Előszó
Korunk gyermeke egy rohanó, állandóan stresszes világban él: a különböző zaj- és vegyi ártalmak, a környezetszennyezés következményei, a nehéz életkörülmények, a családi életben levő feldolgozatlan konfliktusok okozta félelmek, vagy egyéb problémák miatt az iskolában is sokkal nyugtalanabb, hajlamosabb a szorongásra, tanulási, beilleszkedési, magatartás- és egyéb zavaroktól szenved.
A bátorító nevelés rendkívül fontos szerepet tölt be a pedagógiában, különösen a tanár-diák kapcsolatban, amikor is a tanár a szülő szerepét betöltve neveli-oktatja a tanulót. A jó tanár-diák kapcsolat eredménye megmutatkozik a gyermek tanulási motivációjában, tanulmányi eredményeiben és a magatartásában is. A jól motivált tanulót nem kell fegyelmezni, hiszen ráhangolódik nevelőjére, akivel azonosul, akit elfogad és szeret, akiből a bátorítást, bizalmat és megértést, a feltételek nélküli elfogadást érzi.
Előadásomban arra helyezem a hangsúlyt, hogy a megbecsülés, a bizalom, az öntudat erősítése, az elismerés a legkisebb jó teljesítményért, a sikerélményhez juttatás, az érdeklődés felkeltése és fenntartása a tanulásban, valamint a szabályokhoz való alkalmazkodás mind abban segít, hogy a gyermek megtanulja elfogadni és szeretni önmagát olyannak, amilyen a valóságban és be tudjon illeszkedni a közösségbe.
A mentális és pszichés problémák okai
A mentális és pszichés zavarok hátterében nagyon sok tényező állhat: a magzati életben, szüléskor vagy kora gyermekkorban ért károsodások következményei, szervi betegségekből eredő zavarok, agyi diszfunkcióból eredő részképesség-zavarok, a szülők válása okozta trauma, az egyedül nevelés esetén az „új apukám van” negatív élménye. Gyakori jelenség a stabil lakóhely hiánya, az új albérlet keresése miatti gyakori költözködések, amelyek felborítják a gyermekek lelki egyensúlyát, elbizonytalanítják őket. Egyre több család él nehéz életkörülmények között és ez a tény kihat a felnövekvő gyermekek fizikai, mentális és pszichés fejlődésére is. Sok gyermek azonban a kötődés, intimitás, szeretet, bizalom nélküli egymás mellett élést tapasztalja meg a családban, ahol a motiválatlan, elvárások nélküli, érzelmileg sivár családi környezet veszi őket körül. A nevelési elvek hiánya, a szabály nélküli életmód is fegyelmezetlenné teheti a gyermeket, akárcsak az elhanyagolásból adódó belső feszültségek vagy a következetlen nevelés és életstílus is. A családi életben felmerülő szenvedélybetegségek okozta szenvedés látványa, átélése, valamely családtag súlyos betegsége vagy devianciája miatti lelki gondok, esetleg a testvérféltékenység miatt érzett negatív indulatok, vagy a családi veszekedések, trágár beszéd, verekedések, családi erőszak miatti feldolgozatlan konfliktusok, félelmek teszik szorongóvá a gyermeket. Káros a túlzott szigor, a túlféltő szülő aggódása is, bár ez nem annyira jellemző a mai szülőkre. Az elfogadás, megbecsülés hiánya a hozzátartozók részéről, vagy az anya-gyermek kapcsolat hiánya, illetve sérültsége, a „nem kellek senkinek” élménye nagy lelki traumát okozhat a gyermeknek. A túlzott kényeztetés, tárgyi elhalmozás, de az állandósult stressz miatt érzett nyugtalanság is károsan hat a magatartásra. A különböző zaj- és vegyi ártalmak káros hatása, az egyre súlyosbodó környezetszennyezés ártalmas az egészségre, ugyanakkor befolyásolja a közérzetet is. Az ebből eredő vérnyomás-ingadozás, fejfájás, dekoncentráltság sokat ront a teljesítményen, alacsonyabb a gyerekek tűrőképessége is.
