Leggyakrabban testsúlyterhelés melletti mély flexióból történő hirtelen extensió okozza, főleg ha rotatiós komponens is van. Valgus vagy varus stressz melletti erőteljes Rotatió szintén könnyen okozhat meniscus sérülést.

Tünetek: a sérülés kiterjedtségétől és típusától függ. Megkülönböztetünk radier, lebenyes, kosárfül jellegű, valamint basalis és centrális elhelyezkedésű sérüléseket. A szakadás ezen kívül lehet részleges (nem áthatoló) illetve komplett (a teljes rétegvastagságon áthatoló).  Basalis, kis kiterjedésű repedés inkább csak szúró fájdalmat okoz, az is főleg nagyobb terhelésre jelentkezik. Komplett kosárfül szakadás, vagy nagyobb radier sérülés reccsenő érzés, éles fájdalom kíséretében azonnali mozgási akadályt, beakadás érzést is okozhat. A fájdalom a megfelelő oldali femorotibialis résre koncentrálódik, a panasz provokálható varus vagy valgus stresszel valamint rotatióval. Akutan fellépő duzzanat nem jellemző, (a gyenge vérellátás miatt) általában néhány nap után jelentkezhet ízületi folyadékszaporulat, mely irritációs, synoviális eredetű.

Diagnosztika:

A diagnózis a típusos anamnézis és fizikális jelek alapján, főleg ízületi mozgásdeficit esetén már jó eséllyel felállítható. Bizonyságot MR vizsgálat, esetleg UH vizsgálat hozhat.

Kezelés: Diszkrét panasszal jelenthető, basalis, inkomplett sérülés esetén szóba jöhet konzervatív kezelés (6 hét kímélet részterhelés, nagyobb flexió kerülése). Áthatoló basalis szakadásoknál fontos a gyors diagnosztika és az urgens műtét. Ilyenkor néhány napon belül reinsertiót végezve a sérülés viszonylag jó eséllyel meggyógyulhat. Sajnos centrális típusú, vagy több hetes anamnézisű basalis szakadások esetében a vérellátási probléma miatt gyógyulás nem várható, ilyenkor a sérült és mozgási akadályt képező rész takarékos rezekcióját végezzük. Törekedni kell minél simább átmeneti zóna képzésére a továbbszakadás elkerülése végett, ugyanakkor minél nagyobb meniscus maradványt tudunk megőrizni, annál jobb. A meniscus hiányában ugyanis károsodik a „lengéscsillapító" funkció, így a terhelési porcfelszíneken ez korai arthrotikus elváltozásokat eredményezhet. Minél fiatalabb a sportoló, annál inkább kell ezért törekedni a megőrzésre.

Technikailag sikeres reinsertió után hat hétig limitált terhelés, a nagyobb flexiós és rotatiós mozgások kerülése szükséges, majd fokozatos terhelés mellett kb. 3 hónap alatt érhető el a kívánt sportaktivitás.