H. Tóth István: A magyar igekötők az anyanyelv-pedagógiai folyamatokban

HOZZÁJÁRULÁS A TANÍTÁS ÉS A TANULÁS SZERVEZÉSÉHEZ

Kétségtelen: rendkívül gazdag az igekötőkről való tudásunk forrásvidéke. Nincs hiány a változatos felfogású meghatározásaiban, akad belőlük bőségesen a vonatkozó szakirodalomban. Régóta és meggyőzően bizonyított az eredetük. Kiváltképpen a helyesírás-tanítás, újabb időkben a szövegvizsgálat, közelebbről a bekezdésnyi szövegművek elemzésének általánosabbá válása állította az érdeklődés középpontjába az igekötőket. Amikor szövegek elemzésével foglalkozunk, akkor feltétlenül mutassunk rá az igekötő jelentésárnyaló szerepére, tömörítő erejére! Ennek az eljárásunknak a pozitív hatásával szembesülhetünk a szövegértés tanításakor, a szövegértelmezéssel kapcsolatos felkészültségek fejlesztésekor.
Jelen dolgozatommal hozzá kívánok járulni egyrészt a tanítói és a tanári felkészüléshez, vagyis a tanítási, másrészt az igekötőkkel összefüggő kompetenciák, közelebbről a helyesírási, valamint a kifejezésbéli felkészültség izmosításához, azaz a tanulási folyamatokhoz.
Ha szemügyre vesszük az igekötők meghatározásával kapcsolatos szakirodalmat, jelentékeny ismereteket birtokolhatunk.
„A magyar nyelv értelmező szótára” így adja meg az igekötőt: „Az igéhez járuló, határozószóból lett, néha képző értékű elem, amely az igével kifejezett cselekvés, történésirányát vagy állapotát jelöli meg, s az ige eredeti jelentését kisebb-nagyobb mértékben módosítja (pl. be-; ki-; meg-); általában az ige előtt, meghatározott mondattani helyzetben pedig az ige után áll.”
„Az igekötő (praefixum verbale) igéhez, igenévhez vagy más, igéből képzett névszóhoz kapcsolódó, annak jelentését a határozószókra emlékeztetően módosító szó” – írja „A magyar nyelv könyve” (BOKOR, 2004). Ez a kötet a magyar igekötőknek igen gazdag gyűjteményét közli, jelesül: abba, agyon, alá, által, alul, át, átal, be, bele, benn, egybe, együtt, el, elé, ellen, elő, előre, fel, félbe, félre, felül, fenn, hátra, haza, melyre, hozzá, ide, itt, keresztül, ketté, ki, kinn, körül, közbe, közé, közre, közzé, külön, le, meg, mellé, neki, oda, ott, össze, rá, széjjel, szembe, szerte, szét, tele, tova, tovább, tönkre, túl, újra, utána, végbe, végig, végre, vissza.
Az egyik – tiszteletre méltó, hagyományos szemléletű – nyelvtankönyvünk meghatározása szerint „Az igekötő olyan szó, amely igéhez kapcsolódva módosítja vagy megváltoztatja annak jelentését” (SZENDE, 1994). Leggyakoribb igekötőknek ezeket nevezi meg: be, bele, el, fel, (föl), ki, le, meg, össze, végig, vissza. Megemlíti, hogy az igekötők rokonságban vannak a valóságos határozószókkal és a névutókkal, mivel általában ragos névszóból lettek; kitér annak hangsúlyozására, hogy számos határozószót és névutót igekötőként is felhasznál a magyar nyelv, például: felül, fenn, ide, külön, oda, tovább, végre stb., de jelentősek még ezek is: alá, át, ellen, keresztül, körül, mellé, túl, végig.
„Az igekötő az ige, illetőleg az igéből képzett névszó, valamint az igenév jelentését módosító szó. A magyar nyelv gyakoribb igekötői: abba, alá, át, be, el, elő, fel, hátra, ide, ki, közbe, le, meg, neki, oda, össze, rá, szét, túl, utol, végig stb. Az igekötővel ellátott szavakat sajátosan viselkedő összetett szavaknak tekintjük” – olvasható a „Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés” program „Magyar nyelv – 8.” című könyvében (H. TÓTH, 1997).
A „Magyar grammatika” szerint az igekötő olyan – a határozószókkal rokon – viszonyszó, amely tipikusan igéhez (esetleg igei természetű szóhoz, igenévhez, deverbális főnévhez) kapcsolódik, s elsősorban lexikai-szemantikai szerepű nyelvelem, az igék jelentésének módosítására, megváltoztatására szolgál (BALOGH, 2000). Ezt igazolják az ír – megír – átír változatai is. Emellett megváltoztatja az ige szintaktikai környezetét is, tehát jelentésváltoztató szerepe szintaktikai következményekkel is járhat, például dönt vmiről – eldönt vmit.
Az igének, illetőleg az igével alkotott állítmányi szerkezetnek döntő szerepe van a nyelvi kapcsolatteremtés kialakításában, a mondat megalkotásában. Ehhez sokféleképpen járulnak hozzá maguk az igekötők is, mivel kifejezhetik

a)      a mozgás irányát:

      ─ megy – kimegy,

      ─ ugrik – leugrik stb., vagy

b)      a cselekvés/történés befejezettségét:

─ szánt – felszánt,

      ─ érik – megérik stb., továbbá

c)      a kezdést:

─ gyújt – felgyújt, hallgat – elhallgat stb.,

d)      a tartósságot:

      ─ álmodozik – elálmodozik, beszélget – elbeszélget stb.

