6.3. Elméleti háttér

Jere Brophy nézete szerint a motívum: „olyan teoretikus alkotás, amelyet arra használnak, hogy megmagyarázza a magatartás (forma) kezdetét, irányítását, intenzitását és tartósságát, különös tekintettel a célra irányuló magatartásnak”. ( Brophy, 2003, 29.).  Minden célirányos viselkedést motivált viselkedésnek nevezzünk. Cselekvéseink alapvető indítékai azok a késztetések, amelyeket valamely szükséglet jelentkezése hoz létre. Ezek a késztetések a motívumok. Szükségletek tehát az ideális értéktől való fiziológiai eltérések. Clark L. Hull (1943, 1953) drive- redukció elmélete értelmében az élettani állapotok szükségletként jelentkeznek és reprezentálódnak az agyban. Ha ez automatikusan vezérelt testi működéssel nem szüntethető meg, akkor az idegrendszerben cselekvésre késztető feszültségi állapot, hajtóerő, a drive jön létre. Ez az állapot addig marad fenn, amíg a feszültséget célirányos viselkedés nem csökkenti. A cselekvésre késztető erő tehát a magas feszültségállapot redukálása. A drive erőssége nemcsak a szervezet állapotától, hanem a környezettől is függ. Azt az erőt, amely hozzájárul a viselkedés irányának és energiájának meghatározásához, incentív, jelentéssel bíró értéknek nevezik. Amennyiben a drive-redukció sikeres, az egyben a hozzávezető cselekvéssor megerősítését, ismétlődésének esetén pedig megtanulását jelenti. Az 1940-es 1950-es évek pszichológiai elméletei úgy tartották, hogy az összes alapvető motívum a drive-redukció alapján működik; vagyis: a motívumok arra irányulnak, hogy redukálják a személy által feszültségként átélt pszichikus állapotot, és a feszültség (drive) csökkenése örömet okoz. Napjainkra a drive-redukcióval mellett megjelent a drive-indukció, vagyis a feszültségemelkedés motivációs hatásainak elméleti és gyakorlati vizsgálataszemben inkább az arousalszint szabályozás elvét részesítik előnyben a kutatók. Az érzelem kéttényezős elmélete (Schachter és Singer, 1962; Hebb, 1955.) az érzelmekben a vegetatív aktivációs állapot, az arousal kognitív magyarázatát tételezi fel olyan értelemben, hogy az érzelmek az általános vegetatív aktivációs szint megváltozásával járnak, és minőségüket az határozza meg, hogy hogyan magyarázzuk, értelmezzük ezt a változást. A magyarázatban szerepet kapnak az aktuális helyzet jellemzői és a korábbi tapasztalatok egyaránt. Az elmélet feltételezi, hogy az arousal magyarázati igényt indukál, de ha ilyen nincs, akkor a környezetben keressük az arousal emelkedés okát.  A szükségleti kielégítésnek természetesen környezeti feltételei is vannak, és a kielégítés módjában szerepet játszanak az élőlény korábbi tapasztalatai is. R.W. White (1959) az effektancia fogalmán a kompetenciának motivációs aspektusát érti, mint a környezettel való hatékony interakció képességének feltételét. „az effektancia késztetés nem más, mint amit a neuromuszkuláris rendszer csinálni akar, ha egyébként nem elfoglalt vagy a környezet enyhén stimulálja” (White, 1959, in: Józsa, 2002.4.o). Vagyis az effektanciában a motívum  neurogén eredetű , idegrendszeri stimuláció eredményeként alakul ki. „Ez egyben azt is jelenti, hogy nem valamiféle hiányállapotból, deficitből, vagy külső késztetésből eredezteti ezt a motívumot. Az effektancia motivációban a külsőingereknek is fontos szerepet tulajdonít ugyan, de a „energia” szempontjából ezeket csak másodlagosnak tekinti.” ( Józsa, 2002, 3-4.o.)

A különféle elméletek egyfelől külső, másfelől belső tényezőkből vezetik le a motiváció jelenégét, lényegi jegyeit. A külső kényszerítő hatásokra adott reakcióit írják le a következő folyamatok: a magatartás megerősítése: a helyes magatartás jutalmazása, illetve a helytelen magatartás a megerősítés megvonásával történő meggátlása. A szükségletek teóriája: ahogyan azt az előző fejezetben Maslow-nál (1962/1970) láthattuk, az embereket mozgató szükségletek öt, hierarchikus szerkezetű kategóriába sorolhatók. A célok teóriája (Ford, 1992); rámutat, hogy az emberek gyakran proaktív módon reagálnak arra, hogy mit akarnak tenni, és miért akarják az tenni.

