kurzív szedése a T’/2 reprezentációban azt juttatja kifejezésre, hogy azok nem részei a kommunikációegységeknek, hanem csak a szóban forgó egységek összekapcsolására szolgálnak.

2.2.2. Az egyes lexikai kommunikációegységek összetevőkre bontását a T’/3 reprezentáció mutatja be, melyben a szögletes zárójelbe tett szimbólumok azonosak a T’/2 reprezentációban alkalmazottakkal; a dőlt betűkkel szedett szimbólumok szerkezeteket jelölnek (MIÉGJSz: minőségjelzős szerkezet); az álló nagybetűkkel szedett szimbólumok pedig (szöveg)mondatrészeket minősítenek. Bizonyos „ALANY” vagy „TÁRGY” szimbólumok előtt a * azt fejezi ki, hogy a szóban forgó mondatrészt implicit módon az igei toldalék tartalmazza (például [leFck06]: (*TÁRGY [Sg.3.]) stb.).

T’/3 reprezentáció

[...]

A kommunikációegységek összetevőszerkezetével kapcsolatban itt csak egyetlen kommunikációegység, az [leFck08] adott (kontextuális) szemantiko-szintaktikai szerkezetét kívánjuk elemezni röviden.

Az [leFck08] „Harmadnapra legyőzte a halált” kommunikációegység összetevőinek lehetséges szintaktikai elrendezései (ha az igekötő elválaszthatóságát is figyelembe vesszük) a következők.
 

  (1) A halált harmadnapra győzte le.
  (2) A halált harmadnapra legyőzte.
  (3) A halált győzte harmadnapra le.
  (4) A halált győzte le harmadnapra.
  (5) A halált le harmadnapra győzte.
  (6) A halált legyőzte harmadnapra.

  (7) Harmadnapra a halált győzte le.
  (8) Harmadnapra a halált legyőzte.
  (9) Harmadnapra győzte a halált le.
(10) Harmadnapra győzte le a halált.
(11) Harmadnapra le a halált győzte.
(12) Harmadnapra legyőzte a halált.

(13) Győzte a halált harmadnapra le.
(14) Győzte a halált le harmadnapra.
(15) Győzte harmadnapra a halált le.
(16) Győzte harmadnapra le a halált.
(17) Győzte le a halált harmadnapra.
(18) Győzte le harmadnapra a halált.

(19) Le a halált harmadnapra győzte.
(20) Le a halált győzte harmadnapra.
(21) Le harmadnapra a halált győzte.
(22) Le harmadnapra győzte a halált.
(23) Legyőzte a halált harmadnapra.
(24) Legyőzte harmadnapra a halált.

Ezeknek az elrendezéseknek a grammatikai és kommunikatív minősítésekor abból a globális alapelvből indulhatunk ki, hogy az összetevők sorrendje bizonyos szempontból ‘közlési fontossági sorrend’. Ami az [leFck08]-at illeti, ez azt jelenti, hogy ebben a kommunikációegységben a legfontosabb (rematikus) összetevő a ‘harmadnapra’, ezután következik a ‘legyőzte’, majd a ‘halált’.

2.3.1. A T’ első fokú kompozícióegységeinek kontextuális lexikai formációját és az első fokú kompozícióegységek összetevőszerkezetét a T’/4 reprezentáció szemlélteti.

T’/4 reprezentáció

 
[leFcK00] HARMADNAPON

[leFcK01] És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
[leFcK02] És megérzik a fényt a gyökerek.
[leFcK03] És szél támad. [leFcK04] És fölzeng a világ.

[leFcK05] Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
[leFcK06] Harmadnapra legyőzte a halált.
[leFcK07] Et resurrexit tertia die.

[K00]: k00
[K01]: és k01, – k02.
[K02]: és k03.
[K03]: és k04.
[K04]: és k05.

[K05]: mert k06, és k07 –
[K06]: k08.
[K07]: et k09.

