Idegen nyelven a színpadon. Tanuljunk nyelveket színjátszással

ZENTAI TÜNDE

Bevezetés
Az idegen nyelvek tanulása már az ókortól érdekli az embereket. Az évszázadok során számos módszer született az idegen nyelvek elsajátítására a nyelvtani-fordító módszertől kezdve az intenzív és az audiovizuális módszeren át egészen a téma- és cselekvésközpontú megközelítésig. Korunk követelményei között elengedhetetlen, hogy a tanuló használható nyelvtudásra tegyen szert. A hétköznapi életben jól tudjon boldogulni, tájékozódni, információt kérni és adni, véleményét több módon kifejteni, mások véleményét megkérdezni, vagyis a hétköznapi szituációkban megfelelően tudjon megnyilvánulni.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással a fiatalok előtt az eddigieknél sokkal több lehetőség nyílt meg leginkább a felsőoktatás és a munkavállalás terén. Az Európa Tanács szándékának megfelelően a témában jártas szakértők kidolgozták a Közös Európai Referenciakeretet. A KER valójában egy könyv (2001-ben jelent meg), amely a nyelvtanulással, nyelvtanítással és annak értékelésével foglalkozik. A Közös Európai Referenciakeret közös alapot teremt Európa-szerte a nyelvi tantervek, tantervkészítési irányelvek, vizsgák, tankönyvek stb. kidolgozásához. Átfogóan bemutatja, mit kell elsajátítaniuk a nyelvtanulóknak, milyen tudást és mely készségeket kell fejleszteniük a sikeres kommunikáció érdekében. A nyelv kulturális kontextusát is ismerteti. A Referenciakeret meghatározza a nyelvtudás szintjeit, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a tanulók haladása a nyelvtanulás minden szakaszában és egész életük során mérhető legyen.

A Közös Európai Referenciakeret a nyelvtanulókat három nagy csoportba sorolja, amelyeket hat szintre lehet bontani: (KER: 33) A nyelvvizsgák nehézségi fokának megállapításakor a KER szintjei szolgáltak alapul.

• Alapfok: B1 szint („küszöbszint”)
• Középfok: B2 szint („középszint”)
• Felsőfok: C1 szint („haladó”)

Korunk követelményei a NAT és a Kerettanterv tükrében
A Közös Európai Nyelvi Referenciakeret kidolgozásával egy időben jelent meg a téma- és cselekvésközpontú nyelvtanulási megközelítés új módszerként. „Az élő idegen nyelv oktatásának alapvető célja – a Közös európai referenciakerettel (KER) összhangban – a tanulók idegen nyelvi kommunikatív kompetenciájának megalapozása és fejlesztése. A kommunikatív nyelvi kompetencia szorosan összefonódik az általános kompetenciákkal, vagyis a világról szerzett ismeretekkel, a gyakorlati készségekkel és jártasságokkal, valamint a motivációval, amelyek mindenfajta tevékenységhez, így a nyelvi tevékenységekhez is szükségesek.”(Kerettanterv: 1)

A korszerű idegennyelv-oktatásnak a nyelvhasználó valós szükségleteire kell épülnie, ezért a tevékenységközpontú megközelítés a legszerencsésebb. Olyan helyzetekre készíti fel a tanulókat, amelyek már most, vagy a későbbiek során, várhatóan fontos szerepet játszanak az életükben. Ebben a felfogásban egy adott téma köré épülnek fel a tanulási tevékenységek, amelyek lehetnek tudományos, kutatási vagy kreatív tevékenységek. A diákot aktív cselekvőként vonja be a tanulásba. Ez a szemléletmód inkább a jelentésre koncentrál, mint a formára. Fontos szerepet kap a személyes tapasztalat, mivel azok a témák sokkal érthetőbbek a diákok számára, amelyekhez élményük fűződik, és motiválják őket arra, hogy aktívan bekapcsolódjanak a tanulási tevékenységbe. A diák számára érdekes témák sokkal többet nyújtanak puszta nyelvtanulásnál, és a tanuló ily módon az általános tudását is bővítheti.