Az igekötők a képzőkhöz hasonlóan új jelentésárnyalatot is kölcsönözhetnek az igéknek, vagy akár meg is változtathatják az ige jelentését: kimos, elmos, lemos, megmos, felmos stb.
Az idegen nyelve(ke)t tanulóknak nyilvánvaló, hogy az igekötő módosíthatja az ige aspektusát, hiszen az olvas – elolvas – beolvas – felolvas – átolvas – kiolvas – leolvas – megolvas – ráolvas; terem – megterem és hasonló párok esetében a be nem fejezettség/inperfektség – befejezettség/perfektség közötti különbség hordozója éppen az igekötő.
Nyelvpedagógiai szempontból kétségtelenül a legfontosabb a terminus technicus tisztázása, azaz: mit jelent az igekötő nyelvtani kifejezés? „Az igekötő annyi mint igét kötő szó, igét megkötő szó, igét magához kötő határozószó” – rögzíti egy, a nemzedékek nyelvtantanulását vezérlő kézikönyv (HERNÁDI, 1970). Általános tapasztalat, hogy amikor a hatodik évfolyamon rendszerező és elmélyítő szándékkal foglalkozunk az igekötő problémájával, addigra rendelkeznek a tanulók olyan ismeretkerettel és tájékozottsággal, hogy rugalmasan bővíthetjük a tudástartalmaikat:

a)      Hogyan változik meg az ige jelentése, ha igekötő járul hozzá?

b)      Miféle jelentésváltozatai figyelhetők meg az igének, ha az igekötő az ige előtt áll, ha elválik tőle, vagy amikor az úgynevezett közbeékeléses szerkezetben jelenik meg?

c)      Melyek azok a szabályok, amelyek mentén biztonságosan írhatjuk az igekötős igéket?

Lássuk az igekötőkkel összefüggő, gyakorta előforduló nyelvtörténeti tudnivalókat! Az obi-ugor nyelvek gazdag igekötőrendszeréből következtethetünk arra, hogy meglehettek már az ugor alapnyelvben azok a szerkezeti előzmények, amelyek nyomán kialakulhattak az igekötők az ugor nyelvekben, így a magyarban is. Ezért formálódhatott ki az a nézet, miszerint az igekötő-kategória a magyar nyelv önálló életében jöhetett létre.
Az igekötő tipikusan igéhez (igenévhez) kapcsolódik, mégpedig azért, mert az igekötők szófajába tartozó szavak olyan határozószókból keletkeztek, amelyek igék határozói bővítményei voltak. A nyelvtörténeti kutatások adatai szerint az ősmagyar kor végén, illetve a korai ómagyar kor folyamán váltak igekötővé a térnek hat különböző, egymással párosával ellentétben álló helyet, illetőleg irányt kifejező ki, lë, mëgé, elé, belé, fëlé lativusragos határozószókból a legrégibb magyar igekötők: a ki, lë, mëg, el, be, fël. A két legrégibb magyar igekötőnek – funkciójuk alapján – a mëg és az  el bizonyul (D. MÁTAI, 1991).
További kutatások igazolják, hogy a mëgé, elé, fëlé, belé lativusragjának redukciója mellett a kí, lé, bé lativusragjának megrövidülése is lezajlott a kései ómagyar kor előtt. A hosszú magánhangzóval végződő bé hangalakú igekötő egyes magyar nyelvjárásokban ma is él.
A kései ómagyar korban az igekötő-állományt a határozószók igekötővé válása bővítette. Az újabb igekötők közül az alá, elé, által, egybe, össze, körül, felül, közbe hármas szófajúságot (= igekötő, névutó, határozószó), míg mások, például a reá, belé, hozzá, neki, vissza, hátra, haza, oda, ide kettős szófajúságot mutatnak, ugyanis az utóbbiak névutóként nem élnek (D. MÁTAI, 1992).
Az itt vázolt és a későbbi fejlődésű igekötők egyértelműen a magyar nyelv önálló alakulatainak tekinthetőek. Azt ─ a fentiek figyelembevételével ─ mindenképpen láthatjuk, hogy az ősmagyar kor végén, az ómagyar kor elejére kialakult igekötők elemkészletének gazdagodásáról beszélhetünk, mert valójában egyes igekötőink korábban is kialakulhattak. Az igekötők történetével kapcsolatban ez a folyamat azóta sem zárult le, hiszen ma is keletkeznek igekötők, sőt vannak olyanok is, amelyek éppen napjainkban vannak keletkezőben (VÖRÖS, 2003).
Az igekötőkkel kapcsolatos nyelvtörténeti kitekintés nemcsak a tanítói, tanári felkészültséget kívánta erősíteni – az ismétlés szándékával –, hanem bátorítást szándékozott adni a tanulók nyelvtörténeti tájékozottságának a biztosításához is, hiszen elodázhatatlan a nyolcadik évfolyamon, amikor a nyelv életével már érettebb fővel foglalkoznak a diákok, hogy ne adjunk a kezükbe korai nyelvemlékeinket, amelyekben közös nekibuzdulással vizsgálhatják a magyar igekötők megjelenését, formálódását.
A magyar igekötőkkel foglalkozván, megkerülhetetlenül szembetalálkozunk a helyesírásuk kérdéseivel is. Az igekötős igéket „A magyar helyesírás szabályai”-nak tizenegyedik kiadása sajátosan viselkedő összetett szavaknak nevezi. Ezért is érdemel jelentékeny figyelmet a helyesírásuk.

