Sebestyénné Kereszthidi Ágnes: Kulturális tartalmak közvetítése alsó tagozatos németórákon

Bevezetés
A tanulmány egy kvalitatív, feltáró jellegű kutatást ismertet, amelynek célja megtudni, hogy az alsó tagozatos németórákon milyen kulturális tartalmú témák fordulnak elő. A kutatás osztálytermi megfigyelésekre és tanítói kérdőívre épül.

 

Elméleti háttér
Az elmúlt évtizedben hazánkban az idegennyelvtudás rendkívüli módon felértékelődött, még soha nem volt akkora gazdasági, társadalmi és politikai jelentősége, mint napjainkban.  A használható nyelvtudás számos területen a munkahely megszerzésének és megtartásának elengedhetetlen feltételévé vált, a mindennapi életben is egyre gyakrabban van szükség nyelvismeretre, melynek következtében az idegennyelv-oktatás fokozatosan, mindinkább a figyelem középpontjába került. A társadalmi nyomásnak engedve az iskolák egyre korábbi évekre teszik a nyelvtanulás kezdetét. A Nemzeti Alaptanterv 4. évfolyamtól teszi kötelezővé egy idegen nyelv tanulását, de lehetővé teszi a korábbi kezdést is.
A kutatás abból a tényből indul ki, hogy a korai nyelvoktatás bevezetése mellet szóló érvek többek között a tanulók idegen nyelvi kompetenciájának megalapozása, a nyelvek iránti érdeklődés felkeltése és hogy a gyerekek kapcsolatba kerüljenek egy idegen kultúrával, azon lakóival, mindennapi életükkel, szokásaikkal, hagyományaikkal. Az idegen kultúrával való foglalkozás célja egy pozitív beállítódás kialakítása az idegen kultúrával szemben.
„Minél előbb kezdi meg az iskola az idegen nyelvvel – és ezáltal egy idegen kultúrával – való találkozás révén kiépíteni a tanulóban azt a tudatot, hogy az idegenséget, a másságot olyan magától értetődő jelenségnek fogadják el, amivel meg kell és meg lehet tanulni együtt élni, annál nagyobb az esélye annak, hogy hosszú távon sikerül kialakítani a tanulókban az idegenséggel, a mássággal szembeni alapvetően pozitív beállítottságot. A tanulók kisiskolás korban lényegesen nyitottabbak más kultúrák irányában, mint bármikor a későbbiek során. Nem fenyegetést látnak benne, hanem olyasvalamit, ami felkelti érdeklődésüket, kíváncsivá teszi őket. Ösztönösen megpróbálják felderíteni mindazt, ami az idegenben a jól ismerthez képest hasonló vagy éppen egészen más. Az idegen nyelvvel való foglalkozás során tehát differenciálódik a világról alkotott képük és fokozatosan megtanulják saját világukat tágabb összefüggésekben és tudatosabban látni.” (Morvai 2006, 17).
De mit is értünk a kultúra fogalma alatt? A kultúra szó hallatán a hétköznapi ember szépirodalmi, képzőművészeti, építészeti alkotásokra, berendezési tárgyakra gondol elsősorban. Ezt a nehezen megfogható és összetett fogalmat többen is megpróbálták definiálni. Dolgozatomban Hidasi Juditot (2004, 11) szeretném idézni, szerinte a „kultúrát mint társadalmi, emberi alkotó folyamatot kell elképzelnünk. Egy-egy kultúra létrehoz és továbbörökít egy közös szimbólumrendszert, amely révén és által az adott kultúra tagjai érintkeznek, és a közösségi létüket szervezik.” Ennek a szimbólumrendszernek vannak látható és nem látható elemei. Ide sorolandók a nyelv, a nem verbális jelek, mint például a gesztusok, a mimika, továbbá a „tér- és időkezeléshez kötődő viselkedési szabályok, a döntéshozatali mechanizmusok, konfliktuskezelési stratégiák, a verbális és a nem verbális kommunikáció aránya, és számos más belső norma. Ez az a hányada a kultúrának, amelynek nem vagyunk tudatában, mélyen a tudatalattiban működik, gondolkodás- és értékrendet képvisel. A gondolkodás és értékrend pedig az, ami meghatározza a társadalom működését, és ezen belül is az interperszonális és társas viselkedést”. (Hidasi 2004,11)
