CSORBÁNÉ MAJOR ENIKŐ – SZÉCSINÉ SZÁSZ ENIKŐ

Mindenkinek fontos, hogy a munkájában örömöt találjon, s minden nap meglegyen az a plussz, ami ad neki kitartást és újabb energiát. Ha pedig egy pedagógusról van szó, akkor igyekszik minél több hatékony módszert elsajátítani, alkalmazni, mert ezek segítségével a mindennapokban örömet szerezhet a tanítványoknak és önmagának is.

Állítólag a mai gyerekek nem szeretnek olvasni… Elég baj, hogy ez kap sokszor nagy hangsúlyt, mert biztos vagyok benne, hogy ez így nem igaz. Szívesen olvasnak, ha megfelelő könyvet adunk a kezükbe, és biztosítjuk őket arról, hogy kíváncsiak vagyunk a véleményükre az olvasottakkal kapcsolatban. Közösen beszéljük majd meg és dolgozzuk fel. Nem egyedül kell olvasónaplót készíteniük (rögtön felmerül a kérdés: milyet?), mert azt úgyis a szülő készíti el helyettük, jobb esetben a gyerek is segít.

 Az az igazság, hogy eleve rossz szájízzel közeledünk mi magunk is ahhoz a munkához, feladathoz, ami kötelező. Nincs kedvünk, erőnk elvégezni, de meg kell csinálnunk, mert kötelező. Olvasni pedig így nem lehet. Ha az nem nyújtja számunkra ténylegesen az olvasási élményt, az eseménydús történetben való elmerülést, a kedvenc szereplővel való „együttutazást”, akkor az egész nem ér semmit.

Éppen ezért a 2012/13-as tanévben harmadikos osztályommal két művet olvastunk el közösen. A tanévet megelőző nyárra ajánlott olvasmányként kínáltam a gyerekek elé a remek borongós napok elleni csodaszert, az olvasást. Azt is megbeszéltük, mind a kettőről fogunk beszélni, elosztva a két félévre. Tudjuk jól, hogy a gyerekek figyelmét olyan történetek kötik le a legjobban, melyek felkeltik kíváncsiságukat és szórakoztatják őket. Életüket viszont csak akkor tudják gazdagítani, ha megmozgatják képzeletüket, szembeállítják félelmeikkel. S ami a legfontosabb, a megoldást is feltárják előttük a problémáikra, vágyaikat és érzelmi világuknak kérdéses pontjait kielégítik. A mese egyszerre reagál a gyermek személyiségének minden megnyilvánulására, elismerve problémáinak komolyságát.

Első félévben a még meseszerű, de hatalmas kincseket rejtő Négyszögletű Kerek Erdőbe kalandoztunk el Mikkamakkával (erről szólók most részletesen), a második félévben pedig Kinizsi Pállal vívtuk meg a csatát nemcsak a törökök ellen, hanem Holubánnal szemben Jolánka kezéért is. (A történelmi olvasmány is közel tud kerülni hozzájuk.)

A Négyszögletű Kerek Erdő gyermekkönyv nemcsak egy egyszerű állatmese, hanem sokkal több annál: példamutatás a szeretet erejéről. Az állatok jellemében és konfliktusaiban magunkra és saját konfliktusainkra ismerhetünk, s nagyon jó volt látni és hallani, amikor a 9 éves gyerekek is rácsodálkoztak ennek felismerésére. A történetekből sok mindenről tanulhatunk a moralitásról, szolidaritásról, elfogadásról és a közösségi életről. Mindezek a komoly témák a gyerekek számára még érthetőbbekké vál(hat)nak a feldolgozás során.

Első lépésként elkészítette mindenki a füzetét. Elsőhöz kávéval festett fűzött füzetet, a másodikhoz pedig egy „bástyás vár” alakú fűzött füzetet készítettünk. Már ezt is nagy lelkesedéssel végezték a gyerekek, s nagyon izgatottan várták, mi mindent fogunk még csinálni. Nagyon sok mindent: nyírtunk, téptünk, ragasztottunk, olvastunk, kerestünk, kutattunk, játszottunk, varázsoltunk, gyűjtöttünk. Hogy mi mindent? Lapokat nyírtunk és ragasztottunk, mindent részt közösen a különböző olvasástechnikai módszerekkel (újra) elolvastunk, kutattunk könyvtárban, interneten, lexikonban, de otthon a családi könyvespolcokon is. Játszottuk a meserészleteket, a különböző helyzetgyakorlatokat. Gyűjtöttünk sok mindent Lázár Ervinről, a szereplőkről, s amit a legjobban szerettek: a feldolgozás során végig kint volt a falon a „Szó Fogadó”, ahová be/felírhatták azokat a szavakat az egyes részekből, amelyek valamiért különlegesnek számítottak, például: vicces, vagy esetleg számukra még ismeretlen jelentésű, nagyon hosszú, vagy éppen nagyon szépet jelent. A műveket részenként dolgoztuk fel. Megadott szempontsor alapján újra olvastuk az aktuális részt, felsoroltuk és megbeszéltük a szereplők tulajdonságait, a helyszínek meseszerűségét.

Ezeken túl megkerestük a kulcsot, mely segített nekünk abban, hogy a megfelelő részben elmélyedjünk. Kérdésekre választ kerestünk az egyes történetekben, szólásokat-közmondásokat gyűjtöttünk hozzájuk, nagyon sokat indokoltuk döntésünket, hogy éppen kinek a pártját fogjuk és miért. Dömdödömöt kihúztuk a fa alól, és Mamintivel, a kicsi zöld tündérrel varázsigéket mondtunk és írtunk. Közben játszva megtanultunk mindent az igékről.

