A felborult anyagcsere miatt a lipolízis fokozódik. A keletkezett FFA-k a májban serkentik a VLDL képzését. A VLDL-HDL-LDL átalakulások után az oxidált LDL mennyisége fokozódik. A magas TG szint serkenti ezt az átalakulási folyamatot. A dislipidémiára a magas TG, alacsony HDL és magas LDL szintek jellemzőek.

Különösen a kis denz LDL-B típus megjelenése a káros. Ezek lebomlása a plazmában hosszabb ideig tart, továbbá gyorsan oxidálódnak. Az oxidált forma nehezebben választódik ki az epével, így a habos (foam) sejtekbe jut, s nagyrészt az érfalban rakódik le. Az alacsony HDL szint komoly CVD rizikó faktor (még normál LDL szint mellett is). Normális esetben a HDL csökkenti a szövetek koleszterin szintjét, így az érfalba való lerakódásuk esélyét is. A HDL továbbá a prosztaciklin (PGI₂) fokozásával a trombus képződést csökkentik.