A nyelv nemcsak (Bárdos 2002 ) közvetíti a kultúrát, hanem annak szerves része is.  Hisz gondolataink kifejezéséhez szavakra van szükségünk, melyek száma véges, „viszont a felhasználható helyek, a kontextusok száma végtelen. … Ezek a szituációk, ezek a kontextusok mind meghatározott téridőben, meghatározott társadalmi miliőben játszódnak le, vagyis minden egyes helyzetnek kulturális összetevője is van. Ezért mondhatjuk, hogy a nyelv képes egyfajta kulturális valóság közvetítésére. A jelentés megfejtéséhez persze egy szűkebb közösséghez kell tartoznunk, amelynek éppen ez a nyelv a közös birtoka, megtartó ereje.” (Bárdos 2002, 6).
De mit is jelent ez a fogalom a gyakorlatban, a nyelvtanítás során? Holló Dorottya (2008) a kultúra három területének ismeretét emeli ki a sikeres kommunikáció elérése érdekében. Az országismereti háttértudás mellett fontos a célnyelvi országban élő emberek viselkedési szokásainak ismerete, ide tartozik a nyelvi funkciók helyes alkalmazása is. Végül a szöveggel és a szövegszerkesztéssel kapcsolatos tudnivalók.
Isabell Volmuth (2002) szerint interkulturális betekintést az alsó tagozatos diákok három területen szerezhetnek, először is a korosztálynak megfelelő országismereti tartalmak és irodalom segítségével, másodszor maga a nyelv, a nyelvvel való találkozás révén, harmadrészt pedig a nyelvi udvariasság szintjén. A nyelvi udvariassági formák kultúráról kultúrára változnak. Már a korai nyelvoktatásban előforduló beszédszándékok használata is –pl. üdvözlés…- okozhat a célnyelvnek nem megfelelő nyelvi magatartást. Lingvisztikai szinten interkulturális tanulásról csak akkor beszélhetünk, ha a diákoknak felébred a kíváncsisága, mikor összehasonlítják a saját nyelvüket az idegen nyelvvel, és kérdéseket tesznek fel a nyelvről, mit miért mondanak a célnyelvi beszélők,. Mikor lassan felismerik, hogy egy másik nyelvben más eszközök állnak rendelkezésre ugyanannak a mondanivalónak a kifejezésére.
A kultúra tanítása (Klippel 2004) alsó tagozaton elsősorban nem ismertszerzés, nem országismereti tényhalmaz, hanem amennyire lehetséges az egész személyiséget, lehetőleg minél több érzékszervet bevonó, tapasztaláson alapuló nyelvtanulás. Interkulturális tanulás ebben a korban olyan eseményekhez, mindennapi szituációkhoz köthető, amelyek a gyerekekhez közel állnak. Egyrészt a célnyelvi országban élő gyerekek minden napjai, életkörülményei, étkezési szokásai, tantárgyai, számukra írt irodalmi alkotások, másrészt a gyerekek számára fontos ünnepek és az ehhez kapcsolódó hagyományos ételek, dalok, mondókák, játékok.
Hogy a célnyelvi kultúrával való találkozás hogyan valósul meg, függ egyrészt a tanító rendelkezésére álló anyagoktól, taneszközöktől, médiáktól, másrészt a pedagógus ismereteitől, tapasztalataitól. A pedagógus fontos szerepet játszik az interkulturális tanulásnál, hiszen ha egyéni élményekkel, tapasztalatokkal rendelkezik, meggyőzőbben, szemléletesebben ismertetheti meg diákjait a célnyelvi országgal. A gyermek a pedagógus személyében egy modellt lát, amit utánozni fog. A gyermek számára a megcélzott beállítódást a pedagógus személye testesíti meg. Isabell Vollmuth (2002) szerint a tanító feladata a gyerekek motivációja, a természetes kíváncsiság, nyitottság fenntartása és szélesítése. A kisgyerekek sokkal toleránsabbak, mint a felnőttek, hiszen nem rendelkeznek előítéletekkel. A nyelvoktatás során meg kell akadályozni az előítéletek kialakulását. Az interkulturális tanulás sohasem szabad, hogy félelmet ébresszen, örömteljes tevékenységek kell, hogy kísérjék.A vizsgálatA vizsgálat célja
A tanulmány célja, hogy megvizsgálja, hogyan valósul meg 1-4. évfolyamon németórán a korai nyelvoktatás egyik célja: a célnyelvi kultúra megismerése, iránta való érdeklődés felkeltése, az idegen kultúrák iránti nyitottság kialakítása. Osztálytermi megfigyelésekre támaszkodva szeretném felmérni, hogy az alsó tagozatos németórán előfordulnak-e kulturális tartalmú feladatok, ha igen, konkrétan milyen témákat érintenek.  Jelen dolgozatomnak nem célja megvizsgálni, hogy az órán előforduló párbeszédek mennyire autentikusak.
A következő kutatási kérdésekre keresem a választ:

