Érfal sérülés hatására egyrészt érösszehúzódás, valamint vazoaktív anyagok felszabadulása történik. Így két párhuzamos folyamat indul: a véralvadás és a trombocita aktiválódás.

A sérült érfal kollegénjeihez a vérlemezkék felszíni glikoproteinekkel (GP) kapcsolódnak. A folyamatban több véralvadási faktor is közrejátszik (Ib-IX-V és a von Willebrand faktor -vWF).

A folyamat során számos mediátor molekula is felszabadul a kötődött vérlemezkékből:

Trombin hatása

A TXA₂ hatásai:

Az aszpirin kezelés hatására a COX-1 enzim gátlódik, így a TXA₂ mennyisége csökken. Sajnos ez a hatása hiperglikémia (és/vagy cukorbetegség) alatt jelentősen gátlódik.

Az adenozin difoszfát (ADP):

A vérlemezkék Ca szintjének növelése, trombociták aktiválása, így az aggregáció erősítése.

Hatását a P2Y₁ és P2Y₁₂ receptorán keresztül fejti ki.

A P2Y₁ antagonista clopidogrel és a P2Y₁₂ prasugrel alkalmazásával az aszpirinnél lényegesen hatékonyabban lehetett csökkenteni a cradiovaszkuláris rizikókat cukorbetegek esetében.

Az 5-hidroxitriptamin -szerotonin (5-HT) hatásai:

A vérlemezkék Ca szintjének  növelése, trombociták aktiválása, így az aggregáció erősítése

Az adrenalin hatásai:

alfa2 receptor hatáson keresztül a vérlemezkék cAMP szintjének csökkentése,

környező trombociták aktiválása

A trombocytákat aktiváló faktor (PAF):

gyulladásoknál serkenti az aggregációt

P-selektin

            serkenti az aggregációt

plazminogén aktiválás gátló (PAI-1) vagy másnéven szerin proteáz inhibitor (SERIN)

kötődik a plazminogén aktivátor (PA) molekulákhoz (szöveti és urokináz típus), így meggátolja a plazmin képzését, így gyorsítja és tartósítja az alvadási folyamatokat.

serkenti a zsírszövet volumenét

PAI-1 koncentrációja 6-80 ng/ml. Emelkedett értéke jól korrelál az artherothrombózis és a miokardiális infarktus kialakulásával.

májban, zsírszövetben, vérlemezkékben, makrofágokban, érfalban szintetizálódik.

Az aggregáció után a trombociták speciális alakváltozáson esnek át:

Pénz formából amőboid forma alakul ki a bennük lévő aktin szálak segítségével. A folyamatot serkenti a protein kináz C molekula.

Ezt követi a miozin szálak aktiválódása, melynek hatására összehúzódás (retrakció) történik.

A véralvadás utolsó lépéseiben a fibrin monomer molekulából fibrin polimer képződik. A folyamatot a trombin katalizálja. A fibrin polimerekből pedig a XIIIa faktor hatására keresztkötött fibrin polimer képződik.

Végül fibrin szálakkal is átszőtt vérrög keletkezik. (Fibrinogén-vWF-GPIIb-IIa-aktivált trombociták-endothelium).

A fenti folyamatot serkenti a vérlemezkékből felszabaduló CD40L fehérje. Ez hasonló szerkezeti felépítésű, mint a TNF-α. A fehérje a GPIIb/IIa komplexhez kötődve segíti a stabil kötések kialakítását, valamint az endotheliumban fokozza a gyulladási és osztódási folyamatokat.

A szervezet megfelelően védekezik az ellen, hogy a kicsapódó trombociták elzárják a teljes érlument. Ezért számos hatás a sérüléstől távolabb már csökkenti az aggregációt.