Nem elhanyagolható szempont lehet a gyermek alacsony önértékelése, önbizalomhiánya, a sikerélmény, az önmegvalósítás utáni sóvárgás. A hiányos neveltségi szintből adódó viselkedés- és magatartás zavar mellett egyre inkább jellemző a menekülés a családból, a magányból a kortárs csoportok közösségébe.
Mindezen okok komoly következményeket idéznek elő: mentális és pszichés betegségekre való hajlamot akár a kísérő testi tünetekkel együtt; a motiváció hiányát az iskolai munkában; a különböző magatartászavarokat a tanórán vagy azon kívül (rendetlenkedés, szándékos rendzavarás, visszabeszélés, kötözködés a tanárral, sértegetés, agresszió, trágár beszéd, veszekedés, verekedés a társakkal, lopás, rongálás). A tanulóra az általános céltalanság is jellemző lehet, és megjelenhetnek a mentális zavarok is: alkoholfogyasztás, kábítószer fogyasztás, depresszió, végső esetben öngyilkosság, mások (vélt ellenség) megsemmisítésére tett kísérlet. Megjelenhetnek a pszichés zavarok: szorongás, állandó nyugtalanság, a társult különböző pszichoszomatikus tünetekkel együtt. A teljesítményzavar a tanulásban, a magatartászavar a beilleszkedés és az alkalmazkodás elégtelenségéhez vezet, majd a tanuló bandához, erős csoporthoz való tartozás élményét kezdi keresni, esetleg a csavargás, igazolatlan hiányzás, iskolakerülés, bűnözés (deviancia) lehet a folytatás.
Mint láttuk, a mentális és pszichés zavarok okai igen sokrétűek és az ebből eredő következmények rontják a tanulók pozitív megítélését is. Célunk tehát a tanulók személyiségfejlesztése, a feladatunk pedig: a bátorító nevelés szellemében végezni nevelő-oktató munkánkat.
A bátorító nevelés fontossága
A tanár-diák kapcsolatban, a tanulásban és a fegyelmezésben
A tanár-diák kapcsolatban a tanár részéről nagyon fontos, hogy tanítványában tudatosítsa a kölcsönösség jegyében a feltételek nélküli elfogadást, a bizalmat, intimitást, az egymásra figyelést, egymás fontosságának tudatát, a tiszteletet és megértést, az őszinteségre és együttműködésre épülő barátságot, a megbocsátást.
Fontos, hogy tanulóink érezzék és tudják, hogy súlyosabb vétségek esetén a tanár nem a tanulót ítéli el, hanem annak tetteit, szavait. Bármikor és bármiben számíthatnak a tanár segítségére, aki észreveszi a legkisebb jó szándékú törekvésüket is. Biztatást, erőt és bátorítást kapnak a tanártól, a tanuló részéről pedig becsületbeli dolog kell legyen az elkövetett vétség, hiba beismerése. Tudniuk kell, hogy mindig újra lehet kezdeni, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan szerették volna, de azt is, hogy a szabályok betartása a közösséget erősíti.
A tanulásban
A bátorító nevelés során nincs különösebben szükség a fegyelmezésre, ha a tanár és diák között a kapcsolat jól működik. A tanulók motiváltakká válnak, ez a motiváció pedig megjelenik az órai munkában, a házi feladat rendszeres elkészítésében. Erősödik kudarctűrő képességük, valamint az újrakezdés képessége. A jól motivált tanuló a tanár kedvében szeretne járni, fontos számára a tanár véleménye. Mivel bíznak benne, képes jó jegyeket szerezni, szorgalmit vállal, mert érdekli a tantárgy, esetleg versenyre jelentkezik, mert jól felkészült. Képes a tananyag elsajátítására, mert érti a tananyagot, és bátran kérdez, ha valamit nem ért illetve nem keseredik el, ha kudarc éri, mert érzi, hogy tőle több is telik, újra megpróbálhatja.
