31.2. Narkotikumok

Ebbe az osztályba tartozó vegyületek lehetnek természetes (morfin), félszintetikus (heroin) és szintetikus opiátok (methadon) (19. ábra) - elsősorban fájdalomcsillapítóként hatnak. Komoly mellékhatásként fennáll a légzési nehézség, illetve a fizikai és pszichikai függőség kialakulásának veszélye. E drogfajtákat egyes köhögés és megfázás elleni készítmények is tartalmazzák.

 

19. ábra: morfin, heroin, methadon szerkezeti képlete

A morfin, mák (Papaver somniferum) alkaloidja. Opioid analgetikumként (fájdalomcsillapítóként) használják a gyógyászatban. Eredeti nevét - morfium - Morpheusról, az ókori görög mitológia álomistenéről kapta, a morfin nevet Gay-Lussac adta. A morfint először Sertürner, német gyógyszerész izolálta 1805-ben. Fájdalomcsillapító, szedáló és eufórikus hatásukat az agyban és a gerincvelőben elhelyezkedő opiát receptorokon keresztül fejtik ki. Eddig háromféle opioid-receptor típust ismerünk:

1. μ (μ1 és μ2)

2. κ (κ1, κ2 és κ3)

3. δ

Mindhárom receptor típus G-protein mediált jelpályához kapcsolt (7-TM receptorok). A receptorokhoz kapcsolható farmakológiai hatások még nem teljesen tisztázottak. A μ-receptorok biztosan a fájdalomcsillapító rendszer szolgálatában állnak, gerincvelői és főleg supraspinális szinten. A κ-receptorok főleg spinális szinten csillapítják a fájdalmat, míg a δ-receptorok szerepe a fájdalomcsillapításban még vitatott.

Az opiát receptorok celluláris hatásai (20. ábra):

  1. csökkentik a cAMP-szintet
  2. facilitálják a receptorfüggő K+-csatorna nyitását (hyperpolarizáció)
  3. gátolják a feszültségfüggő Na+-csatornák nyitását
  4. a neurokémiai végeredmény gátló hatás: csökken a különböző neurotranszmitterek felszabadulása (ACh, NA, dopamin, GABA, szerotonin, P-anyag)
  5. Ca2+ sejtbe lépésének gátlása, ezáltal csökken a preszinaptikus neurotranszmitter felszabadulás
  6. fokozódik a K+-kiáramlás a posztszinaptikus neuronokból, melynek során hiperpolarizáció lép fel
  7. aktiválja a leszálló pályákat a periaqueductalis szürkeállományban, miközben ennek leszálló nyúlványa gátolja a hátsó kötegbe érkező nociceptív impulzusokat (K+áteresztőképesség fokozódik, csökken a GABA felszabaduláshoz, vagyis a leszálló gátlórendszer gátlása serkentést indukál)

20. ábra: Az opiátok celluláris hatásai (AMPA:2-amino-3-(5-metil-3-oxo-1,2-oxazol-4-il)(propánsav) NMDA: N-metil-D-aszpartát)

A heroin szerkezetileg 3,6-diacetil-morphin. A vér-agy gáton való átjutás után 6-monoacetil-morphinná alakul. A morfin-szerkezetekre jellemző tulajdonság, hogy a 6-os szénatomon történő módosítás fokozza a hatásukat, ezért erős a heroin. A metabolizmus során ez a vegyület is deészterizálódik, és morfinként alakul tovább. Erősen lipidoldékony vegyület, aminek következtében gyorsan átdiffundál a vér-agy gátat képző endotélium sejthártyáján, bejutva az agy idegsejtjei közé: hatását tehát hamarabb és erőteljesebben fejti ki, mintha morfint juttatnánk a szervezetbe.

A methadon egy szintetikus opioid, fájdalom- és köhögéscsillapító. Hatásspektruma lényegében a morfinhoz hasonló, hasonló dózisban viszont annál erősebb és hosszabb hatású. Függőséget okoz, de elvonási tünetek csak 2-4 nap elteltével jelentkeznek, és sokkal enyhébbek. Kereszt tolerancia révén eredményesen csökkenti a heroin megvonásakor keletkező súlyos tüneteket, ezért alkalmazzák elvonókúrák során, ez az ún. Dole-Nyswander módszer. Egyéb opiátok elvonási tüneteit tartósan gátolja. A methadon szubsztitúciós kezelés: a betegeket először methadonra állítják át, majd fokozatosan csökkentve az adagot teljesen megszüntetik a kábítószer adását. Az agyban nagy szelektívitást mutat a μ-opioid receptorokhoz. A szervezet endogénanalgetikus rendszerét stimulálja, a fájdalomérzékelést és a fájdalomérzet vezetését szabályozza. Fő terápiás hatása ugyan a fájdalomcsillapítás, de nyugtató hatással is bír. Gyógyszerfüggőség, illetve elvonási tünetek lassabban alakulnak ki, és ezek az opiátokhoz képest kevésbé súlyosak. Csökkenti a lobus corticalis szenzitivitását, gátolja az ide futó thalamo-corticalis pályák ingerületvezetését, a poliszinaptikus transzmissziót, csökkenti a perifériás fájdalomérző receptorok ingerlékenységét. Az agytörzsre is gátló hatást gyakorol, ebből eredően szedatív, a nyúltvelői vegetatív központok, különösen a légző- és köhögési központ ingerlékenységét csökkenti.