22. Izomfáradás

Izomfáradásnak azt a jelenséget nevezzük, amikor a szervezet nem tudja szinten tartani az eddig elvégzett izommunkát. A szervezet egy védő funkciója, romlik a teljesítmény, hogy megvédje a szervezetet a végső kimerüléstől. Nemcsak az izomrendszer kimerülését jelenti, hanem az egész szervezet teljesítőképességének a romlását is. Kialakulhat pszichológiai, szubjektív (agykérgi eredet) és fiziológiai okokból (helyi kálium, foszfát, ADP, szabadgyök felhalmozódása miatt, gyulladás és az azt követő ödéma, a sarcomerek mikrosérülése miatt). Sportolói körben nem meglepően, a pszichés stressz miatt gyakoribb. A fáradás megnyilvánulhat pszichés, transzmissziós és energetikai fáradásként.

Gyakori kifejezés sportolói körben a holtpont. A holtpont a szervezet átmeneti válsága, szubjektív érzés. A holtpont okai közé sorolhatjuk a hőháztartás átmeneti zavarát, a légutak szűkülését (trachea, bronchusok szűkületét). A hasüregben érzett szúró érzés és puffadás,   mely a keringés redisztribúciójára vezethető vissza: azt eredményezi, hogy a működő izmok vérellátása megnő, a vér a léptől, májtól, bélrendszertől ,,vonódik" el, ezen szervek kis erei hamarabb húzódnak össze, mint a nagyobb kapuerek és így a szervekben pang a vér. A holtpont pszichés faktorai között meg kell említeni az endorfinokat, a szervezet „válsághormonjait", melyek a központi idegrendszerben felszabaduló opiát receptorokon hatnak. Szerkezetükben, hatásukban morfinhoz hasonló vegyületek. Az endorfinok fájdalomcsillapító és   euforizáló hatása hozzájárul a holtpontból való kilábaláshoz.