Skip navigation

4.1.2. A tudás fogalomköre

A 15. században Juan Luis Vivés, elsőnek az évezredekre visszamenő neveléstörténetben megfogalmazza a „pszichológiai szempont érvényesítésének indokoltságát” (Pukánszky és Németh, 1994, 115.o.) a nevelésben úgy, hogy érvényesíteni akarja a „tárgyi ismeretszerzés” (uo.) során a tudás megszerzéséhez vezető egyéni sajátosságokat. „A pszichológus, különösen a történeti kirándulásokban edzett pszichológus természetesen elmondhatná, hogy a mai tudás alapú társadalom jelszórendszere klasszikus kérdéseket vet fel újra. Olyan kérdések ezek, amelyek velünk vannak a platóni és arisztotelészi tanulásfelfogás és tudáskép szembenállásától, sőt a preszokratikus gondolkodás dinamikus és a klasszikus filozófia statikus, leírásközpontú felfogásának ellentéteitől fogva vagy a 19. század haszonelvű és személyiségkultiváló tudásfelfogásának vitáitól kezdve. Nem mindig visznek előre az efféle történeti kirándulások, sokszor szinte csak saját tudásunk újrakultivációját biztosítják.”(Pléh, 2001, 1.o.). Általánosságban a tudás kifejezésnek két közkeletű értelmezését használjuk: az egyik, a köznapibb jelentésében valamilyen képesség, végrehajtó alkalmasság, míg másik, az intellektushoz inkább kötődő értelmezésében az ismeretek, információk világa, a teoretikus tudás, birtoklását jelenti. A tudás mindkét értelmezésében tanulás által jön létre, ami nem más, mint a háttértárakban (organikus és medializált) rögzült tapasztalatoknak a kommunikáció folyamataiban történő átvitele. Napjainkra ez az átviteli folyamat egyszerre teszi lehetővé a tudás, mint hagyomány történeti (kulturális) és földrajzi (geopolitikai) struktúrájának relativizálódását, illetve reorganizációját. „A globális hálózatok és a szélesebb körű hozzáférés jelentősen megnövelte a kultúraközi információcsere, a tudás más kontextusba való átvitele, s az ötletek „keresztezésének” lehetőségét. A változatosság nem csak a tudás típusaira vonatkozik, hanem arra is, hogy a tudást milyenformában kódolják, illetve hogy milyen formában elérhető (példaként gondolhatunk a mai és a jövőben megjelenő multimédiás és interaktív eszközökre). Ez ismét csak növeli a tudás potenciális hatótávolságát. Ezek az eszközök az állandó hozzáféréssel kombinálva megnövelik a kiegészítő vagy támogató tudás és információ potenciális használhatóságát.(Srivastava, 2005.3.o.) Ebbe a planetráris kommunikációba kapcsolódik be az a képi kommunikáció, amelynek tudása, kódolási-dekódolási képességei e dolgozatnak tárgyát adja. „A képek kapcsolatot teremtenek olyan emberek között, akik amúgy más-más nyelven beszélnek. Ám tegyük hozzá: még azok között is, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, a képek hatékonyabban teremtenek közösséget, mint a szavak (Nyíri, 2002.3.o.) 

Ismétlő/ önellenőrző feladat

Próbálja saját szavaival megfogalmazni a ‘ PLANETÁRIS KOMMUNIKÁCIÓ ’ lényegét, eszközrendszerét! (min. 1 oldal)

Az élet a világ tudása, minősége e tudás kvalitása. A világ jelenségeiben, formáiban, színeiben, elemi összetételeiben van jelen, és akár csupán a tudatunkban, akár objektíven, azon kívül is létezően, de mindenképpen az egyénre nézve közömbösen egzisztál. Ahhoz, hogy a benne való lét tudatos létformává, tehát emberre jellemzővé váljon, ezt a tudatosságot kell, tudás formájában megérteni, megélni és átadni.  Tudáskoncepciókkal, a tudással, mint ismereteken alapuló adaptivitással, annak megalkotásával és megszerzésének szempontjaival az embertudományok minden területe, mint az ember legjellemzőbb létbeli állapotával kitüntetetten foglalkozik (Csapó és Vidákovich (szerk.): 2001). Alább néhány jellemző nézetet és tudáskoncepciót mutatok be.

