Skip navigation

8.4. Mely tényezők határozzák meg a koartikulációt?

A hangsor első hangja kevésbé lesz alanya a koartikulációs folyamatoknak, mint pl. a hangsor középső része, hiszen kezdőként, nyugalmi helyzetből indul, továbbá a magyar nyelvre jellemző, hogy az első szótagon van hangsúly, ami karakteresebb hangzóképzést eredményez. A következő fokozatban a szóvégi, befejező hangzó áll az alkalmazkodás szempontjából, s végül leginkább a hangsor belseje kell, hogy elszenvedje a „környezeti hatásokat” (Kassai, 1998). Ezzel összhangban történik meg az esetek túlnyomó többségében a hangzók rögzítése szavakban a pöszeség terápiája során (Salné, 2004).

Általános alapelv a magyar nyelvre vonatkozóan, hogy többnyire regresszív vagy anticipált folyamatok hatnak, azaz a második hangzó képzési jegyei az „erősebbek”, azok befolyásolják a megelőző hangzó képzési mechanizmusát (a fordítottjára is van példa).

Továbbá bizonyos beszédhangok fizikai felépítésüktől függően kevésbé módosulnak a koartikuláció hatására. Ilyen tulajdonság az ún. fiziológiai szélesség, mely azt mutatja meg, hogy az ejtés milyen határok között alakulhat anélkül, hogy az minőségben jelentős változást okozna. Ennek a határnak az átlépése más hangtípust eredményezne. Ilyen „érzékeny” hang a magyar nyelvben a s hang: (szűken) meghatározott helyen, módon jön létre a résképzés során, ráadásul a hallástartomány szempontjából érzékeny sávba esik, ezek következménye pedig az, hogy már kis mértékű elmozdulás a sávon belül komoly változást okoz az akusztikát illetően. Emiatt az egyik legérzékenyebb, s egyben leggyakrabban hibás ejtésű hangzónk.

A koartikulációs folyamatra jellemző, hogy az azonos módon képzett hangok közül azok vesznek részt kevésbé a folyamatban, amelyik kevésbé mozgékony szervhez kötődik pl. a nyelv hegye és az ajkak összevetésében előbbi inkább tekinthető mozgékonyabbnak.

Összességében igaz a koartikulációs folyamatokra, hogy egy hangzó képzése minél több mozzanatot igényel illetve ezt minél nagyobb tehetetlenségű beszédszervek viszik véghez, annál inkább fog az adott hangzó részt venni a koartikulációs folyamatokban aktív félként (tehát ez fog igazítani) és kevésbé jellemzően fog igazodni (Kassai, 1998).