11.1. Mérés, értékelés

„Léteznek olyan pedagógiai célok, amelyek a minőségértékelés viszonyítási alapját képezhetik. Ebben az esetben a minőségértékelés arról szolgáltathat információkat, hogy a tanuló, az osztály, az iskola, a régió, az ország milyen mértékben teljesítette a célt.” ( Nagy József, 1999.3.o.) Amikor a vizuális aktivitás folyamatait kritériumok mentén vizsgáljuk, nem teszünk mást, mint meghatározott képességek működéseinek jelenlétét- vagy éppenséggel hiányát – regisztráljuk. A kritérium az a feltétel, amelynek teljesítésével a tanuló továbbléphet egy következő képességfokozat területére.

A mérések fontossága nem csak a tanulói munkáról alkotott vélemény kialakításához szükséges adatok beszerzésében van, de a pedagógus teljesítményéről is képet adnak.

A pedagógiai folyamat mérési eredményeinek értékelése, összehasonlító grafikus módszerek alkalmazása nagyban hozzásegítheti a pedagógust a folyamatos megújulás eszközeinek megtalálásához és alkalmazásához. Ez a visszacsatolás elve alapján folyamatosan önellenőrzésre és, ha kell, irányváltoztatásra kell, hogy késztesse a tanulókat, de a pedagógusokat is. Ezt tekinthetjük az „újratervezés dinamikájának”! Valószínűsíthetjük, hogy ezzel a visszacsatolás eleme visszakerül az őt megillető fontosságú helyre, hiszen az maga a gyakorlatban manifesztálódó siker- vagy sikertelenség.  Ez bizonyos értelemben garancia arra nézve is, hogy a megfelelő ismeret-háttér akkumulálódjék a folyamatban, hiszen ezeket a kutató-feltáró munkákat olyan módszerek lendíthetik előre a projektekben, mint a számítógépes feldolgozás és dokumentálás, valamint az Internet- használat. Olyan képességkörök alkalmazásai tehát, amelyek az információs társadalomban alapvető értéket jelentenek.