Skip navigation

Nemzetközi helyzet

Az informatikaoktatás szükségességéről korunkban már nincs vita. Sokkal inkább van arról szó, hogy ezt mikor, hogyan, milyen formában kell elkezdeni, az elkezdett oktatást milyen mennyiségben és milyen mélységileg kell megtenni.

Manapság a gyerekek életének szerves része a számítógép és mind a pedagógusok, mind a gyerekek körében új lehetőségeket nyit meg a számítógép használata. Ezeket a gyerekeket, akik már számítógép mellett születtek és nőttek fel, különböző névvel szokták illetni: digitális bennszülöttek [Prensky, 2001, 2005], Y generáció [Charp, 2003; Zabel, 1999], vagy Új évezrediek – „Millenárisok” [Howe & Strauss, 2000; Zemke, 2001]

Manapság a gyerek egy olyan világban születik, ami tele van digitális szerkentyűkkel, pl: a távirányító, a televízió, programozható mikrohullámú sütő, az okos mobil telefonok, számítógép, digitális játékok (például Xbox, valamint a számítógépes játékok). Ezek jelentősen eltérő lehetőséget adnak a mai gyereknek a játékra és tanulásra, mint korábban a nem digitális világ adott. [Zevenbergen, 2007]. Prensky szerint a mai gyerekek sokkal jobban tartják a kapcsolatot egymással, mint a korábbi generációk, köszönhető ez az okos telefonoknak, az e-mailnek, csevegő programoknak. A világ is teljesen átalakult: ma már nem feltétlenül megyünk le a sarki közértbe vásárolni, helyette szinte bármit megvehetünk az interneten keresztül is.

A mai technikai eszközök, amelyekkel a gyermek találkozik akár óvodás korban is, nagyon gyorsan reagálnak mindenre, azaz akár a TV-n vált csatornát, akár a számítógépen, vagy az egéren megnyom egy gombot azonnal jön a válasz, valami történik. Ebből adódóan nagyon felgyorsult az információszerzés, a mai gyerek a „Most”-ban él, ezért új tanulási módszereket, tanulási környezeteket kell biztosítani a számára, hogy tudjon lépést tartani a felgyorsult világgal. Sok mai gyerek képes „multitasking” módban használni ezeket az eszközöket, azaz több eszközre is képes egyszerre figyelni, és onnan információt begyűjteni, bár erről szakirodalom nem igen van, mégis Robyn Zevenbergen és Helen Logan[1] azt állítja, hogy a gyerekeknél ez a fajta sokfelé figyelés már nagyon kicsi korban megjelenik, főleg ha olyan otthonban nő fel, ahol sokféle technikai eszköz is megtalálható.

A szakirodalom azt mutatja, hogy az idősebb tagjai ennek a generációnak jelentős fejlődésen mentek keresztül a digitális technika megjelenésével, de hogy ez az óvodáskori gyerekeknél milyen fejlődésbeli változásokat okozott még nem kivizsgált terület.

A kisgyermekkori tanulást nagymértékben befolyásolta a fejlődéslélektanon alapuló nézet, és arra törekedett, hogy olyan gyakorlatokat végeztessen, amely a gyermek korának megfelelő. [Hirsh, 2004] Az újabb megközelítés már engedélyezné a számítógép beépítését is tananyagszervezésbe. [Hong & Trepanier-Street, 2004; Wurm, 2005].

Haugland megállapította, hogy az óvodapedagógusok óvatosak a számítógép használatával kapcsolatban kisgyermekkorban. Szerintük olyan formában szabad csak használni, hogy az a gyerek fejlődését ne hátráltassa, támogassa a gyerek tanulását, segítse a kulcsfontosságú matematikai fogalmak megértését. [Yelland, 1999].

A számítógéphasználat a különböző országokban eltérő: míg Ausztráliában igen csekély az óvodákban, addig Finnországban a 66%-os az arányban használják az IKT eszközöket, Hong Kongban a szülők elvárják, hogy a csemete IKT eszközökkel is találkozzon az óvodákban. Ezzel szemben Törökországban kifejezetten a társadalom fejlődésének gátlójaként tartják ezeket az eszközöket. Úgy tartják, hogy a konkrét, kézzel fogható gyakorlatok fejlesztőbbek, értékesebbek, mint a számítógép által nyújtott lehetőségek. Az országok közötti megítélésbeli különbségeket tehát egyrészt az okozza, hogy míg az egyik helyen nem tartják fontosnak, a másik helyen kiemelt szerepet kap a számítógép használat az életben és így az óvodában is. Másrészt sok helyen a pénzügyi gondok is jelentősen befolyásolják a technika alkalmazását az oktatásban, mindemellett az óvónők képzettsége sem feltétlenül megfelelő. A számítógép használathoz nem elég nyitottnak lenni az új dolgok felé, szükséges a megfelelő képzettség is.