A hierarchikus munkamegosztás helyett a kooperativitás, az együttműködés kerül előtérbe. Mindenki saját élményei, képességei, tapasztalata alapján járul hozzá a csoport eredményességéhez, így a diákok bekapcsolódhatnak a célorientált mozzanatokba, és személyiségfejlődésük adott szakaszában meglévő ambícióik, tehetségük függvényében találják meg és végzik a projektfeladatokat. Minden tanuló az egész részeként cselekedve csoportjának hasznos tagjává válik, közben saját képességeinek kibontakoztatásával a társadalom keretein belül zajló életére is felkészülhet. A diákok a munkavégzéshez és a mindennapi élethez nélkülözhetetlen képességeket fejlesztenek ki, úgymint a szolidaritás, együttműködés, felelősségvállalás, önértékelés, az idegen nyelvi kommunikáció és az informatikai készségek, amelyek mind hozzájárulnak a munkaerőpiacon sikerességükhöz és érvényesülésükhöz. A témaközpontúság egyik célja a spontán nyelvhasználat lehetőségének megteremtése a nyelvórán. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nyelvi drilleket és a memoritereket teljesen el lehet hagyni, hiszen vannak elemek a nyelvben, amelyeket e módszerek alkalmazása nélkül nehézkes lenne elsajátítani (pl. rendhagyó igék ragozása), legfőképpen a nyelvtanulás kezdeti szakaszában.

A nyelvtanulás tartalmára vonatkozóan a NAT hangsúlyozza a tantárgyközi integráció jelentőségét. Fontos, hogy a tanulók az idegen nyelv tanulása során építeni tudjanak más tantárgyak keretében szerzett ismereteikre és személyes tapasztalataikra. Ugyanakkor az idegen nyelvvel való foglalkozás olyan ismeretekkel, tapasztalatokkal gazdagíthatja a tanulókat, amelyeket más tantárgyak keretében is hasznosítani tudnak.

A második idegen nyelv tanulásának megkezdésekor a tanuló az első idegen nyelvből már alapfokú nyelvtudással rendelkezik, vannak tapasztalatai az idegennyelv-tanulás módszereiről, és lehetnek pozitív tapasztalatai arról, hogy a nyelvtudás örömforrás. Minderre érdemes építeni, ezzel ugyanis gyorsabbá és eredményesebbé lehet tenni a második nyelv elsajátításának folyamatát. A második idegen nyelv megkezdése ugyanakkor újabb esélyt is jelenthet az első idegen nyelv tanulásában nem elég eredményes tanulóknak arra, hogy használható nyelvtudást szerezzenek.

A NAT bizonyos képzési szakaszokra meghatározza a minden tanuló számára kötelező minimumszinteket, emellett kitér az emelt szintű képzésben részesülő tanulókkal szemben támasztott követelményekre is.

A kerettanterv az elérendő célokat és nyelvi szinteket kétéves képzési szakaszokra bontva határozza meg. Ez alól csupán az általános iskola 4. évfolyama kivétel, mert ezen az évfolyamon kezdődik a kötelező idegennyelv-oktatás, így a képzési szakasz csak egy tanévet ölel fel. Az idegen nyelvi kerettanterv a KER-ben leírt készségek alapján határozza meg a nyelvtanulás fejlesztési egységeit, ezek a hallott és olvasott szöveg értése, a szóbeli interakció, az összefüggő beszéd és az íráskészség. A KER-ben meghatározott nyelvi szintek és kompetenciák azonban nem mechanikusan, hanem a tanulók életkori sajátosságainak tükrében értelmezve kerültek be a kerettantervbe.

Szerepjátékok
Korunk elvárása az, hogy a nyelvtanuló használható nyelvtudással kerüljön ki a középiskolából, az első idegen nyelven B1, a második idegen nyelven A2 szintű nyelvtudással. A kommunikatív nyelvoktatás térhódításával kerültek előtérbe a szerepjátékok. Eszerint a nyelv a különböző kommunikációs aktusok végrehajtásának eszköze. A nyelvtanítás célja nem lehet más, mint felkészítés az idegenekkel idegen nyelven történő sikeres eszmecserére. Di Pietro (1994: 15) szerint: „Az emberek egy nyelv tanulójává a nyelv használójaként válnak.”
A nyitottság foka szerint a szerepjátékoknak több fajtája létezik:

1. a tanulók a tankönyvben használható párbeszédek szövegét kívülről megtanulják, és ezt reprodukálják (nem igazi szerepbe lépés!)
2. egy szerepet kapnak, a dialógust előkészítik és előadják (csak a szerep verbális részére készülnek elő)
3. előkészítés nélküli szerepjáték

