Kábítószer abúzusról akkor beszélünk, amikor bármely drog az orvosi előírástól és a kultúra által előírt társas konvencióktól eltérő, önhatalmú használatba kerül.

27.1. Absztinenciális tünetek: a kábítószerekhez való hozzászokást követően a megvonáskor mutatkozó jelenségek összessége: pszichés izgatottság, fokozott ingerlékenység, depresszióra való hajlam, emocionális labilitás, fokozott szekréciós tünetek (nyálfolyás, hasmenés), pulzus-szaporulat, szédülés, vérnyomás csökkenés. A szervezet fokozatosan kiegyensúlyozza a méreg mind nagyobb adagjának hatását s a kábítószer elvonásakor a feleslegessé vált kiegyenlítő működés maga okoz egyensúlyzavart, izgalmi jelenségeket. A nikotin és alkohol megvonásakor is jelentkeznek hasonló tünetek, melyek azonban kisebb mértékűek, kevésbé terhelik meg a szervezetet.

27.2. Addikció: Hozzászokás valamely természetes v. szintetikus szerhez. Az egyén mindennel szembeszegül, hogy a szert megszerezze, egyre emeli az adagot, erős a tendencia a leszokást követő visszaesésre. Az addiktív drogfogyasztás maga után vonja a dependenciát és toleranciát.

27.3. Tolerancia: Adott drog ugyanazon dózisa ismételt használat esetén egyre csökkenő hatást eredményez. Az eredeti hatás a dózis növelésével érhető el. A tolerancia kialakulása függ a drogtól, a használt dózistól, a használat gyakoriságától, illetve mértékétől. A tolerancia a drog megvonása után fokozatosan megszűnik.