Heterogén kórkép. Közös jellemző a térdkalács alatti, illetve környéki, általában tompa fájdalom, ami bizonyos testhelyzetekre, terhelésre fokozódik. Jellegzetes tünet az „autósmozi fenomén" (szűk helyen, erős, tartós flexió mellett fokozódó panasz). Gyakran társul hozzá mozgatáskor észlelhető retropatelláris crepitatió, ropogás.

Etiológiai háttérként szóba jön tengelyeltérés (leggyakrabban valgus irányú) miatti kóros patella felszíni terhelés, egyszeri vagy ismétlődő mikrotrauma okozta retropatelláris porckárosodás, retinaculum sérülés, hegesedés, plica mediopatelláris, Hoffa hypertrophia. Néha kimutatható ok nélküli, Idiopathiás.

Diagnosztika: Fizikális vizsgálatkor a patellára gyakorolt axiális nyomás, mozgatás közben fájdalmat provokál. Közben gyakran crepitatió is észlelhető.  Képalkotó eljárások közül axiális patella rtg (esetleges patella lateralizálódási hajlam) illetve MR vizsgálat (retropatelláris porckárosodás, esetleg plica mediopatelláris kimutatása) jön szóba.

Kezelés: Ha kimutatható okot nem találunk, alapvetően konzervatív (átmenetei kímélet, NSAID készítmények, porcanyagcserét javító készítmények, laza átmozgató torna, pl. úszás, kerékpár).  Lateralizációs tendencia 

Konzervatív kezelésre nem javuló, makacs esetekben, főleg ha MR is valószínűsíti, plica mediopatelláris kóroki lehetősége miatt arthroscopia javasolt. Ez a speciális synoviális redő az európai populáció 12-25%-ban kimutatható, panasz azonban csak ritkán okoz. A mediális compartementben húzódó, a patella mediális széle és a femur facies patellárisa közé betüremkedő, alapesetben puha, rugalmas, sarlószerű hártya, ami azonban bevérzés, tartós ízületi túlterhelés esetén hegesen megvastagodhat. Ekkor már komoly irritációs hatással bír, olykor a környező porcfelületet erodálhatja is.  MR sem mindig igazolja kóros képletként, ezért makacs esetekben diagnosztikus jelleggel érdemes arthroscopiát végezni, mivel a kóros képlet kimetszése megszűntetheti a panaszokat.

Igazolható retropatelláris porckárosodás esetén arthroscopos debridement, mikrofractura kezelés, esetleg mozaikplasztika.

Quadriceps tendinitis és ugró térd (patella ín tendinitis) szindróma

Az extensor apparátus túlterheléséből származó sportártalom. Első esetben a patella basisánál, míg az ugró térdnél a patella csúcsánál jelentkezik terhelésre szúró, égő fájdalom. Jellegzetes tünet (mint szinte minden peritendinitisnél) hogy pihentetés után első terheléskor legintenzívebb a panasz, ami fokozatos átmozgatásra aztán csökken, de nagyobb, főleg hirtelen terhelésre fokozódik.

Fizikális vizsgálatkor direkt nyomásérzékenység észlelhető a patella basisánál, vagy a csúcsánál, ami aktív extensióra, vagy a térd passzív túlhajlítására is fokozódik. RTG-n néha látható az intapadás mentén finom lágyrész calcificatió, de ez nem fix tünet.

Kezelés: Alapvetően konzervatív.  Átmeneti kímélet, tüneti szerek használata után a quadriceps apparatus rendszeres passzív túlnyújtása megszakítja az ördögi kört (túlterhelés-íntapadás környéki mikrotrauma-steril lokális gyulladás-izomtónus fokozódás, ami fenntartja a folyamatot). Fontos ezt követően az edzésmunka újragondolása, több regenerációs idő beiktatása. Makacs esetekben lokális szteroid injectió, esetleg a heges periosteum részleges alápreparálása szóba jöhet, de ezen beavatkozások fokozzák a későbbi abruptió veszélyét.

Flexor tendinitisek

A semitendinosus, semimembranosus, illetve a biceps tapadási pontja körül kialakuló krónikus fájdalom.

Az ok általában a hirtelen edzésterhelés növekedése (Főleg lejtős terepen történő tartós futás után észlelhető) Potencírozó tényezőként szóba jöhet krónikus ízületi instabilitás, esetleg tengelyeltérés.

Tünetei: Lokális nyomásra és terheléses provokációra fokozódó fájdalom az intapadásoknál. Képalkotó vizsgálat (UH, MR) esetleg lokális folyadékgyülemet, roststruktúra változást mutathat.