• Milyen témák fordulnak elő az alsó tagozatos német órán és ezek milyen kulturális vonatkozásban jelennek meg?
• Milyen autentikus anyagokat visz be a tanító az órára?
• Milyen ünnepeket tartanak meg németórákon?
• Vers, dal előfordul-e az órán?
• Olvasnak-e mesét németórán?

Az adatgyűjtés eszközei
Az adatgyűjtés kétféle eszközre, egy megfigyelőlapra és egy a megfigyelt pedagógusok számára készült kérdőívre támaszkodik. A megfigyelőlap két részből áll, egy óravázlatból és egy a megfigyelt órára vonatkozó kérdőívből. Az eszközök magyar nyelvűek, kitöltésük szintén magyarul történt. Mindkét kérdőív nyitott kérdéseket tartalmazott és kulturális tartalmú témák, autentikus anyagok, ünnepek, játékok, versek, dalok, mesék nyelvórai előfordulására kérdezett rá.

Az adatgyűjtés  menete
Az adatgyűjtő eszközök kidolgozása, kipróbálása és véglegesítése 2008 szeptemberében történt meg. Az adatgyűjtést 2008/09-es tanévben 15 harmad- és negyedéves német műveltségterületes hallgató végezte két hetes illetve két hónapos kötelező tanítási gyakorlatuk során. Egyenként 4-5 órát figyeltek meg abban az iskolában, ahol a hallgatók a kötelező tanítási gyakorlatukat töltötték. A kutatásba a hallgatók lakóhelyén vagy annak közelében található, 15 elsősorban vidéki, kisvárosi illetve falusi iskola került be. A megfigyelni kívánt nyelvtanítókat az adatgyűjtők választották ki. 3 hallgató 2 pedagógus megfigyelésére is vállalkozott illetve volt lehetősége. Az óramegfigyelés előtt a hallgatók általánosságban tájékoztatták a pedagógusokat a kutatás céljáról, de a konkrét megfigyelési szempontokat nem ismertették. A hallgatók feladatul azt kapták, hogy a megfigyelés alatt jegyezzék le a nyelvóra rövid vázlatát, amely tartalmazza a feladatok, tevékenységek ismertetését, hosszát, valamint a megvalósítás munkaformáit és a felhasznált eszközöket illetve írjanak fel mindent, amit említésre érdemesnek tartanak. Az óramegfigyelést követően a hallgatók kitöltötték a megfigyelési kérdőívet. A tanári kérdőívet a megfigyelt tanárok az óramegfigyelést követően otthon töltötték ki. Összességében 15 hallgató 15 iskolában 18 pedagógus közreműködésével 80 németórát figyelt meg.

	1. évfolyam	2. évfolyam	3. évfolyam	4. évfolyam
órák száma	7	7	12	54

A megfigyelt órák évfolyamok szerinti eloszlása

 A fenti táblázat a megfigyelt órák évfolyamok szerinti megoszlását mutatja. Mivel sok helyen az iskola 4. osztálytól indítja a nyelvi programot, ezért kimagasló az ott megfigyelt órák száma.

Eredmények
A táblázatba azok a témák kerültek, amelyek az óramegfigyelések során előfordultak.

A mindennapi élet témakörei
színek számok német nyelvű országban élő gyerekek szabadidős tevékenysége család, családi kapcsolatok megnevezése napirend, egy német család mindennapi programja	időjárás évszakok és azokra jellemző tevékenységek, ünnepek napok, hónapok, idő kifejezése öltözködés ételek, étkezés német gyerekek nevei órarend, tantárgyak, iskolaszerek