12.2. Hogyan mutassuk be a beszédfogyatékosságot kisgyermekeknek?

Fontos betartani azt az általános szabályt, hogy a bemutatás legyen tárgyilagos és pontos, de ne túl tudományos. Igyekezzen a gyermekek nyelvi és kognitív sajátosságaihoz igazodva bemutatni a mozgásszervi fogyatékosságot. Mindig a gyermekek közötti azonosságból induljon ki és ne a beszédfogyatékosságból eredő különbségekre helyezze a hangsúlyt.

A beszédfogyatékosságról gyermekeknek

Néhány embernek nehézsége lehet a tiszta beszéddel, mert bizonyos hangokat nem tudnak helyesen kiejteni. Néha dadognak (szavakat ismételnek) vagy elakadnak, és nem tudnak semmit sem mondani. Vannak olyan emberek, akik nem tudják, hogyan változtassák a hangerőt, és mindig túl hangosan vagy túl halkan beszélnek. Mások tisztán beszélnek, de gondjuk van a beszédértéssel vagy a helyes nyelvhasználattal. A nyelvhasználat azt jelenti, hogy a megfelelő szavakat összeválogatjuk ahhoz, hogy másokkal kommunikáljunk. Ezek az emberek nehezen találják meg a megfelelő szavakat, nehézkesen követnek utasításokat vagy kevésbé tudnak kérdésekre helyesen válaszolni, és odaillő kérdéseket feltenni. Mások egyáltalán nem beszélnek, és ezért képekre vagy számítógépre van szükségük a kommunikáláshoz. Bizonyos emberek kommunikációs károsodással születnek, míg mások fejsérülés vagy egészségügyi probléma következtében szerzik a beszédfogyatékosságot. Az iskolában ezek a gyerekek logopédussal, beszédterapeutával is dolgoznak. Ha van olyan barátod, akinek kommunikációs nehézsége van, ajánld fel a segítséged, hogy gyakorolhasson beszélni, és így fejlődni tudjon.