A GDP számításának egyéb szabályai

A valóság – mint már jeleztük – sokkal bonyolultabb, mint a fentiekben láthattuk. Ennek megfelelően a GDP összeállítása, kiszámítása is sok-sok bonyodalommal jár. Nézzünk meg ezek közül néhányat.

Készletek. Elképzelhető, hogy a vállalat nem értékesíti valamennyi termékét. Esetünkben az eladatlan kenyérre kétféle sors várhat. Tönkremegy a vállalat raktáraiban, így nem lesz részévé a GDP-nek, ennyivel kevesebb lesz a profit (vagy a munkajövedelem, ha a vállalkozó nem fizeti ki a pékeket). Ha azonban mód van a kenyér későbbi értékesítésére, akkor úgy vehetjük, mintha a vállalkozó maga vette volna meg, későbbi értékesítés céljából.
A készletnövekedés eseteinek többségében ez utóbbiról van szó, a készletnövekedés értéke növeli a GDP-t, a készletre történő termelést kiadásként és jövedelemnövekedésként is figyelembe veszik.

Aggregálás. A GDP sokféle termék sokféle értékét sűríti egyetlen számadatba. Érthető, hogy a kenyerek és autók mennyiségét nem összegezhetjük naturális mértékegységekben (öt kenyér + hét autó = 12). A piacgazdaság elkötelezettjei hisznek abban, hogy egy-egy jószág társadalmi jelentőségét (határértékét) hűen méri az a pénzösszeg, amennyiért az utolsó darabra is vevőt lehet találni rá. A különböző természetű javak összegzésére így a piaci árakat használjuk: GDP = kenyér mennyisége x kenyér ára + autók mennyisége x autók ára.

Félkész termékek. Ha a farmer 100-ért ad el búzát a molnárnak, aki azután 200-ért adja tovább a lisztet a péknek, s utóbbi 300-ért értékesíti az elkészített kenyeret, akkor együttesen 600 értékű eladásról tudnának beszámolni, miközben a társadalom csupán egy 300 értékű új veknivel lett gazdagabb. A 600-as szám ún. vertikális halmozódást tartalmaz, amit a GDP helyes megállapításához ki kell szűrni. A helyes megoldás az, ha minden szereplő csak arról ad számot, hogy ő mit adott hozzá az általa vásárolt félkész termékek értékéhez. Ez a GDP-nek (a „jövedelmek”, illetve „kiadások” megközelítések után) egy harmadik megközelítési lehetőségét adja: a GDP a vállalatok által hozzáadott értékek összege, vagy a végső felhasználásra készült javak értékösszege. Az iménti példában: (100 – 0) + (200 – 100) + (300 – 200) = 300, vagy egyszerűen: 300 értékű, végső felhasználásra kerülő kenyér.

Becsült értékek. Ha a kenyeret el lehet adni 300-ért, akkor biztosak lehetünk benne, hogy legalább annyit ért, nyugodtan beszámíthatjuk a GDP-be. Számos olyan teljesítmény (termék vagy szolgáltatás) van azonban, ami nem képezi piaci adásvétel tárgyát. Gondoljunk a rendőrök, a tűzoltók vagy a parlamenti képviselők tevékenységére. Vagy gondoljunk a szolgáltatásaikat többnyire szintén nem a piacon értékesítő tanárok, orvosok munkájára, vagy a költségvetési forrásokból fenntartott sportklubok teljesítményére. Az ő teljesítményük természetesen ugyanúgy részét képezi a nemzetgazdasági teljesítménynek, mint a magánórát adó tanáré, vagy a betegeit privát rendelésen fogadó orvosé, így azoknak a GDP-ben is meg kell jelenniük. Egyáltalán nem magától értetődően, de jobb híján az előbb említett teljesítményeket azok költségeinek megfelelő értéken veszik figyelembe a GDP meghatározása során. Bármilyen eszköz (autó, ingatlan, babamérleg stb.) bérleti díja is növeli a bruttó hazai termék értékét, ha azok szolgáltatásai piaci tranzakciók tárgyai (bérbe adott autó, ingatlan, babamérleg stb.). Ezek közül a saját ingatlan szolgáltatásait figyelembe veszik a számbavétel során, mintha az ingatlantulajdonos fizetne saját magának a használatért, egyéb javak esetében viszont nincsen ilyen becslés, azokat megvásárlásukkor a fogyasztási kiadások között számolják el. Nincsen ilyen becslés a háztartások berkein belül, saját fogyasztásra előállított javak, szolgáltatások esetében sem. A takarítónő munkája növeli a GDP-t, ám ha a családfő porszívózik otthon, az nem.

Egyéb, piacon kívüli tételek. Magyarországon, becslések szerint, a nemzeti teljesítmény mintegy hatodát tehetik ki azok a teljesítmények, amelyeket – az adminisztratív, adózási és egyéb terhek elkerülése végett, vagy azért mert a kérdéses tevékenység éppenséggel tiltott – eltitkolnak a számbavételért felelős hatóságok elől. Egy 2002-es becslés szerint Bolíviában a rejtett gazdaság teljesítménye a GDP 68%-át tette ki, ugyanez a mutató Mexikóban 33%, Svédországban 18%, az USA-ban 8% volt. A GDP, ezek miatt is, pontatlanul méri a gazdasági teljesítményt. Ez komoly gondokat okozhat a különböző országok GDP-re alapozott összehasonlítása során, míg egy-egy ország teljesítményének időbeni változását mérve – a kihagyott tételek többé-kevésbé stabil aránya miatt – elhanyagolható lehet.