Skip navigation

6.2. Akusztikai alapfogalmak

6.2.1. Rezgés

Fizikailag a hang rezgés, s a rezgés egy rugalmas közeg állapotának egyensúlyi helyzete körüli ingadozása, mely egy hordozó közegben tud terjedni (Kassai, 1998).

A rezgés három paraméterrel jellemezhető:

-  a frekvencia: megmutatja, hogy az egyensúlyi helyzetből való kitérés és visszatérés (periódus) egy adott időegység alatt (1 sec) hányszor valósul meg, mértékegysége a Hz (Kassai, 1998). Az alaphang a beszédhang legkisebb frekvenciájú összetevője, s egész számú többszörösei pedig a felhangok vagy felharmonikusok (Gósy, 2004).
-  intenzitás: az egyensúlyi helyzetből való legnagyobb kitérés az amplitúdó, s ez a kitérés adja a rezgés jellemző hangerősségét, az intenzitást (Gósy, 2004). Mértékegysége dB.
-  idő: rezgés felépülésétől a lecsengéséig tartó időegység (Kassai, 1998), leggyakrabban használt mértékegysége a milliszekundum (ms), ritkábban a secundum (s) (Gósy, 2004).

6.2.2. A rezgés fajtái

A rezgéseket illetően megkülönböztetünk egyszerű illetve összetett rezgést. Az egyszerű rezgés a szinuszfüggvényhez hasonlít, ezt tiszta hangnak halljuk, ilyen pl. a hangvilla. Jellemző, hogy a paraméterei az idő függvényében jellemzően nem változnak. Gyakoribb a komplex hang, mely az egyszerű rezgésnek egyetlen rezgésben való összegződése.

6.2.2.1. Zenei hang

A szabályos összetett rezgés (tehát a rezgések frekvenciái egymásnak egész számú többszörösei) a zenei hang. A legkisebb frekvenciájú rezgés az alaphang (F0), a többi összetevő a felhang.

6.2.2.2. Zörejhang

Sok rezgés viszont nem ilyen, hanem szabálytalan vagyis nem egymás többszörösei a rezgések, ezt zörejnek nevezzük, mely lehet tartós, megszakításos vagy pillanatnyi hang (Kassai, 1998).

Periodikusak a beszédhangok közül a magánhangzók, a közelítőhangok, a nazálisok illetve a pergőhang, míg az obstruensek (zörejmássalhangzók) aperiodikusak (Gósy, 2004).