Az aggregáció ellen hatnak:

prosztaciklin (PGI₂)

Az épp endothél sejtekből jut a vérbe, s emeli a vérlemezkék cAMP szintjét, amely csökkenti a bennük levő Ca²⁺ szintet, s így az aggregációra való hajlamukat.

erős értágító hatású

nitrogén monoxid - NO

A cGMP szint növelése révén hasonló hatást ér el, mint a prosztaciklin.

adenozin

Az adenint bontása révén csökkenti az aggregációt.

Az alvadást lassítani, az alvadt vért több folyamat is tudja befolyásolni:

aktívált protein C

a trombin, trombomodulin, protein C-ből alakul ki.

Gátolja a véralvadási faktorokat (Va és VIIIa)

gyulladási folyamatok, citokininek csökkentik a mennyiségét.

Plazmin

plazminogénból alakul ki

darabolja a fibrin polimer szálait (fibrinolízis)
hatását a plazmin gátló (PI), a plazminogén aktiválás gátló (serpin vagy másnéven  PAI) és a fibrinolízis gátló (thrombin activatable fibrinolysis inhibitor - TAFI) gátolja

antitrombin

Hatás: megköti a trombint

Elhízás során a folyamatosan zsírral töltött zsírsejtek gyulladáskeltő anyagokat szintetizálnak (TNF-α, IL-6, complement C3, plazminogén aktiváció gátló plasminogen activation inhibitor -PAI-1-t és a renin-angiotensin rendszer több elemét). Az adiponektin szint (inzulinérzékenység növelő) csökkenni fog, s a zsírsejtek által termelt leptin mennyisége pedig nő. A fokozott makrofág termelés és gyulladási faktorok serkentik a véralvadási folyamatban lényeges szerepet játszó trombin és fibrinogén szintjének emelését. A fibfinogén glükózizációja (lizin), vagy nitralizációja (tirozin) megváltoztatja a véralvadás és a fibrinolízis folyamatát.

Inzulinrezisztencia, hiperglikémia csökkentik az endothelium NO termelését, ami vazokonstrikciót okoz.

Elhízás hatására fokozódik a TXA₂, CD40L, P-selektin mennyisége. 10 %-os testsúly csökkentés már szignifikánsan emeli a NO és prosztaciklin szintet, csökkenti a CD40L és  P-selektin mennyiségét, a vérlemezke ADP érzékenységét. Ezen adatok jól korrelálnak a HOMA által mért eredményekkel is.

Fiziológiás esetben feltételezik, hogy az inzulin csökkenti a vérlemezkék Ca szintjét, s gátolja a P2Y₁₂ receptor közvetítette jelátviteli folyamatokat. A vérlemezkéken találtak IGF-1 receptorokat is, amelyek szerepe még bizonyításra vár.

Az inzulin rezisztencia és az elhízás fokozza a PAI-1 mennyiségét.  Valószínűleg főleg a hasi és a máj zsírszintje befolyásolja a mennyiségét. Szintén megnő a gyulladási citokinek szintje, főleg az IL-6 hatására. A 2-típusú cukorbetegség kezelésére használt metformin készítmények csökkentik a PAI-1 koncentrációt.

Hiperglikémia alatt fokozódik a mátrixbontó matrix metalloproteáz enzim (MMP-1 és MMP-9) szintje, amely előmozdítja az akut koronária szindróma (ACS) kialakulását.

Újabban leírták, hogy a trombin számos pleiotróp hatással rendelkezik. Fokozza a sejtek növekedését, addhézióját, a gyulladási folyamatokat és az infiltrációt.  Hatásait a PAR (proteáse activated receptors) receptorain át közvetíti. A zsírsejtek trombin hatására (PAR4 receptor) IL-1, IL-6 és macrophage chemotactic proteint (MCP1) termelnek. A trombin gátló agrotroban alkalmazásával sikerült csökkenteni a makrofág infiltrációt és az MCP-1-t. Az MCP-1 gátlása viszont megszüntette az inzulin rezisztenciát. Ennek megfelelően a fokozott trombin szint lehet az egyik összekötő kapocs az elhízás és az inzulin rezisztencia kialakulása között.