3.2. A lebenyek élettana
A legfőbb egységek után következzen az egyes lebenyek élettana (Szirmai, 2011).
3.2.1. A frontális lebeny
Funkciói rendkívül összetettek, szerepük van a kognitív funkciókban, a mozgások kontrolljában. Része a gyrus precentralis, mely a tudatos mozgások kontrolljában játszik fontos szerepet. Érdemes megemlíteni az ún. homonculust (kis ember), mely a képi megjelenítése a motoros, valamint szenzoros cortex anatómiai felosztásának (Garrett, 2014). Érdemes megnézni az egymás melletti reprezentációkat:
Homonculus Forrás: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_524_Neurologia/ch01s03.html
Hiperlink: A fenti linkre kattintva elérhetővé válik az eredeti szakirodalom (Szirmai 2011), ennek olvasása ajánlott!
A frontális lebenyt a primer mozgatókéreg (Brodmann 4), a Broca terület (Br 44), a praemotoros, szupplementer motoros és praefrontalis mezők alkotják. A Br4-es terület sérülése kérgi dysarthriat okozhat, a Broca terület vagy a közelében levő subcorticalis állomány sérülése Broca típusú afáziát okozhat, míg transzkortikális motoros afáziát idéz elő, ha a Br 44-es terület és a praemotoros kéreg közötti összeköttetés szakad meg a fehérállományban. A praemotoros mező legfontosabb szerepe a mozgások előkészítése és összehangolása a szenzoros ingerekkel. A szupplementer terület szerepe a mozgásminták előkészítésében, a mozgás tervezésében, az összetett kézmozgások kontrolljában van. A praefrontalis területeknek különböző működési egységeit lehet elkülöníteni, ezekről röviden:
- dorsolateralis praefrontalis kéreg: exekutív funkciók szervezése, beszéd, mozgástervezés
- ventromedialis orbitalis praefrontalis régió: érzelmek, viselkedés, reakciókészség szabályozása
- elülső cinguláris terület: figyelem, idő és tér koordináták összehangolása
- szubdomináns vagy mindkét oldali ventralis lateralis praefrontalis kéreg: világ és saját magunk felfogása
- domináns oldali ventralis lateralis terület: beszédmező körüli asszociációs területek
A praefrontalis területek sérülése esetén nagyon színes tüneti képpel találkozhatunk, néhány tünet: információfeldolgozás hibái (kódolás, bevésés, tanulás), felidézési és gondolkodási hibák, kezdeményezés zavara, a problémamegoldó gondolkodás, a figyelem, viselkedés, személyiség zavarai (Szirmai, 2011). Fontos szerepe van tehát a praerontalis területeknek a gondolkodás, absztrakció folyamataiban, szintetikus gondolkodásban, ok-okozati kapcsolatok felismerésében is (Horváth, 1998).
3.2.2. Temporalis lebeny
A Sylvius–árok alatti területe három tekervényre oszlik: gyrus temporalis superior, medius, inferior. A felső tekervény a parietalis lebeny felé folytatódik, neve: gyrus angularis. A temporalis lebenyben található a Wernicke terület, valamint a hallás központja, integrálja a szaglással, hallással kapcsolatos érzékelést, szervezi a memóriafolyamatokat, emóciókat. Sérülése rendkívül összetett képet eredményez: akusztikus vagy szaglási agnóziát, szenzoros afáziát, amusiát. Meg kell említeni a limbikus rendszert, mely az emóciók és motivációs folyamatok szervezésében játszik szerepet. A limbikus rendszer sérülésnek következménye lehet: a Klüver-Bucy-szindróma, kényszersírás és kényszernevetés, a memória károsodásai, a magatartás és érzelmek szabályozásának zavara (Szirmai, 2011).
3.2.3. Parietalis kéreg
A primer szenzoros kéreg területén helyezkedik el a szenzoros homonculus, valamint az asszociációs érzőmezők és itt található az ízérzés központja is. A lebeny sérülésének következményei: sensomotoros terület séülésénél kialakulhat hemihypaesthesia, enyhe hamiparesis, alsó kvadráns anopia. Károsodhat az írás, számolás, előállhat Gerstmann-szindróma, taktilis agnosia, térbeli tájékozódás zavart lehet, felléphet autotop agnosia is. Továbbá anosognosia, asomatognosia, öltözési apraxia, apraxia (Szirmai, 2011).
3.2.4. Occipitalis lebeny
A primer látómező helyezkedik el itt, sérülése corticalis vakságot okozhat, felléphetnek vizuális hallucinációk, tiszta alexia, vizuális agnosia, prosopagnosia (Szirmai, 2011)
A tananyag további részében egyfajta kitekintés következik, hiszen mindez nem tartozik szorosan a fonetika illetve fonológia tárgyába, azonban főként a szerzett beszéd- és nyelvi zavarok természetének pontosabb feltárásához, megértéséhez fontos lehet. Sor kerül az agy és nyelv lehetséges viszonyainak feltárására elsősorban azért, hogy lássuk azt, hogy az előző szakaszban tárgyaltak (A lebenyek élettana) ismerete nem elegendő a beszéd illetve nyelvi folyamatok értelmezésekor. A kitekintés második felében foglaltak a különböző nézetek folytatásaképpen a klinikai környezetben válhatnak különösen fontossá. A különböző elektrofiziológiai és képalkotó eljárások rövid áttekintését adja, annak érdekében, hogy ezen módszerek alapvetései a gyakorló szakemberek számára ismertek legyenek, s ezzel adott esetben eredményeik értelmezését megkönnyítse. Végül a fentebb említettek feloldásaként egy igen kurrens kutatási vonalra térünk ki, mely a nyelvi funkciók hálózatos elrendeződését mutatja be. Mindezen ismeretek további kifejtése a neurolingvisztikai kutatások területére tartoznak.