Próbáltunk segíteni mi is az álmosságban szenvedő Szörnyeteg Lajosnak és mindazoknak, akik aznap korán keltek fel… Először megnéztük és párosítottuk a szereplőket az „ellenszereikkel”, majd jöttek a jobbnál jobb ötletek. Még 12 „koffeinmentes” tippet is hoztak a gyerekek, melyből kettőt emeltek ki csodaszerként: alvás – vagy mozgás! Ló Szerafin segítségével beszéltünk a szerénységről, és arról, mit lehet kezdeni az olyan szituációkban, amilyenbe Ló Szerafin is került. Vajon mi képesek vagyunk legyőzni önmagunkat, és képesek vagyunk türtőztetni magunkat? A munka világába is ellátogattunk a gyerekekkel a bárányfelhő-bodorítókkal. Megbeszéltük, mi értelme, célja, eredménye van a munkának. Indokolniuk kellet, milyen foglalkozást szeretnének majd maguknak és miért. Mi a különbség a munka és a hivatás között. Harmadikosként is meg tudták magyarázni, példát is hoztak rá, ki szóban, ki rajzban.

Vacskamati virágjával megajándékoztuk egymást. Tanácsot adtunk, hogyan vigyázzunk arra, amit kaptunk. Megbeszéltük vágyainkat is, mit szeretnénk kapni, kitől és mire. Meglepő és nagyon jó volt hallani, hogy már nemcsak tárgyakban gondolkoztak, hanem a barátságról, a szeretetről, a mosolycsalogatásról, a békességről is.

Mindenki lejegyezte, mi az a 3 dolog, amivel örömöt tudna szerezni barátjának. A nagy egyetemes világméretű csaló Vacskamati megtanított bennünket a bizalom fontosságára, annak megőrzésére és megtartására. Összegyűjtöttük a mi befőttes üvegünkbe azokat a szavakat, amelyek kapcsolódnak a bizalom-bizalmatlanság fogalomkörhöz. Szegény fájós fogú Bruckner Szigfrid története kapcsán beszélgettünk a félelemről, a saját félelmeinkről, majd ötleteket mondtak egymásnak, ki mivel vagy milyen módon tudja legyőzni a félelmét. Természetesen nem maradtak el a tanácsok sem, hogyan készüljünk lelkileg fel arra, ha (fog)orvoshoz kell menni.

Talán a legnagyobb élményt nyújtó része volt a meseregénynek a Dömdödöm által megnyert költőverseny megrendezése. Mindenki cetlit és ceruzát ragadott, elvonult és jobbnál jobb versek születtek. Igazi rímfaragókká váltak, s remek alkalom volt ez arra, hogy a versekről ismét ejtsünk néhány szót, azok szépségéről, szerkezeti és tartalmi tulajdonságairól. Dömdödöm verse kapcsán, mely így szól:
„Dömdödöm, dömdödöm,
dömdö-dömdö-dömdödöm.” – egyszer csak egy kislány felkiáltott, hiszen ez pontosan azt mondja el, amit a Szeretet-himnuszban olvastunk Pál apostol levelében!

Úgy gondolom, ha ez valakinek megfogalmazódik a szívében, akkor ez az a bizonyos plussz, amit szeretnénk átadni és megkapni – teljesül.
Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon meg akarta tiltani a jókedvet, és hogy azt csinálják, amit szeretnek. Ez ellen a gyerekek tiltakoztak, s egyöntetűen „el akarták zavarni” ezt a bosszantó egyént. De közben rájöttek, hogy ők is nap mint nap találkoznak olyan emberekkel, akik esetleg irigységből, rossz szándékból el akarják rontani a kedvüket. Éppen ezért kitaláltak olyan „páncélokat”, amelyekkel felvértezve rosszakaróikkal is bátran szembenézhetnek.

Zordonbordon újra próbálkozott, hiszen a pomogácsokkal rémisztgette a szereplőket. Álszentként felajánlotta, hogy segít őket legyőzni, de cserébe kincseket vár. Mindenki leírta a füzetébe, „titkosan”, mi(k) a pomogácsa(i), s mellé pedig saját maguknak kellett rájönni és leírni, hogyan tudják leküzdeni ezeket. Az erdőlakók kincsei mellé pedig mindenki leírhatta saját kincseit. Miután minden részt megbeszéltünk, összefoglalásként mindenki leírta a füzetébe
indoklással:

• ki a kedvenc szereplője,
• miért Mikkamakka a „vezető”,
• miért lenne szívesen a Négyszögletű Kerek Erdő lakója.

A füzet bal és jobb oldalára egy páros lapra rárajzolta mindenki a bal, illetve jobb kezét, s egyikbe összegyűjtötték, mi tetszett (nem volt elég az öt ujj!), illetve mi nem tetszett a meseregényben. Befejezésül mindenki leírta, milyen a Négyszögletű Kerek Erdő, mit gondol róla,
milyen szinonimával illethetjük, milyen lenne, ha ő maga lenne Dömdödöm. A feldolgozás végén megkezdett mondatokat kellett befejezniük önállóan a gyerekeknek:

• Azt kérdezem az írótól,
• Olvasd el a könyvet, mert
• Örülök, hogy elolvastam ezt a mesefüzért, mert

Szívet melengető válaszokat írtak a gyerekek. Ennek a regénynek a feldolgozása vezetett el arra a felismerésre, hogy a gyerekek szeretnek olvasni, fantasztikus meglátásaik, gondolataik vannak, csak hagyni kell őket kibontakozni – ehhez „csak” a megfelelő olvasmányt kell felkínálni nekik.

Csorbáné Major Enikő  Szécsiné Szász Enikő
Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola

Elhangzott a Kihívások a társadalomban, válaszok az iskolákban. Vezetőtanítók- és tanárok VIII. országos módszertani konferenciáján 2013. október 4–5.,  Szeged