A Mikola-cső egy kb. 1 m hosszú, állandó keresztmetszetű, egyik végén zárt üvegcső, amelybe víz vagy színes folyadék van. Az üvegcső másik végét dugóval lezárják úgy, hogy a csőben egy kb. 2-3 cm hosszú buborék jöjjön létre. A buborék a cső ferde állásában egyenletes mozgást végez, azaz a buborék sebessége állandó. A buborék sebessége út és idő mérésével meghatározható, így az egyenletes mozgás tanulmányozható.
Egyenes vonalú egyenletes mozgásról akkor beszélünk, ha a test egyenes vonalú pályán ugyanabba az irányba halad, és egyenlő idők alatt egyenlő utakat tesz meg, bármilyen kicsik vagy nagyok az időközök.
Ha a Mikola-csőhöz szögmérőt rögzítünk, akkor megvizsgálható, hogy a buborék mekkora állásszögnél mozog a leggyorsabban.
A kísérleti eszköz névadója Mikola Sándor (1867-1945), aki matematika-fizika szakos tanár volt a nagynevű budapesti Fasori Gimnáziumban. Híres tanítványai: Wigner Jenő és Neumann János. A kiváló pedagógus-egyéniség, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt, nagyon sokat tett a fizika kísérletes, gyakorlati oktatásának magyarországi megteremtéséért.