Judge, Puckett és Cabuk 2004-ben arról számoltak be, hogy egyre fontosabb a kisgyermekkori nevelőknek bevezetni, és használni a számítógépet a foglalkozásokon, különösen azon gyerekek számára, akik nem férnek hozzá az otthon. Ezzel megszüntethető lenne az a digitális szakadék, amit a különböző szociális különbségek okoznak, mert így azok a gyerekek sem maradnak le a felgyorsult digitális világ nyújtotta lehetőségekről, akiknek otthon nincs számítógépük.

Jelentős szakirodalom igazolta már, hogy az IKT tananyagok sokkal fejlesztőbbek, vonzóbbak, mint a hagyományosak. Pl.: Pastor és Kerns 1997-ben megmutatták, hogy milyen izgalom töltötte el a gyerekeket, mikor digitális fényképezőgéppel képeket készítettek. Clements (2002) kimutatta, hogy a gyerekeket sokkal jobban lekötötte, ha párban dolgozhattak a számítógép előtt, mint ha a földön kirakóztak. A számítógépes programok között többféle tanítási módszert követők is vannak, mint például az egyik legkorábbi szoftverfajta a „drill and practice” – „fúrj és gyakorolj”. Ezek a programok általában már meglévő tudást gyakoroltatnak, azonnali visszajelzéssel, két lehetőség van: jó vagy rossz a válasz. Ezzel szemben vannak az „open-ended” – „nyílt végű” szoftverek, melyek nyílt végű kérdéseket tesznek fel a feladatokban, azaz nem csak igen-nem lehet a megoldás. A cikk szerint vizsgálatok kimutatták, hogy az „open-ended”, gyermekbarát szoftverekkel nagyobb fejlődési eredményeket értek el, mint a "drill and practice" programokkal, mondván hogy azok unalmasak, nem segítik elő a magasabb szintű összetettebb gondolkodást. (Haugland, 1997) Ezzel a véleménnyel azonban sokan nem értenek egyet.

Ausztráliában kérdőíves felmérést végeztek a szülők segítségével arra vonatkozóan, hogy a 4-5 éves gyerekek hogyan, mire használják otthon a számítógépet.

Itt azt vizsgálták, hogy az óvodáskorú gyerekek hol férhetnek hozzá a számítógéphez, esetleg nem csak otthon. A számok azt mutatták, hogy a válaszadók közül 87,31% otthon is használhatják, 22,39% -uk más családtagnál is hozzájutnak, pl.: nagyszülőknél, 9,7%-uk barátoknál, esetleg a szülők munkahelyén, míg mindössze 4,48%-uk mondta azt, hogy egyáltalán nincs hozzáférése a gyereknek a számítógéphez. Tehát a megkérdezettek több mint 95%-a biztosítja valamilyen formában a gyermek számítógéphez való hozzáférését!

Másik fontos kérdés, hogy a gyermekek mire használják a számítógépet.

A felmérésből kiderült, hogy a gyerekek több mint a fele játékra használja a számítógépet (legyen az szórakoztató játék: 60%, vagy oktató játék: 80%), rajzolásra 49%, internet használatra 40%, az írástanulást elősegítő programokat a gyermekek 20%-a használta.

A gyerekek közel egyharmada használja az internetet általában olyan weboldalakat látogatva, ahol online játékokkal játszhat. Ezeket a weboldalakat, játékokat úgy tervezték, hogy kisgyermekbarát felülete legyen, ám meglehetősen magas szintű egérkezelési műveleteket és egyéb számítógépes ismereteket igényelnek. Gondolunk itt az egér megfelelő irányba való mozgatására, a bal és jobb gomb eltérő használatára, a szem és kéz összehangolt koordinálására, stb. Bár az is igaz, hogy ez a fajta szem-kéz koordináció nem annyira közvetlen, mint a hagyományos gyakorlatok ugyan erre a készség fejlesztésére.

A felmérés arra is kíváncsi volt, hogy a számítógéppel végezhető műveletek közül mit képesek az óvodáskorú gyerekek használni. Kiderült, hogy a gyerekek 25% képes ki- bekapcsolni a gépet, 80%-uk használja az egeret, 47%-uk felismer betűket, számokat, 42%-uk gépeli is a felismert betűket, 7%-uk képes fájlokat megnyitni, 12%-uk használja a legördülő menüket. A gyerekek 30%-a ismeri és használja a rajzeszköztári ikonokat, 19%-uk tudja használni a tapipadot (touch pad), közel 37%-uk képes cd/dvd olvasásra, 4%-uk képes a fájlokat elmenteni. Az eszköztári ikonokat 13%-uk ismeri, dokumentumokat nyomtatni több mint 17%-uk képes, míg szavakat gépelni közel 17%-uk tud már.