A fegyelmezésben
Nagyon fontos a szabályok közös kialakítása osztályközösségen belül. Az együtt hozott szabályok közösséggé kovácsolnak, a szabályokat pedig mindenkinek következetesen be kell tartania. Azonban vannak, akik hosszabb vagy rövidebb ideig, vagy egyáltalán nem akarják betartani a szabályokat. Számukra a büntetés mindenképpen nevelő hatású kell legyen, azaz nem lehet megtorló, megalázó, kiközösítő, de túlságosan enyhe vagy túl kemény sem. Ezt mindig az adott helyzet, a szabály fontossága, a szabályszegés tudatossága, mértéke, gyakorisága, a tanuló beállítódása, neveltségi szintje határozza meg. A büntetés jellegét, időpontját, terjedelmét, fokát a közösség szabja meg, az igazságosság erényét szem előtt tartva.
A fegyelmezésben tehát a szigor, fenyítés, tanári tekintélyből adódó büntetés helyett a közösségre támaszkodhatunk, a jól szocializált tanulókkal könnyebb a tanórai munka is. Eredményes lesz a kölcsönös alkalmazkodás, a közösség szabályainak belsővé válása, egymás segítése a tanórákon, szabadidőben.
A bátorító nevelés alapelvei
A gyermek és környezete alapos megismerése családlátogatással, szükség szerint a család mentális és pszichés megsegítésével történik. Az anamnézis készítésével még jobban megismerhetjük a tanulót. Fontosak a gyakori négyszemközti tanár-diák beszélgetések a tanórák után, a gyakori tanári részvétel a tanulók iskolai szabadidős tevékenységének figyelemmel követése céljából.
A gyermek magatartásának, viselkedésének okát kell megérteni, minden magatartáselemét összefüggésében nézni. Szükséges figyelni az ismétlődő magatartás-sémákra (gyakoriság, intenzitás), ugyanakkor figyelembe kell venni a gyermek testi, lelki, szellemi fejlettségét, vagy sérültségét (sérültség fokát). Csak a pozitívumra lehet építeni, a negatívumot soha nem szabad erősíteni a tiltásokkal. Inkább azt hangoztatjuk, ami megengedett. Hagyni kell, hogy a gyermek „építse fel” saját személyiségét, de a lelki érést nem szabad erőltetni (türelem).
A bátorító nevelés módszerei
A bátorító nevelésben a speciális módszerek alkalmazása tanulóink személyiségfejlődésére pozitívan hat. Nevelési elveink között kell szerepeljen az ember és egyén megbecsülése, a bizalom megelőlegezése és állandó fenntartása a tanuló irányába. A tanulói öntudat reális megerősítését biztatással, a tanuló jó szándékának, igyekezetének, teljesítményének az elismerésével, és ha szükséges a dicsérettel biztosíthatjuk. A sikerélmény, az érdeklődés fenntartása, a megfelelő terhelés, az érdeklődési területre épített tanulási folyamat valamint a kudarctűrő és újrakezdő képesség erősítése reális önismerethez juttatja a tanulót. Fontos, hogy a többi tanulót bevonjuk az értékelésbe. A tanár vagy a társak általi őszinte elismerés mindig jogos kell legyen, ez által találja meg helyét a tanuló a közösségben. Ugyanakkor a tanár részéről a figyelmeztetés, a feddés és a büntetés csak pozitív irányba motiváló lehet, azaz az egyént a pozitív irány választására kell serkentenie.
A bátorító nevelés területén elért eredmények
Tanítóként azt tapasztaltam, hogy a bátorító nevelés által tanítványaim szívesen alkalmazkodtak a szabályokhoz, szívesen működtek együtt velem és a társaikkal is. Segítették egymást a tanulásban és a szabályok betartásában. A tanórákon figyeltek, és a hiperaktív gyerekek sem zavarták a többieket, igyekeztek a bekapcsolódni az órába, sokszor külön feladatokat kaptak. A gyerekek többnyire hiánytalanul elkészítették a házi feladataikat, akiknek elmaradásuk volt, be kellett pótolják a következő napra. A házi feladat hiánya miatt nem kaptak büntetést, mert a szabály- indokolt esetben- megengedte, hogy a házit később is be lehessen pótolni. Délelőtt a szünetben együtt ismételtek verset, készültek a felmérésekre, mert jó jegyeket akartak szerezni. A magatartászavaros gyerekeket a nyugodt, csendes gyerekek vették pártfogásba, segítettek nekik a beilleszkedésben, együtt játszottak velük. Amikor vita, veszekedés támadt két erős egyéniség között, akkor az osztály hangadói igyekeztek békíteni és megoldást ajánlottak fel a két félnek, akik hamar békejobbot nyújtottak egymásnak és el is felejtették sérelmeiket.
