Óvodai matematikai nevelés története

Magyarországon 1828. június 1-jén, Budán a Mikó utcában, Brunszvik Teréz kezdeményezésére megnyitja kapuit az első magyarországi óvoda. Ekkor még kevés európai város büszkélkedhetett ilyen intézménnyel. Az óvodába 2 és 6 éves korú gyermekek jelentkezhettek és igyekeztek nekik hasznos ismerteket adni.

Az óvodában a gyermekek tanultak olvasni és számolni. Tanították nekik a geometriai alapismereteket, grammatikai alapokat, zoológiát, illetve megismertették velük az ember testrészeit és a környezetben előforduló tárgyakat. Foglalkoztak földrajzi, természetrajzi, technológiai és egészségtani ismeretekkel is. A gyakorlati életre való felkészítés jegyében bemutatták nekik a leggyakoribb mesterségeket, foglalkozásokat, időszámítási ismereteket és a használatban lévő pénzegységeket is megismertették velük.

A nevelők nagy gondot fordítottak a gyerekek valláserkölcsi nevelésére is. Jól érzékelhető erkölcsi tanulságokat tartalmazó mesék, versek mellett nevelő szándékkal átszőtt szövegű dalocskák is elhangzottak. Az óvoda életéből nem hiányoztak a tornagyakorlatok és a játék sem. Délben abbahagyták a foglalkozást, mert mindenki hazament és otthon ebédelt.

Brunszvik Teréz az óvodákat elsősorban erkölcsépítő, a jóra vezető, a képességeket kibontakozni segítő intézményeknek szánta.[1]

1891-ben megjelenik a kisdedóvást szabályozó törvény. Az óvoda a magyar köznevelési rendszer része lett. Célja, hogy a 3 és 6 éves kor közötti gyermekeket ápolja szüleik távollétében; elősegítse, testi, értelmi és erkölcsi fejlődésüket.

1953-ban megjelenik Kisdedóvási törvény, amely alapvetően szocialista pedagógiai célkitűzésekkel rendelkezett. Egészséges, edzett, hazaszerető, és sokoldalúan művelt emberre volt szükség. Az óvodákkal szembeni elvárás az iskola-előkészítés.

1957-ben jelenik meg a „Nevelőmunka az óvodában” című kézikönyv, amely meghatározza az óvodai nevelés tartalmát. Három korcsoportra határoz meg követelményszinteket, előírja a kötelező foglalkozásokat. A számolás fejezeten belül tárgyalja a mennyiségi, tér- és formaismereti tudnivalókat.

Az 1971-es Óvodai Nevelés Programban (ONP) a számolás helyett matematikai foglalkozások

kerülnek előtérbe halmazelméleti alapokon. A matematikai foglalkozásokat három nagy témakörre osztja:

• a számfogalom megalapozása halmazokkal,
• kiterjedések, mérések,
• testek és síkmértani formák.

Előnye, hogy korszerűsödik a matematikaoktatás, viszont még mindig nem veszi figyelembe gyermekek életkori sajátosságait és megmarad a tantárgy jellege.

1989-ben új továbbfejlesztett központi Óvodai Nevelési Program jelenik meg. A matematikai nevelés című fejezetét C. Neményi Eszter írja meg. Engedélyezik a kötött és kötetlen óvodai foglalkozásokat. Az óvodapedagógusok nagyobb módszertani szabadságot és önállóságot kapnak. Megjelennek a saját készítésű alternatív programok.

1999-ben megjelenik az óvodai nevelés országos alapprogramja az ONAP. Megszűnik a matematika kötelező jellege és most már a környezeti nevelés keretén belül jelenik meg. A matematika mindenhol jelen van, csak fel kell fedezni, észre kell venni.