a) Az elöl álló igekötő helyesírásáról azt kell tudnunk, ha az igekötő közvetlenül a saját igéje vagy igeneve előtt áll, akkor egybeírjuk vele: átad, kiállítani, megadó, szembenézve, eltartás stb.

b) Az elváló igekötő helyesírása sem okozhat gondot, hiszen ha az igekötő a saját igéje vagy igeneve után áll, különírjuk tőle: nem adta oda, írd meg a levelet, nem nézve le (= nem vetve meg) a véleményét stb.

c) A közbeékeléses forma helyesírásának lényege, ha az igekötő és a hozzátartozó ige vagy igenév között más szó/szavak áll(nak), akkor az igekötő megmarad külön szónak: el is menne, le ne jöjj, közre kell adni, föl sem véve, a meg nem értés okozta  stb.

d) Az igekötőnek az igével vagy igenévvel való egybeírása, illetőleg különírása jelentésbeli különbségre utal: megvan öt kiló is, meg van töltve a fegyvere, beleszerettem Laciba, bele szeretett volna szólni stb.

e) A megismételt igekötők közé kötőjelet kell tennünk, és így írjuk egybe az igével vagy az igenévvel: ki-kinéz, fel-felbukkanó, meg-megállva, vissza-visszatérés stb.

f) Az ellentétes jelentésű igekötőket kötőjellel kapcsoljuk össze, és különírjuk őket az igétől vagy az igenévtől: ki-be járkál az életemben, a nyugtalanságtól le-föl sétál a folyosón, előre-hátra pillantva indult, le-föl járkálás stb.

g) Az igekötőül használt határozószókat külön írjuk, ha a határozószói szerepüket hangsúlyozzuk: abba tette, amiben korábban volt – abbahagyta; fenn/fönn maradt éjfélig – fenn/fönnmarad a híre; ide jött, nem Tamáshoz – idejött hozzám stb.

h) A személyes névmási szerepű, az igekötővel azonos határozószókat is különírjuk mind az igétől, mind az igenévtől: mindig csak rá (= őrá) gondolok – jólesik rágondolnom; hozzá (= őhozzá) ment vendégségbe, nem hozzám – hozzájárulok, hogy megtudják a titkomat; mindig rád (= terád) emlékezem – ráemlékezés stb.

Az eddigiekben közöltek tanítását-tanulását segítendő, a gyakorlást könnyítendő írtam-szerkesztettem egy többnyelvű feladatgyűjteményt a magyar mint idegen nyelv tanításához (H. TÓTH, 2005), ebből szemezgetek a továbbiakban. Követendő tanácsnak tartom a következőt: akkor járunk el különösen jótékonyan és hatékonyan a kompetenciákat fejlesztendő, ha következetesen törekszünk a szöveg különböző szintjeinek (= mondat, bekezdés stb.) a megszerkesztetésére is.
Növelhetjük tanítványaink anyanyelv- és idegennyelv-használati önállóságát az igekötőkkel összefüggésben akképpen is, ha egy- és/vagy többnyelvű szótárral munkáltatjuk őket, amikor erősítjük a jártasságukat mind az anyanyelvükben, mind a tanulandó idegen nyelvben.
A tudásuk elmélyítését szolgáljuk, kétségtelenül, a célnyelvi közegből való reáliák, például űrlapok, prospektusok, jegyfajták stb. (POÓR, 2001) alkalmaztatásával, amikor a magyar igekötős igék felhasználását várjuk el tőlük játékosnak tűnő, ám mindenképpen hasznos teendők elvégeztetésekor.

