10.2. Beszédzavarok, hangképzési zavarok fonetikája
A beszéd és nyelv illetve zavaraik tisztázása után (1. fejezet) tehát tudjuk, hogy a nyelvi zavarok is beszédzavarokon keresztül manifesztálódnak, de ez visszafelé nem feltétlenül van ez így, hiszen nem minden beszédzavar jár együtt nyelvi zavarral.
A fejlődéses beszédzavarok közül a pöszeség kb. 4 éves korig fiziológiás, ekkor még a gyermek beszédszervei illetve azok koordinációja nem olyan fejlett, hogy a standard képzési mechanizmusnak meg tudjon felelni. A pöszeség egyik formája a hangzók torz ejtése (diszlália), a másik a hangzó teljes elhagyása (alália), illetve ismeretes a hangzó olyan mértékű torzítása, hogy az már más hangzót eredményez (paralália). A beszédzavarok közé tartozik még a zöngeképzés zavara, vagyis a rekedtség (diszfónia; 4. fejezetben bővebben) (Gósy, 2004).
Továbbá fontos megemlítenünk még az orrhangzósság kóros fokozódását, mely beszédzavart eredményez. A rinophonia lehet zárt vagy nyitott típusú: előbbire jellemző, hogy a nazális mássalhangzók nem kapnak megfelelő nazális színezetet, azok homorgán, orális hangzókként képződnek: a hiponazalitás kezelése elsősorban fül-orr-gégészeti feladat. A hipernazalitás, azaz a nyílt orrhangzósság a lágyszájpad renyhe működésének eredménye, melynek kezelésében a logopédusnak fontos szerepe van. Előfordulhat kevert típus is. A nyílt orrhangzós beszéd lehet veleszületett vagy szerzett illetve organikus (szájpad strukturális eltérései, neurogén okok) vagy funkcionális (Hirschberg, 2011).
A szerzett zavarok közül említendő, hogy a gége megbetegedésének következtében szükségessé válhat annak teljes vagy részleges eltávolítása, s ennek következtében a zöngeképzés mechanizmusa a műtét típusától függően teljesen megváltozhat, erről részletesebben lásd 4. fejezet.
Szintén a szerzett zavarok közé sorolandó a dysarthria, mely a beszéd és hangképzés olyan zavara, amelyet a beszédfolyamatban közreműködő agyi központok, idegpályák, valamint az agy bulbáris magvainak károsodása okoz (Vecsey, 1995). A beszéd vizsgálata ebben az eseben elsősorban a légzés, phonatio, artikuláció, valamint a szupraszegmentális elemek érintettségére irányul (Juhász, 2007).
A beszédfolyamat zavarai között kell megemlíteni még a dadogást illetve a hadarást is (Gósy, 2004).