Foglalkoztatottak

A KSH Munkaerő-felmérésének (MEF) megfelelően^[1] azokat tekintjük foglalkoztatottnak, akik az adatfelvételi (ún. vonatkoztatási) héten legalább egyórányi jövedelmet biztosító munkát végeztek, illetve rendelkeztek olyan munkahellyel, ahonnan csak átmenetileg (pl. betegség, szabadság miatt) voltak távol. A definíciónak megfelelően a gyermekgondozásban résztvevőket, így a GYES-en és GYED-en lévőket is a foglalkoztatottak közé lehetne számítani. E csoport még a rendszerváltás utáni statisztikákban is a gazdaságilag aktívak között szerepelt (1997-ig), mivel munkahelyük biztosított volt, azonban a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően ma már jellemzően az inaktívak közt tartják őket számon^[2]. Szintén kérdéses volt a sorkatonák besorolása, mivel ők munkaerő-piaci szempontból nem voltak aktívnak tekinthetők, azonban szintén nemzetközi ajánlásra (mivel védelmi tevékenységet látnak el, ami hozzájárul a nemzeti össztermék létrehozásához) ezt a csoportot is a foglalkoztatottak közé soroljuk. A sorkatonai szolgálat megszűnésével (2004) és a hivatásos katonaság bevezetésével a katonák egyértelműen a foglalkoztatotti kategóriába sorolhatók. További speciális csoportot jelentenek az ún. támogatott munkahelyeken (közfoglalkoztatottak) dolgozók. Őket egyértelműen a foglalkoztatottak közt tartja számon a statisztika, annak ellenére, hogy e csoport a munkanélküli ellátáshoz kapcsolódóan kerül ezen munkahelyekre. Ha a kormányzat nagy volumenű közfoglalkoztatási programokat indít (mint pl. 2013-ban hazánkban), azzal javulhatnak a foglalkoztatási adatok.

A munkaerő-felmérés (MEF) mellett (ami lakossági adatgyűjtés) intézményi munkaügyi adatgyűjtést is folytat a KSH, ami alapvetően a négy főnél több embert foglalkoztató vállalkozásokat, a kijelölt nonprofit szervezeteket illetve a költségvetési és TB szervezetek teljes körét érinti.