3.1. Kislányból férfi
A hetvenes évek eleje óriási mérföldkőnek számít a doppingtörténelemben: ez az az időszak, amikor már az anabolikus szteroidokat is ki tudták mutatni a szervezetből. Ezeknek az anabolikus szteroidoknak az alapja a tesztoszteron, melyek növelik a harátcsíkolt izmok tömegét, és csökkentik a zsír mennyiségét a szervezetben. Ezen felül elősegítik a fehérje raktározását, megtartását, gátolják a fehérjevesztést, és a pozitív nitrogénmérleg létrehozásával gyorsítják az izomszövet képződését. Bár a dopping ellenes szervezetek folyamatosan harcolnak ellene, ma is ez az egyik leggyakrabban használt doppingszer, főként az erősportágakban, mint például a súlyemelés, súlylökés vagy kalapácsvetés.
A szocialista német állam a szervezetten doppingolás bölcsője volt, az úszólányokat egészen gyerekkoruktól kezelték férfihormonnal. 1979-ben a 14 éves kislány, Heidi Krieger a berlini Dynamo SC-ben atletizálni kezdett, majd 2000-ben már férfiként, Andreas Kriegerként tett tanúvallomást a berlini tartományi bíróságon az utolsó nagy NDK-s doppingperben. "Arnold Schwarzenegger labdába se rúghatott volna mellettem" - mondta a bíróságon 21 éves önmagáról. A hormonkezelés nőkben a férfiasodás mellett rengeteg más veszéllyel társul: májkárosodás, jó- vagy rosszindulatú máj- és vesedaganatok, szívbetegségek, mozgásszervi sérülések veszélye, hallucináció, depresszió is lehet az anabolikus szteroid hatása.
Andreas, korábban Heidi, az
atléta (Kép forrása:
http://www.origo.hu/sport/egyeb/atletika/20130509-beteges-modon-elloptak-a-gyerekkorunkat.html)
A stimulánsok és a szteroidok elleni harc után a nyolcvanas években kezdett előtérbe kerülni a vér oxigénszintjének növelése. A vérdoppingnak több fajtája ismert. Az oxigén két módon halad a vérben:mintegy 3%-a oldott állapotban található a plazmában, a többit a vörösvértestekben található hemoglobin viszi a felhasználás helyére. A vér oxigénszállító képességének fokozása nagymértékben befolyásolja a teljesítményt, oxigénnel dúsított saját vagy idegen vér (homológ vagy heterológ) transzfúziójával, legális magaslati edzőtáborokkal, hipoxiás kezelésekkel vagy eritropoetinnel (EPO) fokozható.
Elvileg a nemzetközi olimpiai szövetség már 1990 óta tiltja az EPO-t. A nemzetközi doppingszakértők szerint az olyan, állóképességet igénylő számokban, mint a kerékpár, a hosszútávfutás vagy az úszás, ez a doppingszer dönthet. Az EPO egy fehérje természetű hormon, amely a szervezetben főként akkor termelődik magas koncentrációban, amikor a vérben csökken az oxigén mennyisége, például magaslaton. A vörösvértest termelésben segít és több vörösvértesttel a vér több oxigént képes szállítani, így javítja a szer a versenyzők teljesítőképességét. Hatása hetekig tart, viszont nagyon hamar, két nap alatt kiürül a szervezetből, ezért nagyon nehéz szűrni.
Az anti-dopping mozgalomnak áldozatai is akadnak: Sydneyben egy román atlétának, Andreea Raducannak egy olimpiai orvos olyan gyógyszert írt fel a meghűlésre/megfázására, amely pszeudoefedrint tartalmazott hatóanyagként. Pszeudoefedrin szerepelt a tiltott anyagok listáján, ezért a sportolónőt megfosztották aranyérmétől, holott nem szándékos doppingvétség áll a háttérben, de a nem tudás nem mentesítette a felelősség alól.
1. sz. táblázat: Dopping: ókortól napjainkig, mérföldkövek összefoglalása
Időszak |
Fő doppingszer |
Időszámításunk előtt
|
|
XIX. sz. |
|
XX. sz |
|
1930-as évek |
|
1936 |
|
1950 |
|
1960 |
|
1972 |
|
1975 |
|
1976 |
|
1984 |
|
1988 |
|
1992 |
|
1999 |
|
2000 |
|
2010 |
|
A jegyzet következő fejezeteiben, mielőtt rátérnénk a teljesítményfokozásra, a teljesség igénye nélkül, egy rövid áttekintést szeretnék adni az olvasónak az izomműködésről és izomtípusokról.