"Próbáld ki laboratórium"
A kémai gyűjteményt ma kezelő Kémiai Informatika tanszék története a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar jogelődjéig, az Állami Polgári Iskolai Tanítóképző Intézetig (Paedagógium) nyúlik vissza. Az itt működő Természettudományi Tanszék (1875–1881), majd az abból kiváló Természettani-Vegytani Tanszék (1881–1898), ezt követően pedig a Vegytani-Ásványtani Intézet (1899–1929) fejlesztette azt a gyűjteményt, amelynek egyes darabjai ma a Tudástár „Próbáld ki laboratórium”-ában láthatók: műszerek, berendezések, eszközök, tablók. Bár a laboratóriumot az akkori követelményeknek megfelelően jól felszerelték, az eredeti berendezések nagy része mára eltűnt illetve az elavulás miatt leselejtezték őket.
A „Próbáld ki laboratórium”-ban a legalapvetőbb mérési eljárások tradícionális – és ma is használható – eszközeit állítottuk ki. A természettudományok legalapvetőbb feladata a pontos mérés: mérlegeinken különböző méretű tárgyak tömege határozható meg eltérő pontossággal. A legegyszerűbb táramérlegen bárki lemérhet egy-egy kisebb tárgyat, majd egy analitikai mérleg segítségével pontosabban is meghatározhatja az adott tárgy tömegét.
Egy másik alapvető laboratóriumi feladat a térfogatmérés, a különféle mérő eszközökkel gázok, folyadékok és szilárd anyagok térfogatát is meg lehet határozni. Ha valaki egy tárgy sűrűségére kíváncsi, akkor többféle sűrűségmérő eszközzel is megismerkedhet, például a szilárd anyagok sűrűségének megmérésére szolgáló piknométerrel. A legegyszerűbb típusok közé az areométerek tartoznak, velük kipróbálható, hogy ha tiszta vízbe sót rakunk, akkor hogyan változik a só mennyiségének hatására a folyadék sűrűsége.
Az anyagok különböző tulajdonságainak mérésére is számos egyszerű laboratóriumi eszköz áll rendelkezésre: ilyen például a lobbanáspontot meghatározó készülék. Az olajok, és különböző folyékony energiahordozók esetében azonban nemcsak a lobbanáspont, hanem a viszkozitás is fontos tulajdonság, a kenőanyagoknál szinte a legfontosabb. De hogy a viszkozitást, a belső súrlódást és ellenállást hogyan mérhetjük, azt nagyon jól szemlélteti a Höppler-féle viszkoziméter, amelynek használatán tanárgenerációk nőttek fel.
A hőmérők közül is összeválogattunk néhányat, köztük láthatók folyadékos hőmérők, amelyek -60° C-tól egészen 250° C-ig jeleznek. Bemutatunk egy majdnem száz éves távhőmérőt, ezzel az olvadt üveg hőmérsékletét lehet meghatározni. E készülék mérési elve azonos a távoli csillagok felszíni hőmérsékletét megbecslő távhőmérőkével.