 1.   Szerkesszünk igekötős igéket! Írjunk egy-egy mondatot az igekötős igékkel!

a)      el, fel, meg, össze;

b)      birkózik, facsarodik, lát, roppan, ül, vonul

Elsősorban a szóalkotással kell megbirkózniuk a diákoknak, ezután mondatokba foglaltatjuk az általuk szerkesztett igekötős igéket. Akkor járunk el jelentékeny eredménnyel, ha a legváltozatosabb jelentésű igekötős igéket sikerül előhívnunk a tanulókból. Ügyeljünk arra, hogy tagadó és tiltó mondatok is szülessenek, ezek mellett – a beszélő szándéka, a beszédhelyzet szerint – változatos mondatokba építve mutassák be a gyermekek az igekötős igéket! Növelhetjük az alkotókedvet, ha a legötletesebb, a legtanulságosabb mondategészeket le is íratjuk az osztállyal. Élhetünk az úgynevezett hibamegelőző/előkészített tollbamondás eljárással. Ennek célja az esetleges helyesírási hibák megelőzése, ezért diktálás előtt gondosan elemezzük a tanulók közreműködésével a diktátumot a szó, a szókapcsolatok, valamint a mondat, esetleg a bekezdés szintjén is. Kerestessük meg a diákokkal a korpuszban a szükséges helyesírási jelenséget, idéztessük fel a vonatkozó szabályt, esetleg szabályokat, majd mondjuk tollba az így közösen elemzett szöveget. Ez a forma feltétlenül segíti az aktuális nyelvi, helyesírási jelenség(ek), szabály(ok), tudnivaló(k) elmélyítését, jobbik esetben rögzítését. Amennyiben szükséges, feltétlenül végezzük el a gondot okozó szó-, illetőleg kifejezés értelmezését. Ez is segítheti a sikeresebb helyesírást.

2.   Hogyan alakul a szórend, ha az igekötős ige felszólító módú lesz?

a)      el, fel, ki, meg;

b)      ad, hoz, mond, múlt, tesz

Ez a gyakorlat igen egyszerűnek látszódik, ám annál több ismétlési, elemzési, szerkesztési, értelmezési lehetőséget kínál mindannyiunknak: pedagógusnak és diáknak egyaránt. Játsszunk valamennyi, az a) és a b) pontban megadott elemmel, vagyis igekötővel és igével! Azonnal egyértelmű lesz, melyik elváló igekötős ige felel meg az alapvető nyelvi normáknak, például: értelmes-e, a beszédben használatos-e valamennyi igekötős igealak, amit megszerkeszthetünk a példatár alapján? Érvényesítsük az általános (= alanyi) és a határozott (= tárgyas) igeragozással kapcsolatos nyelvtani ismereteket és helyesírási tudnivalókat! Változatossá tehetjük az átalakítási folyamatokat, ha elöl álló igekötős igealakok szerkesztésére is késztetjük a növendékeket – ekkor differenciálhatunk a képességek és a tanulási motivációk mentén.

3.   Fejtsük ki helyesírási szempontból, hogy mi történik, ha az igekötő és az ige között más szó áll!

a)      el, fel, ki, meg;

b)      is, nem, se, sem;

c)      ad, bujdosik, rezzen, vesz

Egyéni és/vagy páros munkában is tevékenykedtethetjük a diákokat jelen esetben, amikor azt várjuk el tőlük, hogy minden – a fentiek alapján létrehozható – értelmes közbeékeléses igealakot jegyezzenek le, majd szerkesszék meg a vonatkozó helyesírási tudnivalót egyrészt az ismereteik, másrészt a tapasztalataik mentén. Dúsíthatjuk a teendők körét a mondatalkotással kapcsolatban olyan feladattal, amikor összetett mondatokat várunk el a tanulóktól, vagy egy adott irodalmi szemelvénnyel összefüggésben kell mondategészeket szerkeszteniük. Ha az utóbbit tesszük, akkor célul tűzhetjük, például a „Toldi” aktuális ismétlését.

4.   Alkossunk igekötős igéket, majd soroljuk be őket a megfelelő csoportba!

a)      el, ki, meg + lát;

b)      fel, ki, össze + megy;

c)      át, be, szét + mos

Az igekötő
megjelöli a cselekvés irányát	befejezetté teszi a cselekvést	megváltoztatja az ige alapjelentését

Nyilvánvaló, hogy nem is annyira egyszerű és könnyű ez a feladat, de szükség van rá mind a gondolkodást, mind a rendszerezést fejlesztendő. Mindenképpen éljünk a differenciálással: egy-egy példát közösen alkossunk és helyezzünk el, majd párokban, esetleg csoportokban dolgozzanak a gyermekek! Bevonhatjuk a teendők körébe az igekötős igealakok transzformálását, a helyesírásukkal összefüggő szabályalkotást, illetőleg a szabállyal való indokoltatást, továbbá a változatos szerkezetű és beszédhelyzetű mondatok szerkesztését.