Arról kevés szó esik, hogy a szerepjáték gyakran kudarcot vall. Nem minden tanuló érzi magát elég jónak, fél kiállni a többiek elé. A csoport „színészei” viszont szívesen játszanak, a szabadság megengedő légkörében bohóckodnak, robbantják az órai keretet. A problémát az is jelenti, hogy az első két csoportnál sem spontaneitás, sem valós kommunikáció nincs. Az elkészült dialógusok gyakran unalmasak. A harmadik típusba tartozó játékok sem működnek maradéktalanul jól. A diákok a túl laza szereppel nem tudnak mit kezdeni. A szűkös tanórai időkeretek miatt nem kerül sor az eljátszandó szerep kialakítására és eljátszására. Minél kevesebb dramatikus tapasztalata van a tanulóknak, annál jobban elő kell készíteni a játékot. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy ne játszassunk szerepjátékot, de az legyen jól előkészített, lehetőleg jól felépített és pontosan meghatározott. A szerepjátékok előkészítésénél figyelmet kell fordítani:

• a hely, az idő és a személyek pontos megadására,
• a párbeszédben résztvevők viszonyára (egyetértés, vita, veszekedés),
• ne készüljön előzetes párbeszéd írásban, az improvizált jelenet sokkal természetesebb, valódibb, szórakoztatóbb,
• ugyanazt a helyzetet több szereplővel is el lehet játszatni, a szereplők közötti más viszony egészen más szituációkat fog teremteni,
• a helyszínt lehetőleg be kell rendezni a játékhoz. Nem lehet a valósághoz hasonló jelenetet előadni az asztal mögött egy széken ülve.

Idegen nyelvű színjátszás
Számomra a nyelvtanuláshoz és ezzel együtt a személyiség fejlesztéséhez az idegen nyelvű drámajátékokon és az idegen nyelvű színjátszáson át vezet az út.

Az idegennyelv-órán megvalósított drámajáték nem egyenlő a nézők előtt előadott színdarabbal. Nem azonos a nyelvi órai játékokkal, de a szerepjátékokkal sem. A drámajáték történhet tanóra keretében, de nem nézők számára készül. A gyerek különböző szerepeket vesz fel, nemcsak beszél, hanem bevonja egész testét, hangját. A játszó egész személyiségével játszik: tulajdonságai, emlékei, múltja, jelene, hangulatai, érzelmei is jelen vannak. A játék hatása pedig a személyiségén létrejött változás. Változik a tanuló viselkedése, jobban megismeri a társait és önmagát, új szemlélettel és látásmóddal rendelkezik. Teljes személyiségüket nem kell kiszolgáltatniuk, a játszott szerep védi őket. Noha minden szerepben önmagukat játsszák. A tanulási folyamatban megvalósuló drámajáték az érzelmek átélése révén hat. Akkor lehet igazán tanulni belőle, ha a játékban átélteket mindenki a saját életére tudja vonatkoztatni.

Mi a célja az idegen nyelven történő drámajátéknak? Természetesen az, hogy a játék során idegen nyelvi kommunikáció valósuljon meg, és a kommunikáció valósabb legyen, mint a klasszikus szerepjátékokban. A gyerekben valódi igényt kell ébreszteni arra, hogy meg akarjon szólalni. A jól felépített drámajáték motivációt visz a tanulásba, színesíti a nyelvi órát. Egy nagyobb tanulási egység lezárásaként (pl. passé composé) jól használható.

Idegen nyelvű színjátszásra a tanórai időhiány miatt színjátszó kör keretében van lehetőség. Heti egy-két alkalommal találkozunk a tanórák után. Általában az iskolai munkában nincs alkalom ilyen hosszú, szervezett, közös játékra. A diákoknak nincs kudarcélményük, minden megoldás megfelelő, saját improvizációkra alapozva. A jó mesék, klasszikus történetek hiteles előadása segíti a gyerekeket abban, hogy megismerjék magukat, a körülöttük lévő világot. Találkozzanak az emberi természet sokféleségével, elsajátítsák az érzelmek kifejezésének széles skáláját, ezt megtanulják felismerni, ezáltal fejlesszék érzelmi intelligenciájukat, tudatosítsák a cselekedetek mozgatórugóit. Felvértezzék magukat a felnőttkor élethelyzeteinek, konfliktusainak kezelésére. Ehhez folyamatos próbamunkára, az előadandó történetek pontos és mélyreható elemzésére van szükség.

