A sportolás előtti szénhidrátfogyasztás egyrészt elősegíti az izomglikogén optimális szinten tartását a terhelés előtt, másrészt gátolja az éhségérzet kialakulását a sportolás előtt és alatt. Egy kutatásban endurance kerékpárosok teljesítményét vizsgálták terhelés előtti szénhidrátfogyasztásuk tükrében. A két mérés (teljes kifáradásig történő terhelés a VO2max 70 %-án) között két hét telt el, első alkalommal 100 gramm szénhidrátot reggeliztek három órával a vizsgálat előtt, második alkalommal semmit sem, tehát éhgyomorral végezték a kerékpár-ergométeres tesztet. A sportolók terhelések előtti és utáni izomglikogén koncentrációjában nem volt különbség, viszont amikor reggeliztek, akkor szignifikánsan jobban teljesítettek, átlagosan 139 percig bírták, míg éhgyomorra csak 109 percig (Schabort, Bosch, Weltan és Noakes, 1999). A szakirodalom egy részében hasonlóan kedvező eredményekről tudtak beszámolni a szerzők, más kutatások viszont nem igazolták a terhelés előtti szénhidrátfogyasztás teljesítménynövelő hatását (Cramp, Broad, Martin és Meyer, 2004; Paul, Jacobs, Geor és Hinchcliff, 2003). Nincs konszenzus a bevitt szénhidrát glikémiás indexének jelentőségével kapcsolatban sem (Donaldson, Perry és Rose, 2010).