Fejlesztő pedagógusként az általános iskola valamennyi évfolyamán a tanulók tantárgyi felzárkóztatásában, a korrepetálásban, a részképesség-zavaros tanulók egyéni fejlesztésében veszek részt. A tanulók szívesen járnak a tanórák utáni fejlesztésekre, magukkal hozva azon társaikat is, akik először csak érdeklődnek a fejlesztő óra iránt, majd hetente ők is rendszeresen bekapcsolódnak a fejlesztésbe. Az ilyen órák természetesen az oda járó tanulókról szólnak: röviden elmesélik aznapi vagy heti élményeiket, sérelmeiket, örömeiket és bánataikat is. Tanácsot is kérnek szükség esetén, meghallgatják egymást. Néha társasjátékot játszunk, ilyenkor a 12–14 évesek is belemerülnek a játékba. Más alkalommal a családi életről, a felnőtt szerepekről beszélgetünk, vagy szituatív játékokat játszunk. Ha tantárgyi felzárkóztatásról, korrepetálásról van szó, akkor ők maguk kérik, mit ismételjünk át, milyen feladatokat gyakoroljunk például egy témazáróra vagy felmérésre. Céljuk a jó tanulmányi eredmények elérése. A magatartásukban is szépen fejlődnek, jobban beilleszkednek az osztályközösségbe. Mivel eddigi tanulmányi kudarcaik eredményezték a magatartászavarukat, most a tanulmányi eredményeik javulása a magatartásban is javulást eredményezett.
A személyiségfejlesztésben elért eredményeim megmutatkoznak tehát a tanulók pozitív és reális énképének kialakításában, erősítésében, az önelfogadásban, az önállóságra nevelésben, az önbizalomra, bátorságra, önuralomra, önfegyelemre nevelésben, a másság elfogadására, a toleranciára való nevelésben.
A mentális vagy pszichés problémával küzdő tanulók körében csökkent a szorongás (az önbizalom, a sikerélmény által), javult a kommunikáció (a másokban való bizalom, az önkifejezés által). Fejlődött az aktivitás és a figyelem (a feladattudat, feladattartás erősödésével), csökkent az agresszió (más levezetési módok segítségével), oldódott a depresszió (új távlatok, célok kitűzésével). Minimálisra csökkentek a pótcselekvések és kényszercselekvések, a magatartászavarok pedig kezelhetővé váltak.
Összességében a bátorító nevelés területén elért eredmények biztatóak a jövőre nézve. Tanítványaim szívesen, örömmel járnak iskolába, tanulmányi eredményeik és magatartásuk javult. Kollégáimmal beszélgetve arra a következtetésre jutottunk, hogy azok a gyerekek, akik bátorító nevelésben részesültek, nyitottabbak, érettebbek lettek társaiknál. A tanórákon jó velük dolgozni, együttműködnek a tanárokkal, kiscsoportos feladatoknál pedig a társaikkal. Pozitívan hatnak a többiekre és segítenek az osztályközösség kialakításában.
Bízom abban, hogy a bátorító nevelés és a jó közösség megtartó ereje által a későbbiekben az ifjúságot fenyegető élvezeti szerek használata elkerülhetővé válik, a deviancia kialakulásának lehetősége is csökken. Szeretném, ha tanítványaim boldog és sikeres felnőttekké válnának.
Fazekas Attiláné
Megjelent a Módszertani Közlemények 2008. 48. évfolyam 4. számában.