Az első fokú kompozícióegységekkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az [leFck07] és az [leFck08] jelű kommunikációegységek között található gondolatjelet mondatzáró írásjelnek tekintettük. Motiválhatónak tartjuk azonban azt a tagolást is, amely az [leFck06], az [leFck07] és az [leFck08] jelű három kommunikációegységet (lásd T’/2 reprezentáció) egyetlen kompozícióegységnek tekinti.

2.3.2. Az első fokú lexikai kompozícióegységek magasabb egységekké szerveződését a T’/5 reprezentáció mutatja, melyben a „^” szimbólum a formális egymáshoz kapcsoltság (konkatenáció) jele.

T’/5 reprezentáció

A K01-et, K02-őt, K03-at, K04-et és K07-et bevezető mellérendelő kapcsolatos és kötőszó ‘anaforikus’ szerkezetet eredményez.

2.4. Ami a poétikai kontextuális formációban (poFc) a metrikai-ritmikai struktúra sajátosságait illeti, az [leFcK01] – [leFcK04] alkotta első versszakban kétféle diaeresis lehetséges: 4+6, illetőleg 5+5 felosztású, az [leFcK05] – [leFcK07] alkotta másodikban pedig 5+5, lásd a T’/6 reprezentációt (melyben az első oszlop a sorok szótagszámát, a második a metrikai-ritmikai tagolást, a harmadik a grammatikai és kommunikatív felosztást, a negyedik pedig a rímeket jelöli).

T’/6 reprezentáció
 

És fölzúgnak a hamuszín egek,            10 4+6, 5+5 (4+6)         a
hajnalfele a ravensbrücki fák.              10 4+6, 5+5 (4+6)         b
És megérzik a fényt a gyökerek.         10 4+6, 5+5 (3+7, 4+6) a
És szél támad. És fölzeng a világ.        10 4+6, 5+5 (4+6)         b

Mert megölhették hitvány zsoldosok,  10 5+5 (5+5)                 x
és megszünhetett dobogni szive –        10 5+5 (5+5)                 c
Harmadnapra legyőzte a halált.            10 4+6, 5+5 (4+6)        x
Et resurrexit tetria die.                         10 5+5 (5+5)                 c

A T’/6 reprezentációban látható metrikai-ritmikai struktúra és a szemantiko-szintaktikai szerkezet(ek) egymásra vetítésével hozható létre a T’ teljes verbális kontextuális formációja. (A metrikai-ritmikai struktúra például az [leFck08] esetén többféle grammatikai szerkezetre (lásd a 2.2.2. alatt bemutatott (3), (4), (7), (8), (11) stb. számúakat) is rávetíthető.)

3. A T’-höz rendelhető rendszerszerű formáció (Fs)

3.1. A T’ rendszerszerű lexikai formációja (leFs) mikroegységeivel (vö. T’/1 reprezentáció) kapcsolatban megállapítható, hogy azok többsége eleget tesz a rendszerre vonatkozó tudásunknak. Elemei közül jelentős szövegkonstitutív szerepet játszanak a következők toldalékai: „fölzúgnak”, „megérzik”, „megölhették”; „fölzeng”, „legyőzte”, „megszünhetett”, „támad”; „egek”, „fák”, „gyökerek”. Az MÉrtKSz-ben önálló lexikai elemként nem találhatók meg a következők: hajnalfele, fölzeng.

3.2. A T’ lexikai kommuniációegységei (vö. T’/2 reprezentáció) és azok összetevőszerkezetei konfiguracionálisan lehetnek többértelműek, relacionálisan azonban nem. Az [leFck02]-nek például több egyértelmű relacionális kommunikációegység feleltethető meg.

3.3.1. A T’ rendszerszerű formációja első fokú kompozícióegységei közül (vö. T’/4 reprezentáció) az [leFcK05]-ben (pont helyett) gondolatjel tölti be a mondatzáró írásjel funkcióját. (Lásd még a 2.3.1. alatt.)