A belső motiváció teóriája; Csíkszentmihályi Mihály az „áramlat”, flow fogalmával határozta meg a motiváció működéseit: „[…] vannak alkalmak, amikor az ember elmélyül valamiben […], amikor úgy tűnik, hogy a boldogság tényleg elérhető. Ezek azok a pillanatok, amelyeket én „flow”-nak neveztem el, mert amikor az emberek arról beszélnek, hogyan éreznek, amikor az életük a legizgalmasabb, a legélvezetesebb, gyakran úgy írják azt le, mint egy spontán, erőfeszítés nélküli mozgást, mint egy folyó áramlását. […] a flow annyi fontos lehetőséget nyit meg az ember számára: azt mondja nekünk, hogy a jó élet utáni törekvésünk során nem kell az anyagi javakra, vagy a passzív szórakozásra korlátoznunk magunkat: ha megértjük hogyan működik szellemünk, a flow életünk minden fontos történésének része lehet.” (Csíkszentmihályi, 2001.7.o.). A tevékenység tehát világos célokat vonultat fel és azonnali visszacsatolással (feed back) szolgál a válasz hatékonyságáról. Pedagógiai szempontból a legjelentősebb kortárs kutatási irány az elsajátítási motiváció, a mastery motivation vizsgálata,  tehát feltétlenül részét kell, hogy képezze a motivációs elméletek felsorolásának. „Elsajátítási motiváción alatt olyan motivációt értünk, mely bizonyos feltételek fennállása esetén elvezethet egy készség teljes, optimális elsajátításához, begyakorlottságához. Az elsajátítási motívumok öröklött alapokon állnak. Működnek, működtethetők csecsemő-, óvodás-, iskoláskorú gyerekeknél, sőt felnőtteknél is” (Józsa, 2002.1.o.) Az elmélet a drive-redukciós és indukciós teóriákra, az effektancia white-i elveire és J. Hunt (1961, 1963) intrinzik motiváció fogalmára építkezik. „ […]az elsajátítási motiváció első egzakt meghatározása George A. Morgantól és munkatársaitól származik (1990). Tanulmányukban az elsajátítási motiváció olyan „pszichológiai mozgatóerő, ami arra ösztönzi az egyént, hogy önállóan, koncentráltan és kitartóan próbálkozzon olyan probléma, feladat megoldásán, készség elsajátításán, ami legalább kismértékben kihívást jelent számára.” ( Józsa 2002.9.o.)

Írásunk szempontjából lényeges idéznünk Nagy József meghatározását a mastery motivation-nel kapcsolatosan: „az elsajátítási motiváció önmódosuló/önfejődő komponensrendszer. Az elsajátítási motívumok az elsajátítási motiváció működésének folyamatában az érdekértékelés és érdekeltségi döntés viszonyítási alapjai.” (kiemelés: Strohner, in: Nagy József, 2000. 151.o.).  Ennek a meghatározásnak talán az a legfontosabb üzenete, hogy az alanynak (tanuló) különbséget kell tudni tennie a cél és a célhoz vezető cselekvés között. (L. még a tárgyban: Józsa, 2002, Nagy József, 2000, 2005). Az elsajátítási motiváció kutatásainak fontos felismerése, hogy a motiváció akkor működik teljes energiával, ha van cél és feladat, vagyis, ha nem közömbös és közhelyes a (pedagógiai) szituáció. Más szavakkal: amiben még találunk felfedezni (tanulni) valót, az motiválólag hat, tehát „amikor a tevékenység során az elsajátítás érzete fennáll, […] a feladat, a cél optimális kihívó erővel bír” (Józsa, 2000.2. o.)

Különösen fontos az elsajátítási motiváció jelentőségének megértése a kritériumorientált pedagógia Nagy József által megfogalmazott személyiségfejlesztő koncepciója (2000, 2003, 2005 stb.) szempontjából, amely, mint elvi modell, a jelen könyvben empirikusan vizsgált vizuális nevelési alternatíva elméleti alapját is képezi.