Kezelés: Alapvetően konzervatív (NSAID, kímélet, rendszeres nyújtás)

Iliotibiális szindróma

Az ok lehet helytelen edzésmódszer, túlfejlett laterális femur epicondylus, varus deformitás, végtaghossz különbség (minden olyan tényező, ami a külső oldalon a varus irányú terhelést fokozza.)

Tünetek: Terhelésre jelentkező fájdalom a femur laterális epicondylusa vetületében, mely jellemzően a tractus lefutásának megfelelően felfelé sugárzik. Differenciáldiagnosztikailag fontos elkülöníteni laterális meniscus laesiótól, illetve lumboischialgiás panasztól! Fontos fizikális jel a varus stressz melletti térdmozgatás során főleg 0-40- fokos szögtartományban fokozódó lokális fájdalom. (Ober teszt) Néha lokális duzzanat, tapintható crepitatio, esetleg bursitis is észlelhető a fájdalmas területen.

Kezelés Ha túlterhelés váltotta ki, alapvetően konzervatív (kímélet, NSAID). Makacs esetekben ritkán műtét (a tractus részleges bemetszése). Ha komolyabb tengelyeltérés, vagy végtaghossz különbség tartja fenn, ezek korrekciója természetesen szóba jön.

Osteochondrosisok 

Schlatter-Osgood kór

Sinding-Larsen-Johansson kór

Az előző kórkép analógiája, csak a csontosodási zavar a patella apophysis magja körül alakul ki. Elsősorban serdülő lányoknál fordul elő. Kezelésére az Schlatter-Osgood kórnál leírtak a mérvadók.

Intraarticularis osteochondrosisok

Az ízületi felszín betegsége. Jellemzősen serdülőknél a femur esetleg a patella felületén egy körülírt szakaszon összefüggő osteochondralis darab különül el a csontágytól és részlegesen vagy akár teljesen le is válhat.

Etiológiájában egyéni hajlam, lokális subchondrális keringési zavar, ismétlődő mikrotraumák szerepelnek

Tünetei: Bizonytalan eredetű, terhelésre fokozódó térdfájdalom, esetleg ízületi duzzadékonyság. Akadozás érzés a leválás megindulása után jelentkezik. Rtg a késői, MR már a korai stádiumot is kimutatja.

Kezelés: Enyhe panaszok esetében, ha a leválás még nem indult meg, akkor tehermentesítés és kímélet, gyógyulást hozhat. Szükséges a rendszeres radiológiai (esetleg MR) kontroll a teljes gyógyulásig

Nem szűnő panaszok esetén, ha a segmentum stabil, a basis néhány helyen történő átfurkálása vékony fúróval beindíthatja az alap visszacsontosodását. Instabil, leválóban levő, vagy levált, de egyben maradt fragmentum esetében fontos a refixatió (süllyesztett fejű minicsavarok, felszívódó tűződrótok, stb.). Fragmentálódott, rekonstruálhatatlan darabok eseten azok eltávolítása, felszíni debridement, az alap mikrofractura kezelése, esetleg mozaikplasztika jön szóba. Mindig törekedni kell a felszíni kongruencia minél alaposabb helyreállítására!

Térdtáji cysták

Baker cysta

Jellemzően a térdhajlatban található, változatos (néha több cm-es) méretű, rugalmas, feszes terime. Tulajdonképpen nem más, mint a térdízületből kitüremkedő, synoviális lefűződés, esetleg (ritkábban) peritendineális bursából kiinduló, benignus tömlő. Bennéke kezdetben híg, később besűrűsödő, megkocsonyásodó synovialis eredetű folyadék. Etiológiájában ízületi túlterhelés, krónikus, larvált intraartikuláris sérülés a leggyakoribb ok. Néha idiopathiás.

Mivel intraartikuláris eredet mellet gyakran előfordulhat ízületen belüli kiváltó ok (pl. krónikus porcfelszíni, vagy meniscus laesio, osteochondrosis stb.), felfedezésekor tanácsos MR vizsgálat ezek kizárására. Ha ilyen ok kizárható, friss esetben konzervatív kezelés (NSAID, kímélet) regresszióhoz vezethet. Akutan megnövő, jelentősen feszülő cysta esetén leszívás, esetleg utána lokális szteroid beadása néha megoldást hozhat. Makacs, tartós panaszokat okozó cystáknál műtéti eltávolítás szükséges. 

Meniscus cysták

Többnyire a károsodott meniscus basisából kiinduló, feszes, folyadékkal telt kisebb tömlő. Laterális oldalon gyakoribb. Nőhet az ízület ürege felé (ilyenkor inkább mechanikai akadályt okoz) de akár extraartikuláris irányba (ilyenkor a tibiofemorális rés magasságában tapintható csomó képét mutatja)

A diagnózis MR-el igazolható. 

Kezelése: Műtéti eltávolítás, esetenként a meniscus részleges rezectiójával.