3.3.2. Ami a T’ rendszerszerű formációja magasabb fokú lexikai kompozícióegységeinek (vö. T’/4 reprezentáció) elemzését illeti, túlnyomórészt nem szintaktikai rendszerszerű ismeretekre van szükség. Ezek az ismeretek poétikaiak éppúgy lehetnek, mint nyelvi-szemantikaiak, vagy legáltalánosabb értelemben a ‘világ’-ra vonatkozóak.

3.4. A T’ poétikai rendszerszerű formációját (poFs) illetően a tíz szótagú sorokhoz a sormetszetek többé-kevésbé szabályosan hozzárendelhetők. Minthogy az 5+5 tagolás a második strófa szerkezetének is megfeleltethető, ezt preferáljuk (lásd még a 2.4. alatt a T’/6 reprezentációt).

Itt jegyezzük meg, hogy a szive rövid ‘i’-je motiválható a die válaszrímmel, Pilinszky költészetében azonban viszonylag gyakori a felső nyelvállású magánhangzók nem konvencionális használata. (A megszünhetett rövid ‘ü’-jére nem tudunk verstani magyarázatot adni, mert a költemény metruma nem időmértékes, ami esetleg indokolhatná azt.)

4. A T’-höz rendelhető rendszerszerű sensus (Ss)

Ami a T’-ben a rendszerszerű lexikai sensus (leSs) mikroegységeit illeti, elemzésük alapjául a T’/7 reprezentáció szolgál.

A szótári alakok elemzéséhez tekintsük itt a következő, az MÉrtKSz-ből, az Új Magyar Lexikonból és a Györkösy Alajos szerkesztette Latin – magyar szótárból (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.) származó explikációkat.

