Kerettörténet, expozíció
A történetnek a mennyekbe való felemelése több funkciót is betölt: az isteni gondoskodás és előrelátás folytán megtudjuk, hogy ma este (egy óra múlva – határidő-logika!) George öngyilkosságot akar majd elkövetni, amit a védőangyalnak kell megakadályoznia. Ha sikerül, akkor megkaphatja a szárnyait, és teljes értékű angyallá válik. A „mennyei” kerettörténet tehát bevezet a történet jelenébe (egy órával az öngyilkossági kísérlet előtt), megfogalmazza a célkitűzést és a történetet megszervező kérdést (sikerül-e megmenteni George életét?). Egy plusz történetszálat is bevezet, melynek tétje Clarence angyal küldetésének sikeressége. A jelenet komikuma ellenpontozza a téma (az öngyilkosság) komolyságát azáltal, hogy rámutat: a mennyben is úgy mennek a dolgok, mint a földön, a kicsit butácska, de jószívű angyalnak is ki kell érdemelnie a jutalmát.
A mennyei keret másik funkciója, hogy elindítja azt a hosszú expozíciós részt, amely bemutatja George életét és elvezeti a történet későbbi pontjáig. Mind a múlthoz, mind a jövőhöz való hozzáférés ezen isteni perspektíva által motiválódik: a jövő éppen úgy feltárul, mint a jelen, és a múlt képei megelevenednek. (Clarence angyal, mivel nincsenek szárnyai, segítségre szorul a múlt látásában.) Minden idősík egyformán hozzáférhető, a kamera mindenütt jelenléte az isteni szem (vagyis a mindentudó narrátor) pozíciójából magyarázható. A csodás elem bevezetése tehát magyarázza a narrátori mindentudást, diegetikus (a történet szintjén megjelenő) ürügyet szolgáltat hozzá, és bevezeti a „csodás” megoldást, vagyis George megmenekülését. (Ennek funkciója a történet szintjén nem George konkrét pénzhiányának a megoldása, hanem annak magyarázata és igazolása, hogy George megtalálta a helyét a kisvárosban, nincs szükség arra, hogy elmenjen innen.) Ugyanakkor ez a pozíció, ahol múlt-jelen-jövő összegyűlik, rámutat a mindentudás nem emberi, konstruált jellegére is, mondhatni leleplezi azt.
A flashback (visszatekintő elbeszélés) a klasszikus filmben formálisan általában egy szereplő nézőpontjához kapcsolódik (a szereplői emlékezet motiválja), ahol az időugrást, az idő visszafordítását az életlen képből kibontakozó éles kép jelöli. Annak ellenére, hogy egy szereplő emlékezetét jeleníti meg, olyan típusú hozzáférést enged a múlthoz (jelenné teszi a múltat), ami egyetlen embernek sem áll hatalmában. Itt az isteni (mindentudó) pozíció leple alatt a narráció nyíltan (öntudatosan) felvállalja elbeszélői hatalmát. (Azt persze nem tudjuk meg, ki meséli, ki jeleníti meg az égi történetet.)
A mennyei kerettörténet ezen pontjához a filmidőben több mint 90 perc múlva fogunk visszatérni, a védőangyal földi megjelenésével, amikor elérkezünk az öngyilkossági kísérlet jelenetéhez. A George történetét előkészítő expozíció a gyerekkori események felidézésével kezdődik, melyeket hangalámondás (voice-over) kísér egy ideig, amely rögzíti a szereplők főbb tulajdonságait, a történet világának értékrendszerét (a jószívű, önfeláldozó George-ot, aki megmenti testvérét a vízbefúlástól és a patikust attól, hogy megmérgezze a betegeit vs. a gonosz, pénzsóvár és hatalomvágyó Pottert). A hangalámondás orientál az időben, a főbb információk ismétlődnek. (Potter első megjelenésekor Clarence rákérdez a kilétére, az arra sétáló fiúk is megnevezik, megállnak, József hangja megállapítja, hogy ő a leggazdagabb és leggonoszabb ember az országban.) Az ismétlések, a kiemelések gondoskodnak arról, hogy a néző magabiztosan orientálódjon a történet világának értékrendszerében.
Az idősíkok váltásánál József hangja vezeti a nézőt: egyre többet és többet tudunk meg a már felnőtt George-ról, kiderül utazási szenvedélye, baráti kapcsolatai. Clarence Józsefhez intézett kérdései – „Elmondta-e valakinek a pirulás esetet? Feleségül vette-e a lányt? Elmente-e a felfedező útra?” – a néző kérdéseit fogalmazzák meg, a nézőhöz szóló utasítások, a történet tétjeinek, a főhős céljainak a tisztázását szolgálják. (Válasz: „Majd meglátod.”) József és Clarence párbeszéde tulajdonképpen az elsődleges történet, George történetének a kommentárja, ismétli és rögzíti annak főbb pontjait. Mihelyt a történet koordinátái (helyszín, szereplők, célok) tisztázottak, az angyali közbeavatkozás már nem szakítja meg a retrospektív (visszatekintő) bemutatást, az elbeszélői öntudatosság és a mindentudás jelei elhalványulnak. Ez viszont azzal jár együtt, hogy megfeledkezünk az égi kerettörténetről, és George történetét fogadjuk el elsődleges történetnek, mint amely jelen időben, itt és most-ként bontakozik ki a szemünk előtt.