6.5. A motívum, mint érték
Ha meg akarjuk vizsgálni, hogy az emberi motívumok milyen értéktartalmakat hordoznak, a fenti hierarchikus szerveződés figyelembe vételével célszerűnek látszik a szükségletek természetének feltárását elvégeznünk. Ehhez Maslow szükségletpiramisának felidézése tűnik a legmegfelelőbbnek:
Ha a szükségletpiramis egyes szintjei olyan értéktermészetű indíttatásokat, szükségleteket tartalmaznak, amelyek egyben a cselekedetek motívumaiként, drive-ként, flow- ként, vagy elsajátítási motivációként belső hajtóerőt „termelnek”. Tervezett nevelési struktúrában nevesített módon, egyfajta célokságként jelenhetnek meg, hiszen, mint alapvető motívumok a viselkedést azon meghatározó tényezői lesznek, amelyek a szervezetben bekövetkezett élettani (pszichés) változásokkal közvetlenül kapcsolatosak. Ugyanakkor a biológiai tényezők mellett a társadalmi és kulturális tényezők szerepe is jelentős. Ezek részint szociális, részint kognitív, részint személyes természetűek. Példaként: a kompetencia-motívum (White, 1959/1988) késztetés a környezettel való hatékony viselkedés elsajátítására, amely teljesítménymotivációvá is lényegülhet egyben, mint a sikerek elérésére, a teljesítmény állandó emelésére, mások teljesítményének meghaladására vonatkozó késztetés. Az igényszint, amely a feladat teljesítésére vonatkozó előzetes célkitűzés arra nézve, hogy mit várunk el magunktól, míg a siker és a kudarc, a közösségi léttel való szembesülés orientációs bázisai. Pedagógiai tekintetben a következő összefoglalást tehetjük a motívumok értéktermészetével kapcsolatosan: motívumok azok a belső hajtóerők, amelyek a társadalom egésze, vagy annak értékközvetítő csoportjai által közvetített eszmények, értéktartalmak megszerzésének, vagy megvalósításának késztetéséből fakadnak. A motívum, mint érték és, mint közvetett (közvetítő) tudáshordozó biogén, szociogén és pszichogén szükségletek komponensrendszere, amely az ismeret és a kompetencia viszonyrendszerében „[…]az értékes, érvényes hasznosítható tudás egyik kategóriája” (NAT , 2003. 161.o).
Ismétlő/önellenőrző feladat
Vezesse le a 9. táblázat vizszintesen egymásból következő tételeit!
Véleményem szerint ebben az összefüggésben a motívumot joggal rendelhetjük a pedagógiai folyamat érték kategóriája alá, annál is inkább, mert ezek kiépülése, aktivitása, vagyis a motívumok belső szükségletekből fakadó hajtóereje nélkül az élethosszig tartó tanulás teleosza nem vethető fel.
A tanulás folyamatát illetően Knausz Imre (2001) felosztásában a tanuló közvetlen motívumai a következők:
Kíváncsiság (a megismerés vágya), melynek legegyszerűbb változata az odafordulás (orientáció).
Érdeklődés: a kíváncsiság valamely állandó tárgyra irányul, visszatérően a dolgok ugyanazon osztályára vagyunk kíváncsiak. Fontos komponense: a környezet földerítésének az igénye (exploráció).
Törekvés az ellentmondások kiküszöbölésére: az új tudástól azt reméljük, hogy segít meglévő tudásunkat ellentmondásmentes egységekbe integrálni.
Kognitív motívumok (tartalmi kapcsolatban állnak az elsajátítandó tudással)
Kompetencia: egy-egy feladat megoldása örömet tud szerezni akkor is, ha nem jár érte külön jutalom.
A közvetett pedagógiai motívumok közül a legfontosabbak a családi háttérrel összefüggő motívumok, amelyek egyik része a követelés, elvárás, a másik összetevője a jutalmazás és büntetés, amely kívánatos esetben az érzelmi kapcsolat és empátia csatornáin keresztül érvényesül. Fontos a család mintaadó szerepe a tudással kapcsolatos attitűdje vonatkozásában.