(A fenti ábrát lásd még a Szemiotikai szövegtan 2. kötetének 9. oldalán.)

Az interpretációbázisok tulajdonképpen tömbök, modulok. Mindegyik négy ismeretrendszerből áll. Ezek a következők:

(1) jelkomponensre/interpretációs lépésre vonatkozó ismeretek/hiedelmek
      rendszere;
(2) az ezek alkalmazását vezérlő hipotézisek/feltevések (H)
(3) és relevanciamotivácik (Y) konfigurációja;
(4) pszichofizikai diszpozíciók (fáradtság, koncentráltság stb.) konfigurációja (#).

- globális hatáskörűek: a B_Tp, a B_I és a B_S

- lokális hatáskörűek: a B₁, a B₂, a B₃ és a B₄

E bázis a dominánsan verbális szövegek vonatkozásában a következő három tipológiai ismeretrendszert kell hogy tartalmazza:

(1) a lehetséges kommunikációszituációk tipológiája (ki kommunikál kivel, miről,
     milyen célból stb.);
(2) a lehetséges dominánsan verbális szövegek tipológiája (ez körülbelül az
      irodalmi műnem- és műfajtan valamennyi lehetséges szövegtípusra kiterjesztett
     általánosításának felel meg); végül
(3) az arra a nyelvre vonatkozó tipológiai ismeretek rendszere, amely nyelv
     egy adott kommunikációszituációban (egy adott verbális szövegben)
     felhasználásra kerül.

Egyfelől azt az ismeretrendszert tartalmazza, amely a vizuális vagy az akusztikus vehikulumok befogadásához szükségesek.

Másfelől mindazokat a nyelvészetinek tekinthető ismereteket kell hogy tartalmazza, amelyek egy verbális vehikulumnak a szó legtágabb értelmében vett formai felépítése feltárásához és leírásához szükségesek. Ennek a bázisnak ugyanis az a funkciója, hogy a vehikulumhoz egy vehikulum-imágó - formáció jelösszetevő-párt rendeljen.

Ez tekinthető a szó legteljesebb értelmében vett rendszerszerű ismereteket tartalmazó bázisnak. Nyelvészeti szektorának az a funkciója, hogy rendszerbe foglalja mindazokat a (nyelvészeti) ismereteket, amelyek egy-egy formatívomot és a hozzá rendelhető szenzusokat egymáshoz kapcsolnak. 'Alap eszköztár'-a egy thesaurus. Ez a thesaurus mind értelmező szótár (nyelvi lexikon) típusú, mind általános értelemben vett lexikon (nem nyelvi enciklopédia) típusú információkat kell hogy tartalmazzon az adott nyelv morfémáira, lexémáira, illetőleg egy egységként kezelendő (idiomatikus és nem idiomatikus) kifejezéseire vonatkozóan E bázis feladata, hogy a vehikulum-imágó - formáció párhoz egy rendszerszerű szenzus jelösszetevőt rendeljen.

Nyelvészeti szektora mindazokat a nyelvészetinek tekinthető ismereteket kell hogy tartalmazza, amelyek egy verbális vehikulumnak a szó legtágabb értelmében vett kontextuális szemantikai felépítése feltárásához és leírásához szükségesek. Ennek a bázisnak ugyanis az a funkciója, hogy egy adott vehikulumhoz rendelt rendszerszerű szemantikai felépítéshez hozzárendeljen egy kontextuális szenzus - relátum-imágó párt. (Ennek a bázisnak kell tartalmaznia az intertextuális ismereteket is.)

Feladata az, hogy egy adott kontextuális szenzus - relátum-imágó párhoz hozzárendelje azt a tényállás-konfigurációt (relátumot), amelynek mentális képeként értelmezhető a relátum-imágó összetevő. Ezen a bázison belül annyiban tételezhetünk fel egy nyelvészeti szektort, amennyiben a tényállás-konfigurációk percepciója során nyelvészeti ismereteknek is funkciót tulajdonítunk.

Alternatív módon a következő két funkciót töltheti be: (1) a teoretikus interpretáció első lokális operációjától kezdve olyan módon vezérli az operációk végrehajtását, hogy a létrehozott konstruktumok csak a 'jelölő-jelölt' viszony szempontjából releváns összetevőket tartalmazzák; (2) valamennyi lokális operáció végrehajtása után a létrehozott konstruktumok összetevői közül kiválasztja a 'jelölő-jelölt' viszony szempontjából relevánsakat.

A B_I interpretációbázis-konfiguráció

Valamennyi, a szöveginterpretációban szerepet játszó információrendszer (diszciplína) reprezentációját tartalmazza modulokként, éspedig a nyelvészeti és a nem nyelvészeti diszciplínákét egyaránt, s valamennyit olyan elrendezésben, amely a lokális operációk egyértelmű végrehajthatósága követelményeinek eleget tesz.

• Petőfi S. János: A szövegszignifikáció aspektusai és azok szemiotikai textológiai tárgyalása. In: Szemiotikai szövegtan 2. A magyar szövegtani kutatás irodalmából (Első rész), JGYTF Kiadó, Szeged. 1991. 7-37.

• Vass László: Istenes versek analitikus-kreatív megközelítéséhez 1. József Attila: Bukj föl az árból. In: Vass László – Boldizsár Klára: Vallásos szövegek szemiotikai textológiai megközelítése. Nyelvészeti Füzetek 4. Generalia, Szeged, 1995. 7-22.

• Vass László: Tervezet egy szemiotikai textológiai megalapozottságú szövegnyelvészet kidolgozására. In: R. Molnár Emma (főszerk.): Absztrakció és valóság. JGYTF Kiadó, Szeged, 1996. 357-368.

• Vass László - Barta Ágnes: Interpretáció és illusztráció. 1. Pilinszky János: Harmadnapon. In: Galgóczi László (szerk.): Alkalmazott nyelvészet a magyar nyelv és irodalom tanításában. A pedagógus-továbbképzés kiskönyvtára 1. Program és tanulmányok. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvi Tanszéke, Szeged, 1998. 131-144.