A Lőwy-féle ejtőgéppel azt mutathatjuk be, hogy ugyanabból a magasságból szabadon eső és vízszintesen elhajított testek/golyók ugyanabban az időben érnek a talajra, koppanásukat egyszerre halljuk.
A készülék elvi rajza az ábrán látható. Az 1. számú golyót egy rugalmas lemez (L) szorítja a falhoz, a 2. számú golyó egy asztalkával van alátámasztva. A testek indítása egy kalapáccsal (K) történik. Ha a lemezt a kalapács megüti, akkor az 1. számú golyó szabadon esik, a 2. számú golyó pedig vízszintes irányú sebességet kap, ezért ún. vízszintes hajítás típusú mozgást végez.
A bemutatott eszközzel azonban nemcsak a golyók koppanását figyelhetjük. A Lőwy-ejtőgépet ugyanis egy táblára helyeztük. Ha ismerjük a 2. számú golyó vízszintes irányú sebességet, akkor a vízszintes hajítás pályája megtervezhető. Ezért a táblára megfelelő koordinátákban drótkarikákat helyeztünk el, és míg az 1. számú golyó szabadon esik, addig a 2. számú golyó a drótkarikákon átrepülve ér földet.