Naom Chomsky már a hatvanas évek közepén megfogalmazta a gyerekek tudásának olyan elemeit, amelyeknek a forrása nem lehet egyedül csak a tapasztalat, azaz a tudás megszerzésének vannak veleszületett előzményei. „Ha az információk és készségek a pszichológiai meghatározottságnak megfelelő rendjébe szerveződnek, nagyon hatékony tudást alkotnak”.

-„ A tudás tárgya a való világ és benne az ember önmaga; alanya az emberi szubjektum, amely megismerő apparátusával leképezi a való világot; […] a sajátos, tudomásul vett, az énre vonatkoztatott világ az ember tudatvilága. ” (Schütz, 1944, in: Hernádi, 1984. 161.o.). A jelenségek, formák, színek így válnak összefüggésekké, törvénnyé, rendszerré, amely, mint a világ teljeségének megírt és folyamatosan újraírandó szoftverje irányítja, vezérli az emberi létezőt és annak társas létformáit. A világ ily módon egyfelől információ önmagáról, egyszerűen a létezése tényével, másfelől mentális másolat az egyedi és társadalmi tudatban, mely róla szól, beleértve természetesen magát a tudatos társadalmi létet is.

-„ A tudatnak két dolga van: önmagunk és környezetünk folyamatos követése, vagyis érzékleteink, emlékeink és gondolataink pontos leképezése; és önmagunk és környezetünk folyamatos kontrollja, amely lehetővé teszi, hogy viselkedéses és kognitív cselekedeteinket elindítsuk és befejezzük.” (Atkinson, 1994. 388. o. )   A világot az ember az időn keresztül éli meg. Azt értsük ezalatt, hogy az univerzum dinamikája a hozzá képest olyan elképzelhetetlenül rövid életű lények számára, mint az ember, csak egy nagyon nagyléptékű térkép segítségével járható be szellemileg, amely térkép – térképek – nem más, mint az emberi tapasztalás, tudás időbeliségének gyűjteménye, a tudomány. A tudomány tehát az időben rétegzett emberi tapasztalás igazolt eredményeinek átszármaztatott, medializált és kanonizált rendszere és a tudat által követett és ellenőrzött része.

- Orosz Sándor értelmezésében: „[…] szubjektíve tehát a tudásnak két komponense van: az egyiket mindazon képződmények, lenyomatok együttese alkotja, melyek a fenti értelmezés szerinti követés, vagyis a megismerés eredményeként jönnek létre; a másik komponensét a cselekvéssel, cselekedni tudással, cselekvésképességgel kapcsolatos tudati képződmények bonyolult rendszere alkotja. Az előbbi alkotóelemeit összefoglalóan ismereteknek, ismeret jellegű tudásnak, gondolati rendszereknek, az utóbbi csoportot képességeknek, képesség jellegű tudásnak nevezik. A második, hogy az objektív létet az exteriorizációban nyer a szubjektív tudás, amikor jelekben, jelrendszerekben jelenik meg. Az objektivált tudás általánosított neve az információ. Az emberiség fejlődéstörténete (filogenezis) folyamán felhalmozott információk rögzítésére, tárolására, feldolgozására, közvetítésére sokféle eszköz, intézmény, szervezet alakult ki idők folyamán (információs rendszer)” (Orosz, in: Pedagógiai. Lexikon Online, 2006). Az ember egyedi tudása úgy viszonyul ehhez a rendszerhez, mint ahogyan a rendszer magához a valósághoz, annak mindenkori téridőbeni állapotához. A tudás olyan alkalmazható ismeretrendszer, amely összefüggései birtokában az alkalmazás felé orientált. Jellegét és funkcióját tekintve beszélhetünk a felismerés, a felidézés és az alkalmazás tudásáról. Ha feltételezzük, hogy a világról való információ egyedüli emberre vonatkoztatott lényege annak tudásában van és, minthogy az információ megszerzése csak aktív emberi cselekedettel lehetséges, fel kell tételeznünk, hogy ez az alkalmazás először is ismeret (információ), tehát absztrakt tény, másodszor a megszerzésre és alkalmazásra való egyetemes képesség, tehát metodológiai jellegű, harmadszor annak tárgyakban realizált antropikus eszköz-struktúrái. Egyszerűbben: a tudáshoz ismeret és képesség és eszközök szükségesek.