5.   Írjuk le tagadó alakban a 4. feladat igekötős igéit!

Közös ellenőrzés után szerkesszenek mondatokat a diákok, majd emeljék ki az igealakokat, és írják le ezeket válogató tollbamondás keretében! Ha így járunk el, a többszörös elmélyítés elvét sikerül megvalósítanunk.

6.   Szerkesszünk igekötős igéket, majd fejezzük be a meghatározásokat!

A)    számol;

B)     be, el, fel, ki, meg, rá, vissza

a)      Megszüntet valamit:

b)      Tájékoztat az elmúlt negyedévi munkáról:

c)      Eldönti, ki lesz a hunyó:

d)      Megnézi, mennyi aprópénze van:

e)      Indítja az űrhajót:

f)       A bíró a bokszolóra:

g)      A bűnöző az ellenfelével:

A tanulóknak a nyelvtani, valamint a vonatkozó helyesírási ismereteik elmélyítésén és hasznosításán túl a teendőikhez kapcsolódó jelentéstani, illetőleg szókincstani tudásukat gyarapíthatjuk, közben az egyes beszédhelyzetekben jelentkező nyelvi humort is kiaknázhatjuk.

7.   Tagoljuk helyesen az alábbi mondatokat!

a)      Megtudtamazesetet.

b)      Éniselbíromvinniahátamoneztasúlyt.

c)      Megígérjükhogybefogjuktartaniaszavunkat.

d)      Azekkorasúlytmégéniselbíromszállítani.

e)      Megtudtamoldaniafeladatot.

f)       Megígérjükhogybefogjukaszánkat.

Mindenképpen differenciálásra alkalmat adó ez a feladat. A többlet teendőkkel terelhető diákoknak adott szempont szerinti átalakításos munkát jelölhetünk ki, például az igekötős igealakok és/vagy a mondatszerkezetek vonatkozásában. A felzárkóztatandók esetében először a nyelvileg és helyesírási szempontból kifogástalan mondatokat követeljük meg. Ellenőrzésre és versenyeztetésre is alkalmas a fenti feladat.

8.   Magyarázzuk meg a dőlt betűkkel szedett szavak egybe-, illetőleg különírását!

a)      Túlbecsülte az erejét. A folyón túl hegyek emelkednek.

b)      Átmegy az utcán. Az utcán át megy a barátjához.

c)      Aláírta a nevét. Az utolsó sor alá írta a nevét.

Egyéni számonkérésre is adhatóak ezek a mondatpárok, amikor a feladat utasító részében előírtak mentén kell eljárniuk a felelőknek. Tollbamondás keretében le is írathatjuk a fenti három mondatpárt.

9.   Mi a különbség a következő mondatok között? Határozzuk meg az egyes igealakokat (az alany száma és személye, a cselekvés ideje, módja, ragozás szerint)! Ismertessük ezeknek a kérdéseknek a helyesírásával kapcsolatos tudnivalókat!

a)      Ki állt ott?

b)      Kiállt ott.

c)      Kiáltott?

d)      Kiált ott.

Olyan ez a feladat, amely bármikor elővehető, ha másért nem, hogy a jelentés-elkülönítés elvét gyakoroltassuk, illetőleg az értelemtükröztetés fontosságát erőteljesebben hangsúlyozzuk. Hatékonyabb lesz a munkánk, amikor már a névmásokkal, az igekötőkkel és a határozószókkal kiegészült ismeretekkel is rendelkeznek a diákok. Érdemes a fenti példamondatokat legalább egy bekezdésnyi, magyarázó célzatú szövegműbe szerkesztetnünk. A vállalkozó kedvű növendékekkel alkottathatunk ilyen, illetőleg hasonló példamondatokat.

10. Értelmezzük ebben a kérdésben felsorolt igekötős igéket! Szerkesszünk velük egy-egy mondatot! Mit szoktunk átmosni, elmosni, felmosni, kimosni, lemosni, megmosni?

Rendkívül hálásak az olyan igék, mint itt a mos, ugyanígy az ír, a beszél, a számol, dől stb., ugyanis ezeknek az igekötős változatai egyrészt éppen a jelentésmódosulás beszédes tényét tükrözik, másrészt segítik a szókincsfejlesztés, továbbá a nyelvtanilag is pontos kifejezés izmosodását. Egyébiránt az úgynevezett szemléltető tollbamondásra is kiválóan alkalmasak az ilyen, mindenképpen változatos formájú igekötős igékből álló sorozatok. A szemléltető tollbamondás célja, hogy növendékeink vizuális úton is rögzítsék a szavak, kifejezések írásképét. Ezt a diktálási formát látó-halló tollbamondásnak is szokták nevezni. A tollbamondásra kiszemelt diktátumot (írott betűkkel) írjuk fel a táblára, esetleg az írásvetítő fóliájára, majd a gyermekek szemléljék, olvassák némán, ezáltal a megoldás által vizuális emlékképet kapnak az írandó anyagról, valamint a szemléltetett nyelvi problémá(k)ról. Ezután takarjuk le –, illetőleg le is takarhatjuk – a szövegművet, s következzék a tollbamondás. (Megjegyzem, hogy a növendékek a megfelelő tempójú tollbamondásunk miatt úgysem fogják szavanként másolni a diktátumot, mivel nem lesz erre idejük.) Diktálás után tegyük láthatóvá az előzetesen szemlélt, majd tollba mondott korpuszt, hogy a tanulók önállóan ellenőrizhessék munkájukat, és ki is javíthassák az esetleges hibákat.

