III.1.4. Antihistaminok
Az utóbbi években ugrásszerúen megnőt a felsőlégúti
allergiában szenvedő betegek száma. Egyes becslések szerint a pollen allergia Magyarország
lakosságának közel egynegyedét is érintheti. Természetesen nem kivétel ez alól
a sportoló populáció sem, akik a sporttevékenység függvényében sokkal többet
tartózkodnak a szabadban, mint az átlagnépesség. A kezelés egyik igen elterjedt
módja az antihistaminok használata. Az első generációs antihistaminokat
kifejezett szedatív mellékhatás jellemezte. Az újonnan kifejlesztett, második
generációs H1-receptor antagonisták jórészt mentesek ezen
mellékhatástól, viszont két ide tartozó antihistamin, az astemizol és a terfenadin
esetében is fény derült arra, hogy - elsősorban makrolid antibiotikummal vagy
azol-típusú antimycoticummal kombinálva - szerzett hosszú QT szindromát,
illetve TdP kamrai tachycardiát okozhat. A hazánkban is népszerű cetirizin, fexofenadin vagy loratadin
az előzőekben említett másik két nem szedatív antihistaminhoz hasonlóan szinten
rendelkezik IKr-blokkóló, repolarizációt nyújtó hatással, torsadogén
aktivitásuk azonban csekély, csupán gyógyszerkombinációban jön szóba. Alkalmazásukkor ezért minden esetben gondosan
kell tanulmányozni az alkalmazási leiratukban szereplő lehetséges gyógyszer
interakciókat!