Koczkás Anna – Karácsonyi Petra – Sihelnik Krisztina: Az undorító torta

AZ ÉN MESEKÖNYVEM PROJEKT

Bácsi János: „Az én mesekönyvem” projekt bemutatása

Most elmondok nektek egy olyan történetet, ami akkor játszódott, mikor még az egér is a macskával házasodott. Élt egyszer egy lány. Ezt a lányt Tinának hívták. Ő játszott egy rockbandában, és járt már Algopirinországban is.

Tehát, június hatodikát írunk, Tina éppen kisétált a fürdőszobából, amikor eszébe jutott, hogy már csak egy nap van a bálig, és még sehol sem tart. Gyorsan odaállt a szekrénye elé és elkezdte túrni. Pár perc múlva egy váratlan telefonhívást kapott. Felvette, és kedvesen beleszólt.

– Halló, Eszterházi Tina vagyok.

– Ó, halló, halló. Én meg Mr. Peterson. Csak azért keresem kedves Tina, mert a tortaevő verseny egyik résztvevője lebetegedett és magának kellene beállni helyette.

– Ez teljesen kizárt! – ordította Tina. – Én allergiás vagyok a tortákra.

– De hát, ha nem áll be, akkor le kell fújni a tortaevő versenyt, és akkor a bált is le kell fújni.

– Na jó, de ugye ettől nem leszek kiütéses?

– Nem, dehogyis!

– Csak azért kérdezem, mert ha kiütéses leszek, akkor Dániel szakít velem, és az katasztrófa.

– Na, akkor készüljön fel! Holnap hét órára várom a bálterem előtt. Nehogy késsen!

– Megbízhat bennem, ott leszek.

–Viszonthallásra!

– Magának is, igazgató úr!

Letette a telefont és sóhajtott egy nagyot, amikor az anyukája, Rose, kiáltott neki:

– Tina, drágám, megyünk ruhát venni a holnap esti bálba!

– Oké anya, egy perc és megyek.

Néhány perc múlva Rose és Tina elindultak a boltba. Amikor odaértek, Tina rögtön meglátott egy gyönyörű ruhát. Kék volt és egy masni is volt az egyik vállpántján. Meg is vették és már indultak is haza.  Mikor hazaértek egy újabb telefoncsörgést hallottak. Dániel volt az. Tina nagyon megörült. Fel is vette a telefont és vidáman beleszólt.

– Szia Dániel. Miért hívsz?

– Szia. Csak azért hívlak, hogy holnap van-e kedved velem jönni a bálba?

– Persze. Örömmel.

– Akkor holnap hétkor érted megyek.

–  De a hét óra nem jó, akkorra már ott kéne lenni.

– Akkor fél hét?

– Oké, szia.

Tina letette a telefont és elment lefeküdni. Másnap reggel vígan felkelt. Elment reggelizni és felöltözött. Elindult az iskolába. Később elment Míráékhoz gyakorolni a koncertre. Ott volt Lili is, Míra ikertestvére. Nagyon jót szórakoztak. A próba végén elköszöntek egymástól és Tina hazament. Akkor már négy óra volt. Elkezdett a bálra készülődni. Felvette a ruháját, kisminkelte magát és megfésülködött. Megkereste a kék táskáját, ami illik a ruhájához, és egy cipőt is keresett hozzá. Már háromnegyed hat volt, amikor elkészült. Az anyukája még nem ért haza, így elhívta a barátnőit tíz percre, mert a lányok az előző nap nála hagyták a táskájukat. A lányok pár percen belül meg is érkeztek a táskákért, de rögtön mentek is haza. Nem sokkal később Dániel is megérkezett és együtt indultak a bálba. Hosszú volt az út, de mikor odaértek, az ajtó előtt állt Mr. Peterson.

–  Jó napot Mr. Peterson!

– Sziasztok gyerekek! Akkor áll a tortaevő verseny, Tina?

– Hát inkább nem szeretnék tortát enni!

– Istenem – Istenem! Nem kell félni!

– Oké, viszontlátásra! – felelte Tina

Bementek a bálterembe, ahol Bella, Mr. Peterson lánya, dirigált, hogy mit hova tegyenek.  Nagyon vörös volt az idegességtől.

– Az asztalok körbe legyenek, ne sorba! – ordította Bella.

– Szia Bella! – mondta Tina.

– Sziasztok.

– Hamar jöttünk?

– Hát a bál csak nyolckor kezdődik.

– Akkor addig várjunk – mondta Dániel Tinának.

Vártak egy órát. Már kezdtek megérkezni a vendégek. Mikor már mindenki ott volt, elkezdődött a tortaevő verseny. Tina túrótortát kapott.

–Vigyázz, kész, tűz, RAJT! – hangzott el.

Tina elkezdte enni a tortát. Lassan megette, de nem lett semmi baja. Azt hitte, megússza a rosszullétet, és készült a koncertre. Tina elment az öltözőjébe. Lili és Míra már várták vissza a lányt, de nem jött, ezért elmentek a lány öltözőjébe. Tina ájultan feküdt a földön. A két lány azonnal hívta a mentőket.

– Halló, a sürgősségit hívta, miben segíthetek?

– Hát, a barátnőnk elájult.

– Mitől?

– Szerintünk a tortától, amit evett.