11. Bizonyítsuk be egy-egy mondattal, hogy mindkét írásmód helyes!

a)      rá fog – ráfog;

b)      leszokott – le szokott;

c)      meg van – megvan;

d)      megfogom – meg fogom;

e)      rá talál – rátalál;

f)       felfogja – fel fogja;

g)      ide szokott – ideszokott;

h)      eltalál – el talál;

i)        meg tudták – megtudták;

j)        kifogja – ki fogja;

k)      el szokott – elszokott;

l)        összefognak – össze fognak;

m)    meg tetszett – megtetszett;

n)      megszerette – meg szerette

A mondatpárok megalkotását az úgynevezett alkotó tollbamondás eljárással tehetjük érdekfeszítőbbé. Ezzel a tollbamondásfajtával lehetőséget biztosítunk a diákoknak arra, hogy az általunk pontosan körbeírt határokon belül alkotó-alakító munkát végezhessenek. Miről lehet szó, ha ezzel a megoldással élünk? Például: szavak betoldásáról, mondatok bővítéséről, illetőleg zsugorításáról, igeidőnek vagy melléknévi foknak a megváltoztatásáról, szinonimák, ellentétes jelentésű szavak alkalmazásáról, feleletek megformálásáról kérdésekre. Élhetünk a szókincs-, esetleg a stílusfejlesztés lehetőségeivel is.

12. Nemcsak bizonyos szavak, kifejezések lehetnek divatosak, hanem például a gyakran és meggondolatlanul használt igekötők is azzá lesznek. Mit jelentenek a következő mondatokban az igekötős igék? Javítsuk ki a hibásan használt igekötőket a megfelelőre!

a)      A tanár kihangsúlyozta a problémát.

b)      A zsűri leellenőrizte a fogalmazást.

c)      Imre is bepótolta a leckét.

d)      Kiértesítették a lakókat a változásokról.

e)      Lefogadom, hogy nincs igaza!

f)       Mártonka beigazolta a hozzá fűzött reményeket.

g)      András és Eszter leutánoznak mindenkit, aki jól táncol.

h)      László bebiztosítja a helyét, amikor megveszi a vonatjegyét.

i)        A rendőr lerendezi a gépkocsivezetők vitáját.

j)        A rádió beígérte a jobb műsort.

k)      Szombaton lefestem a falat.

l)        Mi is átbeszéltük a leckét.

m)    A tanulók kitárgyalták az esetet.

n)      Azt újságolta Ferenc, hogy kiolvasta a könyvet.

• o)      A figyelmes gépkocsivezető betartja a szabályokat.

p)      Kata leállította a kocsiját.

q)      Igaz az, hogy lebeszéltétek telefonon?

r)       Sajnos, nagyon le vagyok terhelve.

s)       Irénke néni beolvasott a szomszédjának.

t)        Zsókáék csoportja betanulta a verset.

u)      Lebüntették a koreográfus Tamást, mert leelőzte a mentőt.

v)      A segédorgonista megérdemelte vagy kiérdemelte a díjat?

w)    Szerinted bonyolítom vagy lebonyolítom a dolgot?

x)      Az ismert színész leszerződött a színházhoz, miután lerendezte a tartozását, ezzel bebiztosította az állását.

y)      Döntsük el: megvizsgálta vagy kivizsgálta az ügyet a rendőrség?

z)      Volt, amikor kidisszidáltak az országból.

Nagy figyelmet, komoly felkészülést és pedagógiai tapintatot igényel ennek a feladattípusnak a megoldatása. Legyünk készek a diákok egészséges vitakultúrájának a fejlesztésére! Ezeket a mondatokat a későbbiekben is felhasználhatjuk a diákok nyelvtani ismereteinek ellenőrzésére, a szókincsük és a nyelvi ízlésük, kifejezésmódjuk fejlesztésére, nem utolsó sorban a helyesírási készségük gondozására.

