6.4. Magánhangzók

A magánhangzókra jellemző, hogy a létrejövő zönge szolgál alapjukként, s a toldalékcső üregeiben létrejövő módosulás fogja az egyes magánhangzókra jellemző összképet kialakítani olyan módon, hogy az egyes üregek felerősítik a sajátjuknak megfelelő vagy ahhoz közel eső frekvenciákat a zönge frekvenciáiból. Ezeket nevezzük formánsoknak. Minden magánhangzó esetében más lesz az üregrendszer mérete, alakja, s ennek megfelelően más frekvencián fogják felerősíteni a zöngét. Minden magánhangzóban több formánst lehet kimutatni (Kassai, 1998). A hangok beszélőtől független meghatározásához az első két formáns szükséges (Gósy, 2004), három formáns segítségével pedig jól meg lehet határozni egy magánhangzót (Kassai, 1998).