Ebben a tanévben (2012/2013) harmadik osztályos gyerekekkel dolgoztam. Az előadott színdarab alapjául egy Grimm-mese szolgált, a Hammelni patkányfogó története. Az előkészítés során több probléma is akadt. A legnagyobb munkát az adta, hogy a mű nem dráma, hanem epikus mű, kevés benne a párbeszéd. Az elbeszélő szövegeket át kellett írnom dialógusokká. Próbáltam olyan nyelvi szintre egyszerűsíteni a szöveget, hogy egy harmadikos gyereknek ne okozzon nehézséget. Értsék és élvezzék a szöveget, ne legyen a túl sok és túl nehéz szöveg gátja a játéknak.

A próbafolyamat végére az összes szereplő kívülről tudja a többiek szerepét. Ha a pontos nyelvtani szabályokat nem is ismeri, de globálisan érti a mondatokat, tudja, milyen nyelvi környezetben lehet azokat használni. Nemcsak új szavakat tanul meg, hanem egész mondatokat. Olyan szerkezeteket is meg tud jegyezni, amelyeknek a pontos nyelvtani képzését még nem tanulta, de mivel egy adott szituációban elégszer hallotta, így a kiejtését is és a használatát is jól rögzítette. A játékok folyamán döntően a francia nyelvet használtuk. A szereplők közötti interakciók idegen nyelven zajlottak. A közös munka során 9 éves diákok mintegy 80 új szót, lexikai egységet tanultak meg és használtak játékos formában.

• Mindenütt egerek és patkányok vannak! – Il y a des souris et des rats partout!
• Nem hiszünk neked, mert hazudós vagy! – On ne te croie pas, parce que tu es une menteuse!
• Örülnöd kellene! – Tu dois être content!
• Ki tudna nekünk segíteni? – Qui pourrait nous aider?
• Mit akarsz nekem mutatni? – Qu’est-ce que tu veux me montrer?

A diák színjátszó-rendezők 10 parancsolata:

1. A történet a fontos
2. Tisztázzuk a szereplők szándékait, érzéseiket, cselekedeteik motivációit, hogy mi miért történik
3. A látvány és a zene nem helyettesítheti a mondanivalót
4. A történet a játszók számára is fontos problémát dolgozzon fel
5. Nem kell mindig az egész történetet elmesélni
6. Építsünk a gyerekek tapasztalataira!
7. A szövegkönyvből határozottan kell húzni
8. A díszlet, a jelmez és a túl sok kellék ne legyen akadálya a játéknak. A kevesebb néha több!
9. A jó rendező véleményével formál, befolyásolni akarja a világot
10. A csoportvezető is képezze folyamatosan magát!

Az idegen nyelvet tanítók szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen egy hosszú tanulási folyamat részesei lehetnek. A hatékony tanulásnak nem a színjátszás az egyetlen járható útja. Drámával vagy a nélkül, eredményeket csak a tanulásra motivált tanulókkal érhetünk el.

A rendelkezésünkre álló időben esélyünk van arra, hogy az idegennyelv-órába integrált dramatikus tevékenységek ne csak elsődleges céljukat, az óra színesebbé tételét érjék el. Magasabb szinten a személyiséget komplex módon fejlesztik. A nyelv tanulásával a gyerekek szerencsés esetben egy kultúra értékeinek részeseivé is válnak. Toleránsabbak, az új dolgokra fogékonyabbak lesznek. „Ma már közhelynek számít, hogy az európai országok közötti határok fokozatos eltűnése idején a kultúrák közötti kommunikáció jelentősége egyre nagyobb. Ahhoz, hogy egy középiskolás diák a határok nélküli Európa állampolgáraként sikeresen megállja a helyét, egyrészt nyelvtudásra van szüksége, másrészt arra, hogy előítéleteken és sztereotípiákon túllépve nyitott személyiséggel tudjon befogadni egy idegen kultúrát.” Lovas (2000: 22)

.

IRODALOM

Di Pietro, Robert J. 1994: Szerepjátékok a nyelvórán. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kerettanterv [kerettanterv.ofi.hu/1_melleklet_1-4/1.2.2_idnyelv_1-4.doc – 2013. 07. 03]
Közös Európai Referenciakeret 2002 [ http://www.nyak.hu/nyat/doc/ker_2002.asp – 2013. 06. 25.]
Lovas Eszter 2000: Idegen nyelv- és kultúratanítás, mint a személyiségfejlesztés része- gimnáziumi személyiségépítő program. Drámapedagógiai Magazin 1, 22.

.

Zentai Tünde
Nyíregyházi Főiskola Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium

Elhangzott a Kihívások a társadalomban, válaszok az iskolákban. Vezetőtanítók- és tanárok VIII. országos módszertani konferenciáján 2013. október 4–5.,  Szeged

.