13. Egészítsük ki az alábbi szókapcsolatoknak az igéit igekötőkkel! Foglaljuk mondatba a kiegészített szószerkezeteket!

a)      ___törte a zárat;

b)      ___törte a tányért;

c)      ___törte az ablakot;

d)      ___törte a lovat;

e)      ___mossa a kezét;

f)       ___mossa a ruhát;

g)      ___mossa a padlót;

h)      ___veti a krumplit;

i)        ___veti a földet;

j)        ___veti a kabátját;

k)      ___veti a hálót;

l)        ___számol a pénzzel;

m)    ___számol az ellenséggel

Az igekötők helyes alkalmazását, a példaként adott kifejezések értelmezését várhatjuk el mindenekelőtt, amikor feladjuk ezt a feladatot. Dolgozhatunk így is: írjuk fel a táblára a példaként közölt szókapcsolatokat, majd egészítsük ki őket a helyes igekötővel; ezután következzék a mondatba foglalás szóban, a legjobbnak ítéltet a látó-halló tollbamondás eljárás alapján diktáljuk le! Gondoljunk arra, hogy mennyi nyelvi humorral élhetnek a tanulók, amikor szembesülnek ennek a feladatnak a példaanyagával!

14. Képzeljük el, hogy van egy leromlott állapotú hétvégi házunk! Mindenképpen fel akarjuk újíttatni, mert szép helyen, tó mellett, erdőben található. Írjunk egy történetet ezeknek az igekötős igéknek és egyéb kifejezéseknek a felhasználásával!

A)    a szükséges foglalkozások:

a)      kőműves (falat, lépcsőt stb. épít, javít);

b)      tetőfedő (háztetőt újít fel, vagy készít);

c)      asztalos (bútort készít, javít);

d)      üveges (ablaküveget helyez be);

e)      parkettás (padlót, parkettát javít, rak/fektet le);

f)       szobafestő (helyiségeket fest be, vagy tapétát ragaszt fel);

g)      vízvezeték-szerelő;

h)      villanyszerelő

B)     a legfontosabb elvégzendő munkák:

a)      megjavíttat;

b)      kicseréltet;

c)      kifestet;

d)      betetet;

e)      lerakat;

f)       be/felszereltet;

g)      elvitet;

h)      kitakaríttat;

i)        rendbe hozat

Házi feladatul is adhatjuk ezt a feladatot. Mivel minden bizonnyal vannak olyan tanulók a közösségben, akik előzetes felkészítés után csoportban, tanórán kívül szívesen megoldanák az itt közölt teendőket, mintegy szellemes és tartalmas megvalósítási lehetőséget kínálva a kevésbé motiváltaknak, érdemes helyzetbe hoznunk őket. Megvalósíthatjuk az irányított fogalmazás eljárást, amelynek célja a diákok irányított szöveg-szerkesztő készségének fejlesztése, csiszolása. Mindenekelőtt közöljük a gyakorlandó/ellenőrzendő nyelvi, helyesírási problémákat tartalmazó szavakat, kifejezéseket. Ezt követően a gyermekeknek szöveget kell szerkeszteniük (= fogalmazást kell írniuk) egy általunk megadott cím alapján. A cím körültekintő megalkotását rábízhatjuk a tanítványainkra is.

Kitekintésül
Amikor a magyar nyelv életével foglalkozunk, történjék ez a nyolcadik vagy a magasabb évfolyamokon, feltétlenül vizsgáljuk meg korai nyelvemlékeinket kulturológiai aspektusból, ugyanakkor gondosan megtervezetten foglalkozzunk a nyelvben végbement és napjainkban zajló folyamatokkal is.
Kiváló forrásul szolgál nyelvpedagógiai céljaink elérésében becses kis szövegemlékünk, a Halotti Beszéd és Könyörgés. Ennek tanulmányozásakor nemcsak a magán- és mássalhangzó-törvényszerűségeket tehetjük nagyító alá, hanem rámutathatunk szavaink létreküzdésének izgalmas folyamataira is. Érdeklődésre tarthatnak számot, például ezek a szavaink, szószerkezeteink, mondategységünk, mondatunk és a hozzájuk hasonlók, jelesül a feleim, szümtükhel, vogymuk, pur, isémüküt, odutta volá, gye mundová, engedé ürdüng intetüínek; És oz gyimilcsnek úl keserűv volá vize, hugy turkukat migészokosztya volá. Természetesen folytatható ez a sebtében kiragadott példasor, amely a Mészöly Gedeon-féle olvasatra támaszkodik.
Az igekötők szempontjából azért szükséges áttekintenünk néhány nyelvemléket, hogy nyilvánvaló legyen diákjaink előtt ennek a szófajnak (= igekötő) a mibenléte: eredete, szerepe, jelentése, helyesírása. Összességében: a nyelv szüntelen és szerves fejlődésére irányíthatjuk a növendékek értő, érdeklődő, kutató figyelmét az ilyen s hasonló eljárásokkal.
Amikor lehetőséget teremtünk egy-egy nyelvtani és/vagy nyelvtörténeti problémának a fentiekhez hasonló több szempontú szétszálazására, az alkotó jellegű, nélkülözhetetlen összefoglalást elvégezhetjük az úgynevezett irányított fogalmazás eljárással. Ennek a célja a diákok helyesírás-központú, irányított szövegszerkesztő készségének a fejlesztése, csiszolása. Mindenekelőtt közöljük a gyakorlandó/ellenőrzendő nyelvi, helyesírási, illetőleg nyelvtörténeti problémákat tartalmazó, előzetesen megvizsgált szavakat, kifejezéseket. Ezt követően a gyermekeknek szöveget kell szerkeszteniük (= fogalmazást kell írniuk) egy-egy általunk adott vagy közösen tervezett cím alapján. A cím körültekintő megalkotását természetesen rábízhatjuk a tanítványainkra is.