Ezek az adatok arra utalnak, hogy óvodáskorú gyermekek nagyon sok képességet képesek fejleszteni a számítógép révén. Az hogy ebben a korban ilyen magas arányban ismernek már betűket a billentyűzetről, hozzájárulhat az írás-olvasás tudás könnyebb kialakulásához, fejlesztéséhez. Sokan úgy gondolják, hogy a billentyűzetről való begépeléssel sokkal stressz mentesebben tanulhatja meg a gyermek a szóalkotást, mint a hagyományos kézi írással. Ez utóbbinál nem elég a betű felismerése, de a kézzel való rajzolás, vonalvezetés komoly nehézségeket okozhat számos gyereknél. Ebből adódóan a nyomtatással készült „írás” szintén megkönnyíti az írás-olvasás tanulást. [Zevenbergen, 2007]

A rajzoló programok használata is magas arányú a gyerekek körében, ahol egyrészt ismerik az eszköztáron található elemeket, illetve képesek az egérrel szabadkézi rajzokat is készíteni. Itt megint előkerül a szem-kéz koordináció fontossága.

Robyn Zevenbergen és Helen Logan felhívják a figyelmet arra is, hogy már kisgyermekkorban is megjelenik a különbség a fiúk és a lányok számítógép használatában. A felmérésekből kiderült, hogy a fiúk szinte minden területen többet használják a számítógépet, mint a lányok, ez alól itt kivételt képez a nyomtatás művelete. Hasonló eredményt kaptak, a „Mire használják a gyerekek a számítógépet?” kérdéssorból is. A fiúk sokkal többet játszanak a gépen függetlenül attól, hogy az szórakoztató vagy oktató játék, és az internetet is többször használják, mint a lányok. Ezek a különbségek már a szakirodalomban is olvashatók voltak az idősebb korosztályt vizsgálva, ám az itt kapott adatok azt mutatják, hogy már jóval korábban, a kisgyermekkorban is megjelennek. A felmérés alapján az is kiderül, hogy a fiúk eleve több lehetőséget kapnak a számítógépek hozzáféréséhez, mint a lányok, persze ez függ a szülők hozzáállásától is. Mindezekből az is feltételezhető, hogy a számítógép használatával az óvodáskorú gyermekek fejlődése, és készségfejlesztése is eltérő lehet.

Robyn Zevenbergen és Helen Logan szerint állítható, hogy a korábbi évtizedekben nem volt jellemző az óvodákban ilyen jellegű fejlesztő, tanuló sarkokat kialakítani és számítógépet bevonni az óvodai nevelésbe. Azonban a technika nagyon gyorsan fejlődik, az óvodáskorú gyermekek nagyon nagy százaléka (több mint 80%) tud az otthonában számítógéphez hozzájutni. Ez azt jelenti, hogy már nagyon korán jelentős számítógépes ismereteik, tapasztalataik, készségeik alakulnak ki. Az óvodapedagógusnak figyelembe kell venni ezeket a tényeket, és változtatni kell a korábbi gyakorlatokon, beépítve a számítógépet a mindennapi oktató-nevelő munkába. Ehhez azonban sok esetben magának az óvodapedagógusnak is tovább kell képeznie magát.

A másik szempont, ami miatt nagy jelentősége van a számítógépek használatának az óvodákban az az, hogy a felmérésekből elég nagy különbségek látszódnak kirajzolódni a gyermekek között már kisgyermekkorban is. Ez egyrészt adódik abból, hogy még mindig nem minden család rendelkezik otthon saját számítógéppel, internet hozzáféréssel. Az ilyen családban élő gyerekek eleve hátrányosabb helyzetben vannak azokkal szemben, akik már otthon is hozzájutnak számítógépes ismeretekhez, melyeket az iskolába lépve hasznosítani tudnak a tanulásban. Másrészt a fiúk és lányok számítógép használata között is nagy különbségek vannak, melyek szintén jelentős hatást gyakorolnak az ügyességek, készségek kifejlődésére, később a tanulásra, tanulmányi eredményekre.

A változáshoz sajnos nem elég az óvodapedagógusok szemléletváltása, hiszen az óvodai rendszerben kialakítandó új számítógépes sarkok rengeteg pénzbe kerülnek, melynek igencsak híján vannak az intézmények. Ehhez a jövőben szükséges betervezni a költségvetésbe az ilyen jellegű fejlesztéseket is.



[1] Robyn Zevenbergen és Helen Logan: Computer use by preschool children, Early Childhood, 2008