T’/7 reprezentáció

dies, diei, m., f. 1. (nappali) világosság, nappal [...]; 2. határnap, vminek kelte [...]; 3. transl. napi munka, napi út; időtöltés; időtűzés; 4. transl. idő [...].
felzúg tn ige vál Hirtelen zúgni kezd. ~ az orgona, a sokaság.
fény fn 1. Látható sugárzó energia. Északi v. sarki ~: a sarkvidéki égbolton mutatkozó fényjelenség; Fényk: ~t kap: a negatívot káros mértékű fény éri.|vál: Vminek a ~ei: kivilágítása. A város ~ei. 2. Sima felületről visszavert csillogó sugárzás. A gyémánt ~e.|Vkinek a szeme ~e: a) sz. ragyogása; b) látása; c) az, akit legjobban szeret és óv. 3. Műv Fényk <Képen> világos folt, részlet. 4. rég irod: ~re hoz: napvilágra h. 5. vál Díszes külső, ragyogó szépség, pompa. A királyi udvar ~e; sajtó: a ~ városa: Párizs. 6. Dicsőség, tekintély. A család régi ~e. 7. irod Az értelem, a szellem világossága.|Vminek a magyarázó, megvilágító ereje. Vmilyen ~t vet vmire; sajtó: vminek a ~ében: vminek ilyen ismeretében. 8. vál Derű, öröm. ~t visz vkinek az életébe. [?]
gyökér fn 1. Növénynek a földben lefelé növő (szerteágazó) része.|Konyha Petrezselyem gyökere mint zöldség. 2. Fog, haj tyúkszem töve. 3. Vminek a kiindulása, kezdete, eredete. A baj gyökere. 4. Nyelvt rég Szógyök. [fgr]
harmadnap I. fn 1. nép: Vminek ~ja: vmely esemény 3. napja. 2. ~ja: 3 nappal ezelőtt, ill. 3 nap óta. ~ja (nem) láttam.| ~ra: a 3. napra. II. hsz A 3. napon. ~ felgyógyult.
legyőz ts ige 1. Teljes győzelmet arat vkin. ~i ellenfelét. 2. Vki úrrá lesz vmin, hatástalanná tesz, leküzd vmit. ~i a betegséget.|vál: ~i (ön)magát: nem engedi vmely káros indulatát érvényesülni.
megérez ts ige 1. Érzékelve megállapít vmit. Megérzi vminek a szagát, ízét.|Ösztönösen felfog.|Előre megsejt. 2. Vminek fájdalmas v. kellemetlen következményét megtapasztalja. A sok éjszakázást ~te a szervezete.
Ravensbrück - Fürstenberg (NDK) É-i városrésze, ahol hírhedt fasiszta tábor volt, amelyben kizárólag nőket helyeztek el. A táborban 93000 ember pusztult el. (Új Magyar Lexikon.)
resurgo 3 surrexi, surrectus (surgo) 1. ismét felkel, újra fölemelkedik; 2. transl. újra feltámad, újra keletkezik v születik.
támad tn (és ts) ige 1. Váratlanul keletkezik, ill. hirtelen kialakulva feltűnik. Szél ~; jó ötlete ~t. 2. ritk rég <Égitest> fölkel, feljön.|(Új) életre ~: feltámad, (fel)éled. 3. (ts is) Fegyveres összecsapást kezdeményez. Nagy erőkkel ~; hátba ~ta az ellenséget.|Vkire, vmire v. vki, vmi ellen ~: ellenségesen ütni-verni stb. kezdi.|(ts is) Sp Rohamozva ostromol. ~ az ellenfél; a szélsőt ~ja. 4. (ts is) Erősen (és indulatosan v. vádaskodva) kifogásol, hevesen bírál. Az elnököt ~ja; nekem ~t, hogy mit keresek ott. [?]
tertius 3 ord. harmadik.
zeng tn (és ts) ige 1. vál Telten, tisztán, messze hangzóan szól, hangzik. ~ a kürt, az ének. 2. (ts is) rég irod Énekel, dalol. Madár ~ a fán; dalt ~.|ts tréf v. gúny: Dicshimnuszt, ódákat stb. ~ vkiről: (túlzottan) magasztalja.|(ts is) rég irod Költői művet ír (vkiről, vmiről). 3. Tele van vkinek, vminek a hangjával. ~ az erdő a madárdaltól; úgy kiabál, hogy ~ belé a ház. 4. nép irod: ~ az ég: dörög. [zendít]
zsoldos II. fn Tört, rendsz. pejor Zsoldos, katona. 2. sajtó pejor Bérenc, csatlós.

4.1. Ami a T’ rendszerszerű lexikai sensusának mikroegységeit illeti, azok sensus-szemantikai explikációja alapján minimálisan az alábbiakat érdemes kiemelni.

4.1.1. Különböző relációk (párhuzamok, ellentétek stb.) mutathatók ki a lexikai elemek következő csoportjai között: ég, fény, hajnal(fele), hamuszín; fa, gyökér; Ravensbrück, világ; fölzúg, (föl)zeng; dobog, szív; halál, megöl, megszűnik; legyőz, támad; hitvány, zsoldos stb.

4.1.2. A T’ időszerkezetét jelentős mértékben motiválják a perfektív igék. A fölzúg, megérez, támad, fölzeng stb. lineáris láncok modalitása releváns tényezője a T’ kommunikációegység-összetevőinek (vö. T’/3 reprezentáció).

4.2. Minthogy a T’-ben egyfelől hiányos szerkezetű a k02, a k08 és a k09 (lásd 2.2.1.) kommunikációegység (vö. T’/2 reprezentáció), másfelől a „fölzúg” MÉrtKSz-beli explikációjában (lásd T’/7 reprezentáció) nem találhatni az ‘egek’-hez vagy a ‘fák’-hoz hasonló potenciális nominálist (metafora), továbbá a „megérez” igéhez jelentéskomponensei alapján rendszerszerűen nem rendelhető hozzá sem a ‘fény’, mert többé-kevésbé más érzékterülethez kapcsolódik (szinesztézia), sem a ‘gyökér’ mint ágens (megszemélyesítés), illetőleg a „fölzeng” alanya általános, nem rendelhető ‘első fokú’ (közvetlen) jelentés a következő kommunikációegységekhez: k01, k02, k03, k05, k08 és k09.

