A kiállított Wimshurst-rendszerű influenciagép az elektrosztatikában használatos, sok elektrosztatikus kísérlet nélkülözhetetlen, kézi hajtású eszköze. A készülékkel – mint általában az inlfuenciagépekkel – a kétféle elektromos töltés szétválasztható és tárolható. Nagy feszültséget, kb. 105 voltot, de kis áramerősséget, kb. 10-5 ampert lehet vele előállítani.
A kísérleti eszköz tartozékai:
-
leydeni palack, amely a töltések tárolására szolgál, de ki is iktatható
-
szívócsúcsok
-
elektródák/szikraköz
Az influenciagép két fő része egy álló és egy forgatható üvegkorong. A korongokat szigetelőnyélen és szigetelő asztalon helyezik el. A forgó korongon, az átmérő magasságában, a korong két oldalán, egymással szemben − a koronghoz igen közel − szívócsúcsokkal ellátott fémecsetek (ún. fésűk) helyezkednek el. A fésűk két fémgolyóhoz, az ún. elektródákhoz vezetővel csatlakoznak. A két fémgolyó távolsága tetszőlegesen állítható.
A korong forgatása során keletkező töltések a leydeni-palackban halmozódnak fel. Minél nagyobb az elektródák távolsága, annál tovább töltődnek a palackok, de ha nem tudnak több töltést fogadni, akkor szikrák ütnek át az elektródák között.
A gépet James Wimshurst (1836–1903) angol származású mérnök találta fel 1883-ban.