III.1.4. Antihistaminok

Az utóbbi években ugrásszerúen megnőt a felsőlégúti allergiában szenvedő betegek száma. Egyes becslések szerint a pollen allergia Magyarország lakosságának közel egynegyedét is érintheti. Természetesen nem kivétel ez alól a sportoló populáció sem, akik a sporttevékenység függvényében sokkal többet tartózkodnak a szabadban, mint az átlagnépesség. A kezelés egyik igen elterjedt módja az antihistaminok használata. Az első generációs antihistaminokat kifejezett szedatív mellékhatás jellemezte. Az újonnan kifejlesztett, második generációs H1-receptor antagonisták jórészt mentesek ezen mellékhatástól, viszont két ide tartozó antihistamin, az astemizol és a terfenadin esetében is fény derült arra, hogy - elsősorban makrolid antibiotikummal vagy azol-típusú antimycoticummal kombinálva - szerzett hosszú QT szindromát, illetve TdP kamrai tachycardiát okozhat. A hazánkban is népszerű cetirizin, fexofenadin vagy loratadin az előzőekben említett másik két nem szedatív antihistaminhoz hasonlóan szinten rendelkezik IKr-blokkóló, repolarizációt nyújtó hatással, torsadogén aktivitásuk azonban csekély, csupán gyógyszerkombinációban jön szóba.  Alkalmazásukkor ezért minden esetben gondosan kell tanulmányozni az alkalmazási leiratukban szereplő lehetséges gyógyszer interakciókat!