4.3. Ami a T’-ben a rendszerszerű lexikai sensus első és magasabb fokú kompozícióegységeit illeti (vö. T’/4 és T’/5 reprezentáció), a következőket jegyezhetni meg. Az első és a magasabb fokú kompozícióegységek között egyrészt az összetevők leíró jellege teremt rendszerszerű sensus típusú kapcsolatot, másrészt az és kötőszó (lásd még a 2.3.2. alatt), illetőleg a megokolt előtagú ellentét: ‘mert/ugyanis* megölhették (...), és (...) – de* harmadnapra legyőzte a halált’ (lásd többek között Békési Imre: 1993. 134 kk.). Ez utóbbit megerősíteni látszik például az [leFck06] – [leFck08] angol fordítása is (János Pilinszky 66 Poems/Pilinszky János 66 vers, 78-79).
 

For killed he might have been by paltry knaves,
his heart might vell have ceased to beat at three –
but three days later he defeated death.
(Et resurrexit tertia die.)

4.4. A T’ rendszerszerű poétikai felépítésében (poSs), szó- és metaforaválasztásában stb., valamint metrikai-ritmikai szerkezetében nem találhatók olyan összetevők, amelyekhez rendszerszerű sensust rendelhetnénk. Ennek következtében a teljes verbális rendszerszerű sensus lényegében azonos a lexikaival.

5. A T’-höz rendelhető kontextuális sensus (Sc)

5.1. A T’-ben a kontextuális lexikai sensus (leSc) mikroegységeivel kapcsolatban a következőket kívánjuk megjegyezni. Az, hogy az adott vehikulumban található szóalakokhoz milyen kontextuális sensusokat rendelünk, elsősorban attól függ, hogy egy-egy adott szóalak szótövéhez a lehetséges lexikai jelentések közül melyiket rendeljük mint feltételezésünk szerint abban realizálódót. Így választhatjuk ki például a fény lexikai szócikkből (lásd T’/7 reprezentáció) a ‘látható sugárzó energia’ vagy ‘az értelem, a szellem világossága.|Vminek a magyarázó, megvilágító ereje’, esetleg a ‘derű, öröm’ értelmet, a támad lexikai szócikkből pedig a ‘váratlanul keletkezik, ill. hirtelen kialakulva feltűnik’ értelmet stb.

5.2. A T’ kontextuális sensusának lexikai kommunikációegységeivel (vö. T’/2 reprezentáció) kapcsolatban a következőket jegyezzük meg.

5.2.1. A szóban forgó egységek közül az [leFck06] tárgyi vonzatának, az [leFck07] pedig birtokos jelzőjének implicit jellege következtében (lásd még 2.2.2.), az [leFck08] és [leFck09] viszont elliptikus szerkezete miatt nem referencializálható egyértelműen (lásd még 2.2.1.). Ugyanezen okokból a K05, K06 és K07 első fokú kompozícióegységek sem konkretizálhatók.

5.2.2. A szóban forgó egységekhez különféle performatív modalitású ‘szubvilág’-alkotó igék rendelhetők. Az [leFck01]-hez például a ‘hall’, az [leFck08]-hoz a ‘tudom’ stb.

5.3. A T’ kontextuális lexikai sensusában magasabb fokú kompozícióegységeket jelző elemeknek tekinthetők az és/et meg a mert kötőszók. A K01-et és a K07-et indító és előzményekre, illetőleg következményekre utal. A ‘természeti jelenségek’-re, valamint az implicit exoforikus ‘humán/transzcendens elemek’-re vonatkozó kifejezések, igei toldalékok kodenotatív és/vagy koreferenciális láncokat képező használata a konvenciókat kielégítőnek tekinthető: fölzúgnak, megérzik; megölhették (őt), megszünhetett ([az] ő [szíve]), legyőzte (ő) stb.