- Csoma Gyula megállapítása szerint: „egy lehetséges nézőpontból úgy tarthatjuk, hogy a tudás az egyén, a személyiség birtokában lévő aktív készlet, amely folyamatosan változik, alakul és ugyanakkor maradandó, állandósuló is, amelynek egyaránt vannak rejtőző és előtérben álló elemei” (Csoma, 2002.1.o.) Olyan személyiségtulajdonságok összességéről beszélhetünk tehát, amelyek aktív alkalmazása adekvát módját a beépített állandók és a műveleti szinten variábilis komponensek viszonya határozza meg. Másképpen: azok a tudáselemek, amelyek a gyakorlat számára adaptív lehetőségeket és válaszokat biztosítnak egy adott szituációban, hozzá kell, hogy épüljenek a személyiség alapkészletét jelentő műveltségi komponensekhez. Tágabban értelmezve: a műveltség hagyományos értékei akkor gazdagítják a valóban kreatív személyiséget, ha olyan elemekkel kombinálódnak, amelyek az iskolai tudás alkalmazásainak tanult körülményein túlmutatóan is alkalmazhatók.

Ismétlő/ önellenőrző feladat

Kérem, az előzőek és a következő vélekedéseket rendezze táblázatba jellemzőik alapján! ( Rövid indoklást mellékeljen az egyes csoportokhoz! )

-„Újra kell gondolnunk, milyen is az emberi műveltségben az explicit tudások szerepe. Mekkora tudást kell közvetlenül a használóhoz mint önjáró lexikonhoz pakolnunk? A készségek súlya megnövekszik a keresett tartalmakhoz képest akkor, amikor már nemcsak “szent könyvek” a tudás tárházai: fölös tudásokat nem kell megtanulnunk. Ekkor azonban, ha a készséget emeljük piedesztálra, min működjenek maguk a készségek? Egyszerre lélektani és pedagógiai kérdések ezek, melyek a progresszív és konzervatív tantervek évszázados vitájának adnak új lendületet azzal, hogy az új kommunikáció egyben kulcs a tudástárakhoz, mások szerint viszont elfordít a kánonoktól.”(Pléh,2001.1.o.). Ennek a tudásnak az egyensúlyi viszonyai, térbeli kiterjedése (virtuális és valós értelemben), „barázdáltsága” adják az emberi nembeli lét társadalmi szempontú minőségét. Azért azt, mert az emberi módon megélt lét célja már fizikailag sem lehet a szinguláris ember („Maugli”), hanem csakis a szociális ember léte, másként: a szocietasba integrált egyedé. Ez pedig csak akkor következhet be, ha az a tapasztalat-anyag, amit tudásnak nevezünk, generációkon keresztül adekvát formában és dinamikával átszármazik. Tehát nem a tudást - hiszen annak összetevői konfigurációi, konzisztenciája, karakterisztikája és metodikái állandóan változásban vannak -, hanem a tudás tudását kell átadni. Ezt az állandósult változékonyságot csak olyan szerveződés képes regisztrálni és kontrollálni (Pléh, 2001), amelyre igaz Gordon Allport állítása, miszerint:

- „… mindannyiunk szellemében szükségszerűen ugyanazzal az alapvető szerkezettel és sajátosságokkal kell rendelkeznie, mint embertársaink bármelyikének; a kölcsönös megértés végső soron az embereknek egy közös, objektív szellemben való részesülésén nyugszik (Allport, 1980.99.o.).

