Skip navigation

12.4. Helyes kommunikáció beszédfogyatékos személyekkel

„A beszédhibásokkal, beszédfogyatékosokkal történő kommunikáció során a beszédpartnerhez való alkalmazkodás nélkül nem képzelhető el zavarmentes beszélgetés, társalgás, információ- átadás. Ennek megvalósulása érdekében beleélő-képességre, odafigyelésre, megértésre, elfogadásra van szükségünk” (Gáspár és Kisházy, 2010.115.o.).

- Fontos tudatosítani, hogy a beszédfogyatékos emberekkel folytatott kommunikációban a legnagyobb segítséget azzal adhatjuk, ha természetesen viselkedünk.

- A kommunikációnk legyen tapintatos, segítő szándékú, de nem tolakodó.

- Mindez azt jelenti, hogy velük szemben tartsuk be azokat a társalgásra és információcserére vonatkozó szabályokat, melyeket más, nem beszédfogyatékos beszélgető partner esetében.

- Fogadjuk el a beszédhibás ember személyiségét, igyekezzünk olyan tevékenységekbe bevonni, amelyben nem a beszédteljesítmény a legfontosabb (pl. kreatív tevékenységek, sport, zene, kirándulás, stb.).

- Partnerünk mondanivalójának tartalmára való odafigyelés elsődleges fontosságot élvez. Ez segít abban, hogy alkalmazkodni tudjunk a kommunikáció során folyamatosan változó szabályokhoz, csak így érhetjük el a társalgás eredeti céljának megvalósulását.

- Fontos a partnerhez való alkalmazkodás, és a kommunikációs szándék megvalósulására való törekvés, például a megértés támogatása jól megválasztott gesztusokkal és mimikával.

- A partnerünk érzékenyebben reagálhat a visszajelzéseinkre, lényeges a reakciók kontrollálása az ún. „kommunikációs nyomás” elkerülése érdekében.

- Dadogó személyekkel történő kommunikáció folyamatát segíti, ha 

- a társalgás során érdeklődéssel fordulunk a partnerünk felé és fenntartjuk a természetes szemkontaktust, akkor is, ha esetleg zavarban érezzük magunkat,

- ha a mondanivalójának tartalmára és nem formájára figyelünk.

Fontos továbbá, hogy

- ne akarjunk segíteni azzal, hogy helyette mondjuk ki a szavakat, mert ez a türelmetlenség jelének tűnhet,

- a társalgás során a beszédünk legyen nyugodt és természetes,

- ne tegyünk dicsérő megjegyzéseket, ha a dadogó személy megakadásai időlegesen megszűnnek

- hagyjunk kellő időt a társalgásra.

- Nem beszélő partnerünk önkifejezését segítsük azzal, hogy támogatjuk a gesztusjelekkel, mimikával, rajzolással, írással történő kommunikációját. Buzdítsuk arra, ha képes rá, írjon vagy rajzoljon szándékai kifejeződése érdekében (Gáspár és Kisházy, 2010).

Feladat

Tekintse meg a Fővárosi Beszédjavító Intézet rövid filmjét a dadogásról

Figyelje meg, milyen kompenzációs technikákat alkalmaznak a dadogó gyermekek!

Milyen „lelki elakadásokat” okozhat a dadogás a fiataloknál?