5.4. Ami a poétikai kontextuális sensust (poSc) illeti, itt csupán arra kívánunk utalni, hogy az és kötőszó hatszori ‘anaforikus’ helyzetű megismétlése egyre intenzívebbé teszi az előzmények és következmények által kontextuális szemantikai keretbe foglalt költemény hangulati hatását. – A teljes verbális kontextuális sensus a lexikai és a poétikai kontextuális sensus egymásra vetítésével hozható létre.

6. A T’-höz rendelhető relátum-imágó (ReIm)

A relátum-imágó azon ismeretrendszerek alapján alkotható meg, amelyekkel az interpretátor a szöveggel kapcsolatba hozható tényleges vagy fiktív ‘világfragmentumok’-ra vonatkozóan rendelkezik. A T’-höz rendelhető relátum-imágó úgy hozható létre, hogy az interpretátor elképzeli a T’-ben kifejezésre jutó tényállások konfigurációját.

7. A T’ szimbolikusan interpretálandó elemeiről

7.1. A T’ általunk szimbolikusan interpretálandónak ítélt egyes elemeit elsősorban bibliai kontextusok felhasználásával motiváljuk.
 

– Harmadnapon/harmadnapra: „Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad!” (Mt, 27,40); „Te, aki lerombolod a templomot és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről.” (Mk, 15,29b-30); „Az Emberfiának – mondta – bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad” (Lk, 24,7); „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.” (Jn, 2,19). – Ily módon már a cím megváltással, feltámadással kapcsolatos elvárásokat kelt.
– Hajnalfele: „(...) a hét első napjának hajnalán (...)” (Mt, 28,1); „A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz.” (Mk, 16,2); „A hét első napján kora hajnalban (...)” (L,k 24,1). – A hajnalfele ilyenformán elementáris erejű változásokat vetít előre, amit tovább erősítenek a T’-őt domináló perfektív igék (lásd még a 4.1.2. alatt).
– ‘Természeti jelenségek’: „Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste (...) Hirtelen nagy földrengés támadt” (Mt, 27,51-52, 28,2). – Illetőleg a szeged környéki nagytáj archaikus imádságai A kősziklák meghasadnak című darabjából:

mert a magas fák lehajlanak,
a kősziklák meghasadnak,
a fényes nap besötétedik,

– Legyőzte a halált: „Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta.” (Mt, 28,6); „Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg (...)” (Mk, 16,9); „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.” (Lk, 24,5). – A K07 mint a K06 variánsa egyfelől erősítő szerepű, másfelől a latin nyelv méltóságával mintegy hitelesíti a feltámadás mozzanatát.
– Az implicit exoforikus ‘humán/transzcendens elemek’ referensei a történelem apokaliptikus, verbálisan nemigen minősíthető poklának, poklainak áldozataiként, ‘imitatio Christi’-ként nominalizálhatók (vö. Szávai Dorottya: 1996. 32).

8. Szöveg és illusztráció

8.1. Minthogy Pilinszky János versét a ravensbrücki láger közvetlen élménye, Kondor Béla alkotását (lásd T’’) pedig Pilinszky költeménye ihlethette, az illusztrációt a T’ sajátos, fekete-fehér ikonografikus interpretációjaként közelítjük meg, a T’ és a T’’ (lehetséges) korrelációira koncentrálva.

8.2. A T’’ kompozicionális súlypontja az illusztráció felső harmadában elhelyezkedő – szögesdrót ‘koronához’ (töviskoszorúhoz?) vagy sötét napkoronghoz, esetleg füstgomolyaghoz hasonlítható – „hamuszín” folt.

