Az infláció költségei
De miért is probléma az infláció? a) Azt már megjegyeztük, hogy ha az árszínvonal emelkedése nem egyenletes – s minél nagyobb ütemű az átlagos áremelkedés, erre annál nagyobb az esély –, akkor a kalkulációk, s ezzel együtt a szerződéskötések, befektetési döntések nehezebbé válnak, el is maradhatnak. Ugyanez miatt az infláció átalakítja a társadalomban a vagyoni, jövedelmi szerkezetet is. E jegyzet szerzője például 12,60 forintos órabérrel kezdte 1977-ben aktív pályafutását, a mai „órabére” ennek a százszorosa. Bizonyos munkakörökben – például a pénzügyi szolgáltatások területén – ennél sokkal jobban követték a jövedelmek az inflációt, más munkakörökben – erre meg a fizikai dolgozók szolgálhatnak példaként – a bérnövekedés még szerényebb volt. Az érdekérvényesítési képességek (ami feltétele az inflációkövetésnek) néha elválnak az értékteremtési képességektől, s ez az erőforrások társadalmilag nem hatékony allokációjához vezethet.
A közgazdászok az inflációnak néhány kedvezőtlen mikroökonómiai hatását is beazonosítottak. b) Az emberek, teljesen racionálisan viselkedve, szűkös erőforrásaik egy részét arra fordítják, hogy elkerüljék az inflációs adót. Például vagyonuk kisebb részét tartják pénzformában a házi trezorban, s többet lekötött betétben vagy kamatozó értékpapírokban. Ekkor persze gyakrabban kell járniuk a bankba, hogy e kevésbé likvid vagyonelemeket likvid pénzeszközre, vagy éppen az inflációnak kitett jövedelmünket értékállóbb javakra (külföldi valutára stb.) váltsák. A gyakoribb átváltásokkal (bankba, pénzváltóhoz, feketepiacra járással) járó többletköltségeket a közgazdászok cipőtalp-költségeknek nevezik.
Az infláció az árak folyamatos változtatását indokolná. Az árak megváltoztatása azonban költségekkel jár: dönteni kell az új árakról, ki kell nyomtatni az új árlistát („étlapot”), ezeket el kell juttatni a viszonteladókhoz és a fogyasztókhoz, s utóbbiakat meg is kell nyugtatni, ha zúgolódnának az áremelkedések miatt. Az ilyen költségeket meg c) étlapköltségeknek nevezik. Alacsony infláció mellett évi egyszeri árváltoztatás is elegendő lehet, ilyenkor az étlapköltség nem számottevő. Hiperinfláció esetén viszont napi vagy naponta többszöri árváltoztatásra is szükség lehet. Ha az árváltoztatási költségek túl nagyok, azok elmaradása a relatív költségviszonyokat nem tükröző árarányok kialakulásához, s ezen keresztül az erőforrások társadalmilag nem hatékony allokációjához vezethetnek. Ugyanez lehet a következménye az inflációval lépést nem tartó vagy azt figyelmen kívül hagyó adószabályoknak, hiszen az adókat a nominális jövedelmekre – bér, árfolyamnyereség, kamat stb. – vetik ki.