Skip navigation

2.6.1. Egyénre orientált megközelítés

Az egyénre orientált megközelítés csoportos tréningek keretei között zajlik. A szervezetfejlesztés egyik legfontosabb célja a szervezeti tagok magatartásának megváltoztatása diagnosztizálás, kommunikáció és problémamegoldó folyamatok révén. Ennek tipikus módszere az érzékenyítő tréning. (Barlai – Csapó, 2012).A tagok megfigyeléseik és tapasztalataik következtében főként egymástól tanulnak a visszacsatolások és a csoportfolyamatok megértése révén. E megközelítés a következő feltételezéseken alapul:

  • Az adott, éppen zajló társas folyamat elemzése eredményesebb a tanulás terén, mint a passzív befogadás.
  • A csoporttagok egymásra vonatkozó érzései, reakciói, megfigyelései a hétköznapi interakciók során nem cserélődhetnek ki, ezt a társadalmi normák megakadályozzák.
  • A tréningeken megfelelő technikákkal e korlátok áttörhetők, így megtudhatjuk hogyan lát bennünket a másik.
  • E folyamatok a rossz viselkedések felolvasztásához vezethet és új magatartásmódok kipróbálásához.
  • Az új „megfelelőbb” viselkedések átkerülnek a szervezeti interakciókba.

J Campbell és M. Dunette 1968-ban átvizsgálták a T-csopotú képzés hatékonyságával kapcsolatos adatokat és megállapították, hogy az a feltevés, hogy ez a képzés hasznos a szervezetek számára nem bizonyítható. Sokan állították meggyőződéssel, hogy mint személyes tapasztalat hasznos.

C. Perrow a  következőket írja erről: ”Vannak akik azt gyanítják, hogy a legtöbb vezető élete szürke és eltompult, és ezeknek az embereknek az életéből rendszerint hiányoznak az olyan fontos és személyiségépítő élmények, amelyeket mások kulturális és esztétikai tevékenységek révén megélnek. Ha ez így van, vagy ha egyeseknek további ilyen élményekre lenne szükségük, az egyéni élmények haszna magas, költségeik pedig mind az egyén, mind a szervezet számára igen csekélyek lehetnek. Nekünk áldanunk kellene a T-csoportokat, mert azt nyújtják a vezetőknek, amit a drogok, a rockkoncertek és a videoklippek nyújtanak a fiatal generációnak. Az eredetiség és a spontaneitás keresését a végtelenségig kellene folytatni, és hagyni, hogy ez megnyilvánulhasson a szervezetek nagyobb termelékenységének formájában. A terápián átesők újult erővel érkeznek vissza a hierarchia, a konfliktusok, a hatalom, a butaság és a zsenialitás világába, bár a hierarchia és más effélék továbbra sem tűnnek el. A legtöbb szervezet erősen autoriter marad, és éppen a T-csoportos foglalkozások meghirdetésével igyekeznek elfeledni ezt a tényt.” (Perrow, 1995. 105. o.)