Arató Ferenc és Varga Aranka alkotta ezt a kézikönyvet, ami a kooperatív tanulásszervezés komplex szabályrendszerének megértését szolgálja. Olyan törvényszerűségeket elemez, amelyek meghatározzák a legfontosabb osztálytermi, gyakorlati, viselkedési formákat, amelyeknek köszönhetően a tanulás folyamata várhatóan egyre inkább valódi együttműködésre fog épülni. Nagyon nehéz felcserélni a régi csendes, kiszámítható frontális osztálymunkát a meglepetésekkel teli, néha zajos, de izgalmas kooperatív munkára. Azonban ha ismeri a pedagógus a kooperatív tanulásszervezés alapelveit, azok rendszerét, bátran vállalkozhat az együttműködésen alapuló munkavégzés alkalmazására. >>>

Napjainkban bizonytalanná vált a gyakorlóiskolák és azon belül a gyakorlatvezető mentorok helyzete. A jelenlegi oktatáspolitika nem preferálja azt az idő-, energia-, tevékenység- és tudástöbbletet, melyek a szakvezetők munkáját jellemzik. A gyakorlatvezető egyrészt pedagógus, másrészt a hallgatói képzés egyik fontos láncszeme. A két feladatot egyidejűleg, egymással összefüggő tevékenység révén teljesíti, de a módszereket tekintve igen eltérő módon. Mivel a mindennapi gyakorlatban központi helyet foglal el a tanulói aktivitás; hatékonyabb munkaformákat és módszereket kell alkalmazni. >>>

Jelen dolgozatommal hozzá kívánok járulni egyrészt a tanítói és a tanári felkészüléshez, vagyis a tanítási, másrészt az igekötőkkel összefüggő kompetenciák, közelebbről a helyesírási, valamint a kifejezésbéli felkészültség izmosításához, azaz a tanulási folyamatokhoz. Ha szemügyre vesszük az igekötők meghatározásával kapcsolatos szakirodalmat, jelentékeny ismereteket birtokolhatunk. „A magyar nyelv értelmező szótára” így adja meg az igekötőt: „Az igéhez járuló, határozószóból lett, néha képző értékű elem, amely az igével kifejezett cselekvés, történésirányát vagy állapotát jelöli meg, s az ige eredeti jelentését kisebb-nagyobb mértékben módosítja (pl. be-; ki-; meg-); általában az ige előtt, meghatározott mondattani helyzetben pedig az ige után áll.” >>>

 Ma Olaszországban különösen élénk diskurzus folyik arról, miként lehetne az egyetemeken folyó oktató-nevelő munka színvonalát emelni. Az egyetemnek számos új kihívásnak kell megfelelnie, melyek megváltoztatják misszióját. Nem vonhatja ki magát az újkeletű gazdasági, társadalmi, politikai és technológiai változásokból eredő kérdések megválaszolása alól. Aktívan közre kell működnie a világméretű problémák megoldásában (pl. szegénység, éhezés, társadalmi kitaszítottság), […] >>>