8.3. A T’’ domináns elemei a „hamuszín” folt felé ív(ek) mentén emelkedő keresztek. E keresztek mintegy kiszakadnak az őket keresztülfonó drótkerítés fogságából, amely alul egy épületcsoportot kerít körül. Az „egek” felé ‘emelkedő’ keresztek körvonala ‘ekvivalens’-nek tekinthető a T’ feltámadás-motívumával.

8.4. Az épületek kontúrjai kicsik, de kivehetőnek látszó elemeik: a kémény, a kupolatető és az alacsony barakktábor. A T’ és T’’ korrelációi alapján: a T’’-őn felismerhető épületkomplexum haláltábor, amit a ravensbrücki kifejezés is motivál.

8.5. Az épületegyüttes mögött erőteljes, sűrű vonalakkal megrajzolt sugárnyaláb, „fény” látható, mely emlékeztet a vallásos képeken gyakori – Krisztust vagy valamely szentet övező – dicsfényre. E sugarak összekapcsolhatók egyfelől a T’ „hajnalfele” határozójával, ami szintén a feltámadásra utal(hat) (lásd például a 7.1. alatt), másfelől k03 szimbólumú kommunikációegységének szinesztéziás „fény” elemével.

8.6. A T’’-őt domináló „hamuszín” folt körül emberi kezek, kézfejek – gyakran kicsavarodott, természetellenes tartásban – nyúlnak a magasba. A kereszteken átfutó, lendületes vonalak áthatolva a „hamuszín” folton, ‘mozgásba’ hozzák a levágott kezeket, azt a benyomást keltve, hogy „szél támad”, s megemelkedik, „fölzeng a világ”, a kompozíció egésze. (Ezt felerősíti az a tény is, hogy a T’’ jobb alsó negyede szinte teljesen ‘üres’.) Az „egek” felé nyúló, kicsavarodott kezek a ravensbrücki láger (egykori) lakóit, a holokauszt áldozatait képvisel(het)ik, akik a T’-ben az implicit exoforikus elemek nominalizációjával „imitatio Christi”-ként vannak jelen. Az ikonografikus interpretáció megváltó dinamikája őket emeli a T’’ kompozíciójának csúcsára.

8.7. Az ismertetett grafikus ikonikus elemekből álló képi konfiguráció kontextspecifikus szemantikai architektonikáját a T’-ével analóg módon lehet verbalizálni. Röviden: a T’’-ben nem annyira a holokauszt borzalmai jutnak kifejezésre, mint inkább a szörnyűségeken felülemelkedni képes, a minden poklokat legyőzni tudó humanizmus/transzcendencia.

9. Záró megjegyzések

Tanulmányunkban, miként azt a bevezetésben jeleztük, Pilinszky János Harmadnapon című költeménye deszkriptív-explikatív interpretációjának aspektusait kíséreltük meg vázlatosan bemutatni a szemiotikai textológia elméleti keretében. Interpretációnk eredményeit Kondor Béla „Illusztráció Pilinszky János Harmadnapon című verséhez” grafikájának kommentálásával igyekeztünk elmélyíteni. S ha a (szöveg)interpretáció és az illusztráció valamennyi releváns elemét nem is sikerült hiánytalanul feltárnunk, és maradéktalanul egymásra vetítve számba vennünk, reméljük, hogy munkánk így is hasznos szempontokkal és adalékokkal szolgálhat a két mű értelmezéséhez, illetőleg a különböző médiumú és/vagy multimediális kommunikátumok alaposabb megismeréséhez és adekvát elemzéséhez.

Békési Imre:

1993. Jelentésszerkezetek interpretációs megközelítése (Egy modell az argumentatív szövegtípus tanulmányozásához), JGYTF Kiadó, Szeged.

1990 – Szemiotikai szövegtan 1-12. JGY(T)F Kiadó, Szeged.

1987. Összegyűjtött versei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.
1991. 66 Poems/66 vers, Maecenas Könyvkiadó, Budapest. (Angolra fordította Tótfalusi István.)

1996. Bűn és imádság. Vigilia, 1. 29-36.

1986. Pilinszky János alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.