Irodalom

Balogh Judit 2000: Az igekötő. In: Keszler Borbála (szerk.): Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
Bárczi Géza 1982: A Halotti Beszéd nyelvtörténeti elemzése. Akadémiai Kiadó, Budapest
Bokor József 2004: Az igekötő. In: A. Jászó Anna (főszerk.): A magyar nyelv könyve. Trezor Kiadó, Budapest
D. Mátai Mária 1991: Az igekötők. In: Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana. I. (A korai ómagyar kor és előzményei.) Akadémiai Kiadó, Budapest
D. Mátai Mária 1992: Az igekötők. In: Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana. II/1. (A kései ómagyar kor. Morfematika). Akadémiai Kiadó, Budapest
Dudcsuk, Filip 2004: Az igekötő a magyar nyelvben. In: Antonyina Guszkova–H. Tóth István (szerk.): Közös célunk: a tudomány művelése (Tanulmánykötet Szíj Enikő köszöntésére a Lomonoszov Egyetem Filológiai Fakultásáról) OOO «TTS» Moszkva
Hernádi Sándor 1970: Tanári kézikönyv a magyar nyelvtan tanításához az általános iskolák 5. és 6. osztályában. Tankönyvkiadó, Budapest
H. Tóth István 1997: Magyar nyelv – 8. (a „Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés” programban tanulóknak). Alkotószerkesztő: Zsolnai József. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
H. Tóth István 2004: Néhány adat a magyar igekötő természetének láttatására (A magyar nyelvet idegen nyelvként tanulóknak). In: Antonyina Guszkova–H. Tóth István: Közös célunk: a tudomány művelése (Tanulmánykötet Szíj Enikő köszöntésére a Lomonoszov Egyetem Filológiai Fakultásáról) OOO «TTS» Moszkva
H. Tóth István 2004/3–4: A -t végű igékről a magyar mint idegen nyelv oktatásának szempontjából. NYELVinfó (A nyelvtanárok lapja), Kodolányi Főiskola, Székesfehérvár
H. Tóth István 2004: Leltározó (Feladatgyűjtemény leíró magyar nyelvtanból, magyar szövegtanból, magyar stilisztikából és a magyar nyelv helyesírásából). József Attila Honismereti Egyesület, Moszkva
H. Tóth István 2005: Hol áll az igekötő? (Száznál is több gyakorlat a magyar igekötős igék megismeréséhez). OOO «TTS» Moszkva
H. Tóth István 2006: Mások javára (Javaslatok-gondolatok az irodalom- és az anyanyelv-pedagógiai tevékenységekhez). Bács-Kiskun Megyei Pedagógusház, Kecskemét
H. Tóth István 2007: Magyar nyelvtan és helyesírás (Tudnivalók és feladatok magyar nyelvtanból és helyesírásból). Bács-Kiskun Megyei Pedagógusház, Kecskemét
Keszler Borbála 2000: A mai magyar nyelv szófaji rendszere. In: Keszler Borbála (szerk.): Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
Molnár József–Simon Györgyi 1980: Magyar nyelvemlékek. Tankönyvkiadó, Budapest
Pátrovics Péter 2002/4: Néhány gondolat a magyar igekötők eredetéről, valamint aspektus- és akcióminőség-jelölő funkciójuk (ki)alakulásáról. Magyar Nyelvőr, Budapest
Poór Zoltán 2001: Nyelvpedagógiai technológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
Szili Katalin 1985: Az igekötő és az igekötős ige mibenlétéről. In: Dolgozatok a magyar mint idegen nyelv és a hungarológia köréből, 7., Budapest
Szili Katalin 2000/3: A tárgyasság a magyar nyelvben. Magyar Nyelvőr, Budapest
Vörös Ferenc 2003: Lektori szakvélemény a „Hol áll az igekötő? (Száznál is több gyakorlat a magyar igekötős igék megismeréséhez)” című feladatgyűjteményről. Győr

H. Tóth István
Károly Egyetem Filozófiai Fakultása
Prága

 Megjelent a Módszertani Közlemények 2088. 48. évfolyam 5. számában.