- Megerősíteni látszik ezt a nézetet Pléh Csaba, aki a kognitív idegtudomány irányából a következőképpen fogalmaz: „… sok érv szól a mellett, hogy a gondolkodást a belső világ, a lélektan tekintetében egyneműnek tartsuk, elismerve a változatokat, de ezeket úgy kezelve, mint a közös emberi erőforrásokkal való gazdálkodás ökonomikus változatait” (Pléh, 2001.2.o.). A kontroll, „követés”(Pléh, u.o.) azt jelöli ki, hogy az alkalmazott ismeretek közül melyek lesznek egy változóban lévő társadalmi lét következő fázisában relevánsak annak ismeretében, hogy mi az időben történt előrehaladás tartalmi jellemzője és, hogy a megelőző generációk tudásépítő munkája következtében milyen társadalmilag értékes kompetenciák, alkalmasságok és tárgyi objektivációk szükségesek azoknak a társadalmi gyakorlatba való beépítéséhez. A világ és ez az emberi tudás hat egymásra, ahogyan azt leginkább a nyilvánosságban megjelenő inkább negatív közlésekből tudhatunk (Pl. környezetszennyezés, atomhulladék, stb.). Egymásra hatásuk azonban egyfajta speciális kommunikáció. A kommunikáció létezésének és lehetőségének felismeréséből és magából a kommunikációból desztillálódott le az emberi tudás a kezdetektől (Stonehenge, a piramisok, kozmikus jelek és jelrendszerek, termékenységmítoszok és fétisek, stb.) (Várkonyi, 1972; Zolnay, 2001.). És eközben elindul az entrópia növekedése. Komplex, és belterjes rendszerek injektálódnak a természetes valóságba; következményei – az angol nyelvterületen használt ’utólagos előrelátás’ fogalmával - törvényszerűen mutatnak a virtuális világok irányába. Ilyen virtuális világ a tudásé. Ezt igazolják a fizika, a kvantummechanika, a kémia, biológia, stb. tapasztalatai, valamint mentális és valóságos modellkísérletei (Végh, 2003). A természet kommunikációja az ember nézőpontjából objektív, míg az emberé szociális kommunikációja léte első pillanatától kezdve önös, szubjektív és kumulatív. A bábeli zűrzavar elkerülése mégis sikeresen megtörtént: konvencionális „architektúrák” (Pléh, 2001.4.o.) alkalmazása tette a világot a jelenlegi szinten élhetővé az emberek csoportjai számára. Ez a konvencionalitás a tudás alapja, a jó és rossz tudásé, az érvényes tudásé.

6. táblázat. Az érvényes tudás funkciói

Érvényes tudás

Használatban

Társadalmi versenyben

Készségszerű tudások

Könyves tudások

Megcsinálás

Kódok

Működtetjük

ehhez keressük

Keressük,

működéssé válik


                            ( A táblázatot ismerteti a Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár

                            Forrás: Pléh,Cs (2001. március 10–11). Előadás az MTA Filozófiai Intézete és a

                            Westel Kommunikációs Rt. szervezte Mobil információs társadalom című

                            konferencián, Dunabogdány)

„Ebbe a planetráris kommunikációba kapcsolódik be az a képi kommunikáció, amelynek tudása, kódolási-dekódolási képességei vizsgálatunk tárgyát adja. „A képek kapcsolatot teremtenek olyan emberek között, akik amúgy más-más nyelven beszélnek. Ám tegyük hozzá: még azok között is, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, a képek hatékonyabban teremtenek közösséget, mint a szavak”(Nyíri, 2002.3.o.)

Ismétlő/ önellenőrző feladat

Hundertwasser alábbi képe mennyiben szolgálja a képi kommunikéció célját? (“ mellékesen”: keresse meg  a kép adatait is!)

Az élet a világ tudása, minősége e tudás kvalitása. A világ jelenségeiben, formáiban, színeiben, elemi összetételeiben van jelen, és akár csupán a tudatunkban, akár objektíven, azon kívül is létezően, de mindenképpen az egyénre nézve közömbösen egzisztál. Ahhoz, hogy a benne való lét tudatos létformává, tehát emberre jellemzővé váljon, ezt a tudatosságot kell, tudás formájában megérteni, megélni és átadni.