– Allergia, értem – mondta a mentős. – Algopirinországba kéne menniük.

– Az mi? És hol van?

– Csak át kell mennie az erdőn. Ott lát egy pár cipőt. Azt vegye fel, és már ott is van Algopirinben.

– De, ha ő most el van ájulva, akkor hogyan tegye meg mindezt?

– Van egy szirup, ha azt beadják neki, akkor egyetlen napra feléled. De ha egy napon belül nem jut el odáig, és nem vesz be egy algopirint, akkor újra elájul.

– Oké, de honnan szerezzünk mi olyan szirupot?

– Hát, mondja háromszor, hogy szirup. Na, sajnos, elfogyott a beszélési ideje. Viszonthallásra!

– Szirup, szirup, szirup.

 

Rögtön ott termett a kezében egy üveg szirup. Be is adták azonnal a lánynak, és elmondták neki, mit kell tennie. El is indult. Az erdőn könnyen átjutott. De a mentős a dombról nem tett említést. Tíz órába telt, mire átjutott. Megtalálta a cipőt is. Felhúzta a lábára, de mégsem történt semmi. Nem jutott el Algopirinországba. Törte a fejét és arra jutott, hogy magának kell eljutnia abba az országba. Barangolt-barangolt, és egyszer csak egy kapuhoz ért. Megpróbálta kinyitni, de nem ment. Akkor vette észre, hogy mellette egy felirat állt.

Fogalma sem volt, hogy mit jelenthet. Gondolkozott, törte a fejét, mire megtalálta a megoldást: „MEGFOGHATOD”

Elmondta ezt a kapunál hangosan, és az rögtön kinyílt. Bement a kapun, és egy olyan helyre jutott, ahol minden virágba borult. Minden virágból volt, Tina elcsodálkozott.

– Hú-ha! Milyen gyönyörű ez a hely! – gondolta magában. Odalépett az egyik lányhoz, aki éppen virágokat szedett, és megkérdezte, mi ez a hely.

– Hát itt vagy Pitypang Földön. Itt minden virágból van, és itt mindig tavasz van.

– És, hogy kell eljutni Algopirinországba? – kérdezte Tina.

– Hát, innen már nincsen annyira messze. Csak elmész a Zeneországába, és utána már Algopirinország jön.

– Szuper, köszönöm! Viszontlátásra! – mondta Tina.

Barangolt hát tovább. Egyszer csak meglátott egy feliratot egy oszlopon:

A Zene országa

Bement az országba. Itt pedig minden zene volt! Mindenhol hangjegyek és violinkulcsok voltak. Zene szólt az egész országban. Odamegy hozzá egy TÁ hang:

– Miféle teremtés vagy te? – kérdezte a hangjegy.

– Azt hiszem, ember – mondta egy TI-TI.

– Hát, igen – felelte Tina kicsit félénken.

– Ez itt a Zene országa – mondta a TÁ – , ide emberek nem jöhetnek.

– Jaj, ne haragudjanak, de én csak Algopirinbe tartok!

– Akkor jó! – mondta TI-TI.

– Viszlát! – felelte TINA, és elindult.

Barangolt tovább, míg nem egy újabb kapuhoz ért. Itt egy másik kód volt látható:

Ezen is el kellett gondolkoznia egy ideig, de végül ezt is kitalálta. ⁴/₄ = egész. Egész+ség=EGÉSZSÉG. Bement a kapun, és nagyon elcsodálkozott. Minden gyógyszer és lázmérő volt. Odament hozzá egy Algopirin figura.

– Szia, ki vagy? Én Algopirin bácsi vagyok.

– Ez itt Algopirinország?

– Igen! – válaszolta a figura.

– Én elájultam, most szirup segítségével magamhoz tértem, és felkelhettem, de csak egy napig.

– Akkor sietnünk kell, hogy megmentsünk!

Bementek egy épületbe. Ott a bácsi elkezdett a táskájában kotorászni. Elővett egy nagy fekete bogyót és beadta Tinának.

– Ez a bogyó segít, hogy ne ájulj vissza. Most már biztonsággal hazamehetsz.

– Ó, nagyon köszönöm! Viszontlátásra!

Tina elindult hazafelé. A kapu nyitva volt. Bement Zeneországba, köszönt TÁ-nak és TI-TI-nek, és továbbment. A következő kaput is nyitva találta. Találkozott azzal a viráglánnyal, akivel odafelé. Elmesélte neki is, hogy sikerült meggyógyulnia. Ment tovább, látta azt a cipőt, amit fel kellett volna vennie. Átment az erdőn, és Emberországba érkezett. Nagyon hosszú volt a visszaút is. Beugrott hazafelé Liliékhez, elmondott mindent szóról szóra. Otthon is nagyon izgultak már Tináért, mindenkit megnyugtatott, hogy semmi baj, elmesélte, milyen aranyos teremtményekkel találkozott. Elmondta nekik, hogy Pitypangországban is járt, és hogy ott mindig tavasz van. Utána elrohant a bálba is. Mindenki nagyon örült, hogy itt van, és hogy tud énekelni. Később szólt a lányoknak, hogy indulhat a fellépés. A két lány odasietett és végül a koncert nagyon jól sikerült.

Boldogan éltek, mint kukac a vadalmában.